Makkay József
2023. március 21., 09:072023. március 21., 09:07
Egy víz-gázszerelő ismerősöm határidőnaplóját nézegetjük. A fiatalember családi rokon, ezért restelkedik, hogy csak bő két hónap múlva tud időpontot ajánlani a házban sorra kerülő nagyobb szereléshez. Mivel több napos munkáról van szó, nem talál közelebbi dátumot: minden munkanapja jó előre le van foglalva. Azonban ragaszkodom hozzá, hogy ő vállalja el a szerelést, mert akinél dolgozott, azt mondják, aranykeze van, tökéletesen érti a szakmáját. Pedig alig 27 éves.
Úgy hozta a sors, hogy évekkel ezelőtt, egy családi ünnepen találkoztam vele, amikor lógó orral arra panaszkodott, otthagyja a szakiskolát, mert a matematika-tanárnő meg akarja buktatni. Amikor elmesélte, hogy a szakiskolában logaritmusokat, meg ehhez hasonló matematikai „furcsaságokat” tanulnak, próbáltam vigasztalni és kitartásra ösztönözni, mégsem lehet annyira szigorú a tanárnő, hogy líceumi szinten kérje tőlük számon a magasszintű matematikát. Végülis igazam lett, mert
Pedig többnek is lenne munka, de nem talál embert. Még olyan fiatalt sem, akit ők tanítanának be, hogy egy darabig állandó segédjük legyen.
A fiatal szakmunkás példája nem egyedi. Sok van belőlük az élet minden területén, de távolról sem elegendő. Ők vállalják azt a munkát, amit ma a romániai társadalom mélységesen lenéz. Mindenki elégedetlen, hogy nincs elég kőműves, ács, lakatos, villanyszerelő, állatgondozó, zöldségtermesztő vagy szakács, de ha szóba kerül, hogy saját gyereke iratkozzon szakiskolába vagy szaklíceumba, a legtöbb embernek összerándul a gyomra: éppen az ő gyereke legyen kétkezi munkás? Ha már a szülőknek nem sikerült a könnyebb megélhetés, legalább a gyereknek jöjjön össze.
Ez a mentalitás rányomja bélyegét a teljes romániai szakoktatásra, ahova a közfelfogás szerint csak a buta, tanulni képtelen gyerekek mennek.
mert az iskolának sem érdeke, hogy kibuktassa az oda nem valókat. Mire leérettségizik – akinek ez egyáltalán sikerül –, sokról kiderül, hogy sem szakmája, sem másféle tudása nincs. Általános romániai jelenség ez, ahol a fiatalok huszonévesen céltalanul keresik boldogulásukat.
Egy friss európai uniós felmérés szerint Romániában a legmagasabb azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik más szakterületen tevékenykednek, mint amit a középiskolában vagy az egyetemen tanultak. Összesen hatszázezer kereskedelmi ügynök dolgozik országszerte és 250 ezer eladó, főleg nagyáruházak kötelékében. Egyes becslések szerint e hatalmas létszámú munkavállalói tömeg tíz százalékának sincs szakirányú eladói, kereskedelmi végzettsége. Kilencven százalékuk tehát teljesen mást tanult, így menet közben kényszerül arra, hogy autodidakta módon sajátítsa el az új munkahelyén szükséges ismereteket.
A példákat hosszan lehetne sorolni a gazdaság legtöbb területéről, hiszen az országban semmi nem úgy működik, ahogyan kellene. A romániai társadalom legnagyobb baja, hogy
Ebből lesz a rengeteg kiábrándult, a világ minden égtája fele menekülő ember, aki azt gondolja, hogyha itthon nem lehet, majd máshol boldogul.
Hosszú évekkel ezelőtt interjút készítettem a dél-tiroli autonóm tartomány oktatásért felelős alelnökével, aki részletesen ecsetelte az Olaszország északi csücskében fekvő, roppant gazdag régió oktatáspolitikáját. Szavaiból kiderült, hogy a fiatalok hatvan százaléka vesz részt a szakoktatásban, és bizony nagy a verseny, hogy mindenki a kívánt szakmát sajátíthassa el. A rendszer fontos eleme a pályaválasztási tanácsadó, hogy a fiatal eleve olyan szakra iratkozon, ami a legközelebb áll hozzá.
A német modelltől mi nagyon távol állunk. Harminc évvel a rendszerváltás után a romániai oktatás nem a munkaerőpiaci elvárásokra és a diákok valós szükségleteire alapoz, hanem egy alapjaiban elhibázott oktatási rendszer fenntartására. Ami senkinek nem jó, de amit mégsem lehet megváltoztatni.
Balogh Levente
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Balogh Levente
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Makkay József
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Páva Adorján
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
Rostás Szabolcs
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Balogh Levente
Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.
Balogh Levente
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
1 hozzászólás