Az erdélyi sport kiválóságai köztünk járnak

A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely hétvégi rendezvényének a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériája adott otthon. A beszélgetést moderáló újságíró, Csinta Samu felvezetőjében kiemelte, hogy a Románia által elért kimagasló eredményekhez az erdélyi magyarok is derekasan hozzájárultak, a „nagy egyesülés\" századik évfordulójának közeledtével pedig időszerű az erdélyi magyarság hozzáadott értékeit is felmutatni.

Elsőként Ráduly-Zörgő Éva beszélt pályafutásának kezdeteiről. A három nyári olimpián részt vett, főiskolai világbajnok és sokszoros román bajnok gerelyhajító elárulta, hogy kezdetben szertornával, kézilabdával próbálkozott, de maximalizmusa miatt nem szerette a csapatsportágakat, mert nehezen tudta elfogadni, hogy mások gyengébb teljesítménye miatt veszítsen. Legnagyobb sikerének az 1979-es mexikói egyetemi világbajnoki címét tartja. Bevallása szerint egy évvel később a moszkvai olimpián túl nagy volt rajta a nyomás, „pszichésen veszített”, így csak hetedik lett – alig két héttel később akkora dobása volt, amellyel megnyerte volna az olimpiát. A civil életben logopédusként, iskolai pszichológusként dolgozó atléta azt is elmondta: nem volt egyszerű az egykori Kelet-Németország szteroidokkal felpumpált sportolói ellen versenyezni, szerinte egyértelműen lehetett látni az NDK-s sportolónők arcán a borotválkozás nyomait.

A másodikként visszaemlékező Uray Zoltán elmondta: tízéves korában kezdte a vívást, miután két tőrt és két sisakot kapott ajándékba a nagybátyjától. Mint mesélte, a második világháború után robbanásszerűen beindult a vívás Kolozsváron, amelynek addigra már meglehetősen nagy hagyománya volt a kincses városban. Az ötvenes évek elején a kolozsvári lányok zsinórban nyerték az országos bajnokságokat, az 1952-es helsinki olimpián pedig a 11 fős romániai válogatottból négyen voltak kolozsvári magyarok. Ezen a seregszemlén összefutott Puskás Ferenccel is, aki Uray azon figyelmeztetésére, hogy vigyázzanak, miről beszélnek, mert a román titkosrendőrség figyeli őket, legendásan „vagány\" stílusában reagált: „nem kell betojni\". Uray Zoltán egyéni legjobb eredményét egyébként Budapesten, az 1954-es főiskolai világbajnokságon érte el, ahol bronzérmes lett, ezzel megszervezve Romániának az első érmet világversenyeken.

A három kiválóság közül a legnagyobb eredményt Tasnádi István érte el, akik 1984-ben a Los Angeles-i olimpián szerzett súlyemelésben olimpiai ezüstérmet. Két éve Kolozs megye díszpolgára lett, ebből az alkalomból a Krónika is közölt vele részletesebb portréinterjút. Tasnádi ezúttal is felelevenítette, hogy milyen akadályokba ütközött erdélyi magyarként: hosszú évek után, végül csak pálinkával tudta rávenni Ştefan Achimot, a súlyemelő-válogatott akkori edzőjét, hogy tisztességesen bánjon vele.