Nyelvgazdagító, megmentett székely szókincs - Sántha Attila a Bühnagy székely szótárról

Ilyen szempontból a székely nyelvjárás az egyik leggazdagabb magyar nyelvjárás, ezért hihetetlenül expresszívek a székely írók, akik gyakorta sokkal kifejezőbbek tudnak lenni, mint a nem székelyek, egyszerűen azért, mert jóval több szó áll a rendelkezésükre, amelyekkel pontosabban kifejezhetik magukat.

– Milyen olvasói visszajelzések érkeznek a Bühnagy szótárról?

– A visszajelzések minden esetben pozitívak, nem találkoztam olyannal, aki azt mondta volna, hogy nem tetszik neki a kötet. Évekig dolgoztam rajta, és merem remélni, hogy szakmai és olvasói szempontból is elfogadható könyvet tettem le az asztalra. Egyébként érdekesség, hogy

Olyan szerzőktől vettem idézeteket többek közt, mint Színi Lajos (alias Laji bá) vagy Hosszú Zoltán, aki roppant vicces könyvet jelentetett meg, de nagyszerű humoros újságcikkeket is idézek.

– Mennyi időbe telt összegyűjteni az 5000 szócikket és összeállítani a kötetet? Miként lehetne betájolni földrajzilag a területet, ahonnan a székely szavakat, kifejezéseket gyűjtötted?

– Az összes székely székből gyűjtöttem szavakat, ugyanakkor rájöttem, érdemes megnézni, hogy a Székelyföldön kívül hol van még székely eredetű népesség, amelynek tagjai ilyen szavakat használnak. Merthogy minket nemcsak a Székelyföld mai nyelvi állapota érdekel, hanem az egész székely népességé. Például Dél-Erdélyben is éltek székelyek, az Őrségben, Biharban, de máshol is. Ezért

Körülbelül 1996-ban fogtam hozzá a szótár szerkesztéséhez, 2004-ben jelent meg az első kiadás, és azóta eltelt 13-14 év, ennyi időt vett fel a nagyobb kötet szerkesztése.

A kötetben szócsaládokba tömörülnek egyes szavak, ilyen például a mony, monyókol, megmonyókol – ezek mind egymás mellett szerepelnek. Nemrég a kovásznai könyvbemutatón egy résztvevő hívta fel a figyelmet, hogy a papmonya szó is ebbe a körbe tartozik: virágot jelent, amelynek a feje lekonyul a földre. A mony herét jelent, a népetimológia pedig ezt a növényt a pap heréjével hozta kapcsolatba.

– Akkor ezek szerint folyamatosan tovább gyűrűzik a szógyűjtés és -magyarázat. Tervezel további köteteket?

– Azt hiszem, ezt soha nem lehet befejezni. A nyelv is állandóan változik, én is változom, újabb és újabb összefüggéseket fedezek fel. Remélem, hogy lesz a szótárnak folytatása, de hogy mikor, nem tudom. Amikor megjelent a Székely szótár 2004-ben, két évvel későbbre ígértem az újabb, javított, bővített kiadást, de 13 év lett belőle, így most már nem merek időpontot mondani.

– Hogyan zajlik a gyűjtőmunka, terepen jársz, az interneten is gyűjtesz? A közösségi oldal adta lehetőségeket is felhasználod?

– Nem hiszem, hogy manapság lenne ideje bárkinek, hogy bejárja a székely székeket és terepmunkát végezzen, ott jegyezzen le szavakat. Felhívást tettem közzé, hogy az emberek küldjék el az általuk székelynek tartott szavakat jelentésükkel együtt, valamint azt, hogy hol használatosak. Nagyon sok levél érkezett be, köztük rengeteg teljes nyelvjárási gyűjtemény, az én dolgom az is volt, hogy a beérkezett adatoknak ellenőrizzem a valóságtartalmát. Például a gizgaz jelentésű betrenget Kápolnásfaluból küldte az adatközlő, de kiderült, hogy Kézdin is használják, bár én életemben nem hallottam. Aztán rákérdeztem édesanyámnál, és kiderült, hogy ő a nagyanyjától nagyon gyakran hallotta, csak valahogy kiesett a forgalomból.

akik azt is leírják, hogy a szó mit jelent pontosan, vagy ha az adatközlőhöz képest más jelentését ismerik.

Sokan megveszik a könyvet azok közül, akik már jártak Erdélyben, és haszonnal forgatják, mert olyan számukra, mintha új világ tárulna fel előttük: magyarul van, és mégis egy másik bolygó.

– Terveztek-e bemutatókat a Székelyföldön kívül?

– Tervezünk, ezek idővel kialakulnak. Azokra a településekre mennénk főleg, ahol székely kötődés is van, például Kolozsvár ilyen.

A mai napig sok Székelyföldről elszármazott él Kolozsváron, úgyhogy emiatt is érdekes lenne egy könyvbemutató sokak számára, valamikor megszervezzük azt is, egyelőre a Székelyföldön turnézunk.