Varga Dániel edzőként is a bizalomra épít a vízilabdában

– A BVSC a folytatásban a számos horvát válogatottat soraiban tudó Jadran Split együttesével csapnak össze az elődöntőben. Milyennek látja csapata esélyeit?

– Ezen a szinten már nagyon jó csapatok vannak, de bárki ellen megvan az esélyünk a döntőbe jutáshoz. Fel fogunk készülni a horvát csapatból, addig azonban lesz egy pici szünet a Világkupa-selejtező miatt, amelyen a magyar válogatott is részt vesz, majd utána a magyar bajnokságban egy hét alatt három nagyon fontos mérkőzésük vár ránk. Először ezekre fogunk fókuszálni, és majd ezt követően készülünk majd az Eurokupa-elődöntőre annyi energiával és fókusszal, ami marad.

– Több mint húsz év elteltével jutott a legjobb négy közé a BVSC a nemzetközi kupaporondon. Ez mit jelent a budapesti vasutasklub számára, illetve milyen célokat tűztek ki az Eurokupában?

– Mindez nagyon nagy dolog a klub számára. A szezon előtt azt fogalmaztuk meg, hogy menjünk, ameddig tudunk, mégpedig azért, mert nem tudhattuk előre, kik lesznek az ellenfeleink. Eddig olyan rivális csapatok jöttek szembe, aki ellen reális elvárás volt a továbbjutás, és ahogy az előbb említettem, az elődöntőben is így lesz. Tehát a következő cél most is az, hogy lépésről lépésre haladjunk, és most már bejussunk a döntőbe. Ha ez sikerül, akkor a fináléban bármi lehet. Húsz év nagyon sok idő, és a mostani BVSC egyre szebb dolgokat visz véghez. És ha már a klubról beszélünk, itt meg kell említenem, hogy pár órával a mi mérkőzésünk előtt a női csapatunk is négy közé jutott az Eurokupában, amihez ezúton is gratulálok nekik. Tehát a BVSC dupla sikert ért el a mai napon.

– A BVSC-Zugló éppen a napokban ünnepli fennállása 115. évfordulóját, április 1-jén felavatják uszodájuk névadójának, a klub egyik legendájának számító Laky Károlynak a szobrát. Miként sikerül ápolni, továbbvinni a patinás klubnál azokat a hagyományokat, amelyeket többek között az egykori kiváló vízilabdázó, edző, szövetségi kapitány teremtett meg a BVSC-nél?

– Nagyon büszkék vagyunk a BVSC hagyományára, a nagy elődökre, akár Laky Károlyról, akár az őt megelőző vagy az őt követő nagy edzőkről, játékosokról van szó. A BVSC nagy klub, tizenvalahány szakosztállyal, fantasztikus infrastruktúrával, sportteleppel, konditeremmel, bisztróval, szóval minden ellátás adott. Hatalmas vízfelülettel rendelkezünk, nálunk vízilabdázni kiváltságot jelent, egyszóval egy vízilabdázó számára szerintem nagy dolog most BVSC-snek lenni.

– A magyar bajnokság (OB1) felsőházi középszakaszában a 3. helyen állnak a Ferencváros és a Honvéd mögött. Mikor érhet oda a BVSC arra a szintre, hogy letaszítsa a trónról az OB1-ben és a BL-ben egyaránt címvédő, tehát a mezőnyből jó ideje kiemelkedő Fradit? Miközben azért mögötte is akadnak kőkemény riválisok, köztük a Honvéd, a Vasas vagy a Szolnok.

– Itt is azt tudom mondani, hogy lépésről lépésre kell haladnunk. Az előző szezonban talán azért is bicsaklottunk meg néhányszor, mert nagyon arra koncentráltunk, hogy az előbb feltett kérdésre válaszoljunk, vagyis hogy mi lesz a Fradi ellen. Eközben pedig elfelejtettük, hogy még nem tartunk ott a többi csapat ellen. Idén tényleg a lépésről lépésre, mérkőzésről mérkőzésre való fejlődést tűztük ki célul, és ennek köszönhetően mind a csapat, mind a játékosok egyénileg jól követhetően, jól számon kérhetően, látványosan fejlődnek. Tehát az a válaszom, hogy egyelőre jussunk be a bajnoki döntőbe, aztán meglátjuk, mit tudunk elérni a Fradi ellen, ha ez sikerül.

– 2018-ban fejezte be játékos pályafutását, amelynek során többek között olimpiát és világbajnokságot nyert, azóta edzősködik. Megítélése szerint mennyit sikerült tanulnia az eltelt nyolc év alatt? És miként alkalmazza azt az Ön által képviselt elvet, miszerint egy edzőnek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy milyen volt játékosként?

– Folyamatosan tanulok, sok esetben mérkőzésről mérkőzésre, ehhez nagyon sok segítséget kapok. Elsősorban a játékosoktól, másrészt a szakmai stábtól kapott visszajelzés formájában, gondolok itt a közvetlen főnökömre, Dabrowski Norbertre, a BVSC vízilabda szakosztályának igazgatójára, ugyanakkor pszichológussal is dolgozunk. Ezeknek a visszajelzéseknek a beépítése az én fejlődésemet, ezáltal a csapat fejlődését is szolgálja. Jó néhány konkrétumot tudnék mondani, hogy mik azok, amiket ma már másképp csinálok, de ez legyen az én titkom. Annyit hozzáteszek, hogy ez egy hosszú út, egy folyamat, és még jó sok minden van előttem.

– Akadnak a játékosai között, akik vitatkozni mernek Önnel, elmondják, ha valamiben nem értenek egyet? Ezt csak azért kérdezem, mivel Ön játékosként nem ódzkodott ellentmondani az edzőjének vagy akár a szövetségi kapitánynak, ha eltért a véleménye.

– Én ezt nagyon fontosnak tartom. Ha egy játékos mer vitatkozni, vagy nevezzük ezt inkább javaslatnak, adott esetben bármiféle konfliktusba belemenni, az a bizalomnak a jele. Ha egy játékosnak van egy ötlete, észrevétele, olyan megélése, amit nem veszek észre, én arra mindig nyitott vagyok. Kialakulhat egy párbeszéd, nekem pedig az a dolgom, hogy ezt beengedjem, de végül én döntsek bármivel kapcsolatban. A partneri viszony úgy tud működni, hogy oda-vissza tudunk beszélni a magunk elképzeléséről. A vezetői pozíció pedig azt jelenti, hogy nekem kell döntenem, hiszen én az egész csapatért vagyok felelős, és egy-egy játékos soha nem látja azt a nagy képet, amit egy edzőnek látnia kell.

– Öccse, az olimpiai, kétszeres világ- és Európa-bajnok Dénes még nem hagyta abba teljesen a vízilabdát, legutóbb egy grúz csapatban játszott a Konferenciakupában. Nem tudta meggyőzni, hogy a BVSC-ben szerepeljen?

– Beszéltünk róla. Egy családi karácsonyozás alkalmával ötlet szintjén felmerült, és megtettük azt a pár oda-vissza lépést, hogy végül mindkét fél úgy döntsön, hogy nem. Ez igazán különleges dolog lehetett volna mindkettőnknek, de onnantól kezdve, hogy nem abba az irányba mentünk tovább, csináltam én is a dolgomat, ahogy a csapat is.

– Amellett, hogy együtt álltak a dobogó legfelső fokára a pekingi olimpián vagy a barcelonai világbajnokságon, legendás játékos kapcsolat fűzte Önöket egymáshoz, összjátékuk nemegyszer mérkőzéseket döntött el. Testvérpárok ma is erősítik a magyar vízilabdát, ide sorolhatnám a Vigvári, a Jansik vagy a Tátrai fivéreket, az azonban nemzetközi szinten is egyedülálló volt, amit Önök műveltek együtt a medencében Dénessel. Miként alakult ki ez az összjáték, már gyerekkorban is gyakorolták?

– Ez egy nagyon szép kérdés. Alapvetően a játékos kapcsolathoz két dolog kell: az egyik az érzelmi kötődés, a másik pedig a képesség, hogy működjön a technikai kivitelezés. Egy testvérpár esetében a kötődést nagyon nem kell magyarázni, hiszen talán nincs fontosabb egy ember életében a testvérénél, aztán persze ha szülő lesz, akkor a gyerekei, a párja, aki végigkíséri az életén, illetve a szülei, de aránylag ritka, hogy a szüleinkkel együtt vízilabdázhatunk, tehát marad a testvér. Mi nagyon sokat játszottunk együtt Dumival, labdáztunk, egymás ellen is sokat játszottunk, és az ott kialakuló élmények mentén aztán ezt a vízben is kerestük. Én persze tudtam jól passzolni, Dumi tudott jól lőni, de a passzból a legtöbbször annak köszönhetően lett gól, hogy nagyon figyeltem rá, ő pedig tudta, hogy figyelek rá. Tehát a bizalom a kulcs. A játékosaimtól is azt kérem, hogy az egymás közti érzelmi kötődést, a bizalmat építsék, mert sokszor ez nem képesség, hanem figyelem kérdése. Ha fontosak vagyunk a másiknak, ha empatikusak vagyunk, akkor nagyon nagy dolgok jöhetnek létre, és a csapat sok ilyen apró kapcsolatból tevődik össze.

– A magyar férfi vízilabda-válogatott – soraiban három BVSC-s játékossal – a januári belgrádi Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, akárcsak a tavalyi szingapúri vébén. A nemzeti csapat egykori oszlopos tagjaként hogyan látja a mostani generáció előmenetelét, mi hiányzik a végső győzelemhez?

– Nagyon szépen menetelnek, hiszen sorra jönnek a döntők, ami már önmagában nagyon nagy bravúr szerintem. Ráadásul úgy, hogy volt változás a párizsi olimpiához képest, gondolok akár arra, hogy a testvérem a 2024-es ötkarikás játékok után vonult vissza a válogatottól. Egy ilyen karakterű, vagy több hasonló játékosnak a kiválása mindig vákuumot képez, de mindig vannak jelentkezők, akik oda meg akarnak érkezni, és úgy tűnik, hogy egyre többeknek sikerül. Amire talán még szükség van a fél szint meglépéséhez, egy döntő megnyeréséhez, az egy-két egyéni csúcsteljesítmény, ami eddig talán éppen a döntő pillanatokban hiányzott. Ha pedig a csapat meg tudja tartani a jelenlegi stabilitást, akkor bármire képes lehet egy világversenyen.

korábban írtuk

Vízilabda: átgázolt a Nagyváradi VSK-n a budapesti vasutascsapat

Búcsúzott a nemzetközi szerepléstől a Nagyváradi VSK, miután a férfi vízilabda Eurokupa negyeddöntőjének szombati visszavágóján hazai medencében is kikapott a BVSC együttesétől.