Erős Kinga: mivel egységes magyar irodalomról beszélünk, együtt kell működnünk a határon túli műhelyekkel
Fotó: Vadócz Dávid
A Kárpát-medencei kapcsolatrendszer kialakítása érdekében évek óta dolgozunk azon, hogy az egyes alkotók eljussanak egymáshoz: az anyaországiak határon túlra, a határon túliak Magyarországra, illetve más határon túli írótársakhoz, olvasókhoz – vallja Erős Kinga, a Magyar Írószövetség nemrég megválasztott, brassói származású elnöke, akit az Írószövetség céljairól, az irodalmi élet mozgásairól kérdeztünk.
2019. december 28., 08:442019. december 28., 08:44
2019. december 28., 08:562019. december 28., 08:56
Nemrég választották meg a Magyar Írószövetség elnökévé. Brassóban született, onnan került Magyarországra, ön az első erdélyi származású elnöke a szövetségnek, amelynél régóta tevékenykedik. Erdélyisége mennyiben határozta meg kritikusi, irodalmári munkásságát?
Az ember szemléletét, érdeklődési körét nyilván meghatározzák a kötődései. Tizenhárom éves koromig éltem Brassóban, s csak azt követően költöztem Magyarországra, vagyis a gyerekkor, amikor kialakul az ember világlátása, ízlése, temperamentuma, engem Brassóhoz köt. Ezért természetesen irodalmárként is máshogy gondolkodtam az erdélyi, határon túli irodalomról. S ne felejtsük el, hogy 10-15 évvel ezelőtt még az is óriási kérdés volt, hogy létezik-e egységes magyar irodalom. Akkoriban szerveztem ebben a témában egy konferenciát az Írószövetségben. Nagy vita alakult ki, melynek konklúziójaként megállapíthattuk:
Az elmúlt évtizedben azonban nagyot változott a világ, és a határon túli és anyaországi alkotók viszonya is átalakult.
Az, hogy egységesnek tekinthető a magyar irodalom, miként illeszkedik bele a Magyar Írószövetség feladataiba, kultúraszervező tevékenységébe? Az olvasó mit érzékelhet mindebből?
1990 előtt az Írószövetségnek nem voltak határon túli tagjai, mert nem lehettek. A rendszerváltást követően azonban ez megváltozott: mára a tagság jó része határon túli, Kárpát-medencei vagy diaszpórában élő alkotó. Ha megnézzük a jelenlegi vezetőség összetételét, láthatjuk, a hatfős elnökség tagja többek között a kolozsvári Király Zoltán és a beregszászi Lőrincz P. Gabriella, az 56 fős választmányból pedig 18-an határon túliak. Ez önmagában is jól reprezentálja az elmúlt évtizedben végbement változásokat. Mindemellett szoros és folyamatos együttműködésben állunk a határon túli írószervezetekkel, az Erdélyi Magyar Írók Ligájával (E-MIL), a Helikon, a Székelyföld folyóirattal, hasonlóképp a Szlovákiai Írók Társaságával s a délvidéki alkotókkal. Mindez mára természetes. A Kárpát-medencei kapcsolatrendszer kialakítása érdekében évek óta dolgozunk azon, hogy az egyes alkotók eljussanak egymáshoz: az anyaországiak határon túlra, a határon túliak Magyarországra, illetve más határon túli írótársakhoz, olvasókhoz. Ebben a szellemiségben rendezik például a Kolozsvári Magyar Napokat is, s ez a tendencia érvényesül az irodalmi folyóiratokban. Vagyis az Írószövetség határon túli jelenlétének folyamatos biztosítása és erősítése megkerülhetetlen feladat, amint azt elnöki programomba is kifejtettem.
Ez konkrétan mit fed?
Nagyon fontos, hogy az Írószövetség minél több eseményt szervezzen közösen határon túli partnerekkel. Biztosítanunk kell a lokális (nem csupán Budapest-centrikus) rendezvényeket, mind több fiatal bevonásával. A fiatalítás kérdésére egyébként is nagy hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen gyakorlatilag nemzedékváltás történt azáltal, hogy a középgeneráció, a mostani negyvenes korosztály nagy számban képviselteti magát a választmányban, az elnökségben. Egy elöregedett szervezet számára, pedig elengedhetetlen a vezetőség fiatalítása, hiszen csakis így lehet jövője. Ha nem akarjuk, hogy ez a folyamat megakadjon, akkor gondolnunk kell az utánpótlás-nevelésre, tehetséggondozásra. És természetesen, mivel egységesen magyar irodalomról beszélünk, ebben is együtt kell működnünk a határon túli műhelyekkel, szervezetekkel.
Gyakorta elhangzik mostanában, Ön is említette már korábban, hogy az irodalomnak ki kell lépnie az elefántcsonttoronyból, erősíteni kell a vidéki jelenlétet. Ez konkrétabban milyen tevékenységekre vonatkozik, miként tenné közvetlenebbé az író és olvasó viszonyát?
Számomra teljesen egyértelmű, hogy nyitni kell az olvasó felé. Ha visszatekintünk a kilencvenes évekre, láthatjuk, az erdélyi irodalmi élet megújult abban az időben, miközben az anyaországban egyfajta olvasóidegen, „köldöknéző” irodalom dívott, amely (például a klasszikus történetmesélés helyett) a nyelvi zsonglőrködésre összpontosított. Persze ennek is megvolt a helye, és megvoltak a maga értékei, irodalmi csúcsai, ám semmiképp nem nevezhetjük olvasóbarátnak.
Ennek érdekében az elmúlt tíz évben számos fesztiválon vettünk rész, Kapolcson, a Művészetek Völgyében állandó helyszínünk van, ahol tíz napon keresztül irodalmi programokkal várjuk az érdeklődőket, de bekapcsolódtunk a Múzeumok Éjszakájába, az Ars Sacra Fesztiválba is. Emlékszem, amikor első ízben csatlakoztunk e programokhoz saját rendezvényeinkkel, sokan szkeptikusan fogadták, úgy gondolták, nem lesz ránk kíváncsi a nagyközönség. Szerencsére az ellenkezője bizonyult igaznak, nem véletlen tehát, ha mindezt folytatni szeretnénk, minél több rendezvénnyel minél több embert elérni, méghozzá a kisiskolásoktól a nyugdíjasokig. Fontos ugyanakkor bevonni a társművészeteket is. Az Írószövetség sokadik éve foglalkozik például azzal, hogy versszínházi előadásokat vigyen az ország különböző pontjaira és határon túlra, de az irodalmi művek és filmadaptációk viszonyát is körüljárjuk, székházunkban pedig kortárs képzőművészeknek is lehetőséget nyújtottunk a bemutatkozásra egy-egy időszakos tárlat erejéig. Vidéki programjaink feldúsítása azért is lesz roppant nagy jelentőségű, mert székházunk felújítása nem teszi lehetővé a helybeni rendezvényeket. Legjobb tehát, ha úgy tekintünk erre, mint egyfajta lehetőségre, most arra kínálkozik alkalom, hogy ezt kihasználva minél több helyre ellátogassunk Budapesten kívül.
Fotó: Vadócz Dávid
Az utóbbi években egyfajta megosztottság, szekértáborokba sorakozás volt tapasztalható az irodalmi életben, a különböző írói csoportosulások, tömörülések egymásnak feszültek elvek, politikai vonalak mentén. Ez a megosztottságot hogyan kezeli az Írószövetség, milyen a kapcsolata más írószervezetekkel?
Kicsit olyan ez, mint a hullámvasút, olykor felerősödnek a feszültségek, máskor elcsitulnak. Az egymással való szembehelyezkedés bizonyos szempontból természetes, hiszen nem vagyunk egyformák, más az ízlésünk, másak a preferenciáink, politikai elképzeléseink, így nyilván nem érthet mindenki mindenkivel egyet. Én a korábbi esztendőkhöz képest egyfajta bölcs önmérsékletet érzékelek más írószervezetek részéről is. Megváltozott a hangulat: évekkel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy le tudjunk ülni egy asztalhoz, és értelmes párbeszédet, vitát folytassunk szakmai kérdésekről. Most úgy gondolom, hogy szakmai kérdésekről, ha szükséges, tudunk párbeszédet folytatni. A helyzet tehát normalizálódott. Az Írószövetség egyre jobb kapcsolatot ápol más írószervezetekkel, van, akikkel együttműködésünk kifejezetten szoros, egyenesen baráti, s van, akikkel inkább alkalmi, szakmai alapú. A mostani tisztújító közgyűlésen felemelő volt érzékelni ezt a széleskörű szakmai összefogást: olyan emberek álltak mögém és támogattak, akik a hétköznapokban köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ebből is látszik, milyen nagy jelentősége van a szakmai alapú együttműködésnek, még akkor is, ha egyébként nem értünk mindig mindenben egyet. De nincs is erre szükség. Milyen világ volna, ha mindenki mindenről egyformán gondolkodna? Az ellentétekből adódó dinamika előre visz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A mai Magyarország és Erdély között elhelyezkedő tájegység különleges táncait és énekeit, valamint híres költőinek gondolatait, verseit idézi meg legújabb, Partium – Az Értől az Óceánig című produkciójában a Duna Művészegyüttes.
A magyar filmművészet két kiemelkedő alakja előtt tiszteleg november folyamán a kolozsvári Művész mozi.
Palocsay Zsigmond költőre, hegedűtanárra emlékeznek Kolozsváron november 5-én – közölte a szervező Györkös Mányi Albert Emlékház.
Kifejezetten nagy érdeklődés övezte az idei évben a zalánpataki falumúzeumot, ahol népes csoportok is megfordultak a nyáron, ugyanakkor az időszakosan kiállított magyar Szent Korona hiteles másolata is számos látogatót vonzott a háromszéki faluba.
Elindította a Filmtett erdélyi filmes portál a Filmtárat, amelynek célja, hogy összegyűjtse, bemutassa a fellelhető, régebbi és újabb erdélyi alkotásokat.
A legendás színházigazgató és filmrendező, Janovics Jenő alakját és a némafilmek világát idézte fel Kolozsváron Bősze Ádám zenetörténész és Palojtay János zongoraművész.
Nagyon erős a magyar kulturális jelenlét a román fővárosban, de a Liszt Intézet Bukarest Kulturális Központ olyan román városokba – Brăila, Tulcea, Galac, Szörényvár – is elviszi eseményeit, ahol a közönség számára kuriózumnak számít a magyar kultúra.
November 6. és 9. között szervezik meg a Temesvári Futball Filmfesztivál első kiadását, amely – amint azt neve is jelzi – a foci és a filmek világát igyekszik összeházasítani egymással.
Gyermek- és táncszínházi előadásokkal, fotókiállítással és számos további minőségi programmal várják az érdeklődőket a 21. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón.
Visky András Kossuth-díjas író új regényét, az Illegalistákat mutatják be Kolozsváron november 6-án 18 órától a Vallásszabadság Házában.
Látogatottsági adatok
3 hozzászólás