Hirdetés

Visszatér az olvasóhoz az egységes magyar irodalom – Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke a szervezet céljairól

Erős Kinga: mivel egységes magyar irodalomról beszélünk,
együtt kell működnünk a határon túli műhelyekkel •  Fotó: Vadócz Dávid

Erős Kinga: mivel egységes magyar irodalomról beszélünk, együtt kell működnünk a határon túli műhelyekkel

Fotó: Vadócz Dávid

A Kárpát-medencei kapcsolatrendszer kialakítása érdekében évek óta dolgozunk azon, hogy az egyes alkotók eljussanak egymáshoz: az anyaországiak határon túlra, a határon túliak Magyarországra, illetve más határon túli írótársakhoz, olvasókhoz – vallja Erős Kinga, a Magyar Írószövetség nemrég megválasztott, brassói származású elnöke, akit az Írószövetség céljairól, az irodalmi élet mozgásairól kérdeztünk.

Kiss Judit

2019. december 28., 08:442019. december 28., 08:44

2019. december 28., 08:562019. december 28., 08:56

Nemrég választották meg a Magyar Írószövetség elnökévé. Brassóban született, onnan került Magyarországra, ön az első erdélyi származású elnöke a szövetségnek, amelynél régóta tevékenykedik. Erdélyisége mennyiben határozta meg kritikusi, irodalmári munkásságát?

 Az ember szemléletét, érdeklődési körét nyilván meghatározzák a kötődései. Tizenhárom éves koromig éltem Brassóban, s csak azt követően költöztem Magyarországra, vagyis a gyerekkor, amikor kialakul az ember világlátása, ízlése, temperamentuma, engem Brassóhoz köt. Ezért természetesen irodalmárként is máshogy gondolkodtam az erdélyi, határon túli irodalomról. S ne felejtsük el, hogy 10-15 évvel ezelőtt még az is óriási kérdés volt, hogy létezik-e egységes magyar irodalom. Akkoriban szerveztem ebben a témában egy konferenciát az Írószövetségben. Nagy vita alakult ki, melynek konklúziójaként megállapíthattuk:

Hirdetés

irodalmunk végül is egységes, hiszen mindegy, hogy Kolozsváron vagy Sopronban születik egy-egy jó magyar nyelvű alkotás, annak hovatartozását mindenekelőtt a közös nyelv, anyanyelvünk határozza meg.

Az elmúlt évtizedben azonban nagyot változott a világ, és a határon túli és anyaországi alkotók viszonya is átalakult.

Az, hogy egységesnek tekinthető a magyar irodalom, miként illeszkedik bele a Magyar Írószövetség feladataiba, kultúraszervező tevékenységébe? Az olvasó mit érzékelhet mindebből?

 1990 előtt az Írószövetségnek nem voltak határon túli tagjai, mert nem lehettek. A rendszerváltást követően azonban ez megváltozott: mára a tagság jó része határon túli, Kárpát-medencei vagy diaszpórában élő alkotó. Ha megnézzük a jelenlegi vezetőség összetételét, láthatjuk, a hatfős elnökség tagja többek között a kolozsvári Király Zoltán és a beregszászi Lőrincz P. Gabriella, az 56 fős választmányból pedig 18-an határon túliak. Ez önmagában is jól reprezentálja az elmúlt évtizedben végbement változásokat. Mindemellett szoros és folyamatos együttműködésben állunk a határon túli írószervezetekkel, az Erdélyi Magyar Írók Ligájával (E-MIL), a Helikon, a Székelyföld folyóirattal, hasonlóképp a Szlovákiai Írók Társaságával s a délvidéki alkotókkal. Mindez mára természetes. A Kárpát-medencei kapcsolatrendszer kialakítása érdekében évek óta dolgozunk azon, hogy az egyes alkotók eljussanak egymáshoz: az anyaországiak határon túlra, a határon túliak Magyarországra, illetve más határon túli írótársakhoz, olvasókhoz. Ebben a szellemiségben rendezik például a Kolozsvári Magyar Napokat is, s ez a tendencia érvényesül az irodalmi folyóiratokban. Vagyis az Írószövetség határon túli jelenlétének folyamatos biztosítása és erősítése megkerülhetetlen feladat, amint azt elnöki programomba is kifejtettem.

 Ez konkrétan mit fed?

 Nagyon fontos, hogy az Írószövetség minél több eseményt szervezzen közösen határon túli partnerekkel. Biztosítanunk kell a lokális (nem csupán Budapest-centrikus) rendezvényeket, mind több fiatal bevonásával. A fiatalítás kérdésére egyébként is nagy hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen gyakorlatilag nemzedékváltás történt azáltal, hogy a középgeneráció, a mostani negyvenes korosztály nagy számban képviselteti magát a választmányban, az elnökségben. Egy elöregedett szervezet számára, pedig elengedhetetlen a vezetőség fiatalítása, hiszen csakis így lehet jövője. Ha nem akarjuk, hogy ez a folyamat megakadjon, akkor gondolnunk kell az utánpótlás-nevelésre, tehetséggondozásra. És természetesen, mivel egységesen magyar irodalomról beszélünk, ebben is együtt kell működnünk a határon túli műhelyekkel, szervezetekkel.

 Gyakorta elhangzik mostanában, Ön is említette már korábban, hogy az irodalomnak ki kell lépnie az elefántcsonttoronyból, erősíteni kell a vidéki jelenlétet. Ez konkrétabban milyen tevékenységekre vonatkozik, miként tenné közvetlenebbé az író és olvasó viszonyát?

 Számomra teljesen egyértelmű, hogy nyitni kell az olvasó felé. Ha visszatekintünk a kilencvenes évekre, láthatjuk, az erdélyi irodalmi élet megújult abban az időben, miközben az anyaországban egyfajta olvasóidegen, „köldöknéző” irodalom dívott, amely (például a klasszikus történetmesélés helyett) a nyelvi zsonglőrködésre összpontosított. Persze ennek is megvolt a helye, és megvoltak a maga értékei, irodalmi csúcsai, ám semmiképp nem nevezhetjük olvasóbarátnak.

Idézet
Ma az a feladatunk, hogy visszanyerjük az olvasó bizalmát. Ennek felismerése megtörtént, a kérdés most már a miként. Mindez összefügg az elefántcsonttorony-jelenséggel: a kortárs irodalom egy része ugyanis elitista lett, ami leginkább egyfajta magába zárkózásban nyilvánul meg. Az „elitizmus” felszámolása tehát nem a minőségi irodalom felszámolását jelenti, hanem a visszatérést az olvasóhoz.

Ennek érdekében az elmúlt tíz évben számos fesztiválon vettünk rész, Kapolcson, a Művészetek Völgyében állandó helyszínünk van, ahol tíz napon keresztül irodalmi programokkal várjuk az érdeklődőket, de bekapcsolódtunk a Múzeumok Éjszakájába, az Ars Sacra Fesztiválba is. Emlékszem, amikor első ízben csatlakoztunk e programokhoz saját rendezvényeinkkel, sokan szkeptikusan fogadták, úgy gondolták, nem lesz ránk kíváncsi a nagyközönség. Szerencsére az ellenkezője bizonyult igaznak, nem véletlen tehát, ha mindezt folytatni szeretnénk, minél több rendezvénnyel minél több embert elérni, méghozzá a kisiskolásoktól a nyugdíjasokig. Fontos ugyanakkor bevonni a társművészeteket is. Az Írószövetség sokadik éve foglalkozik például azzal, hogy versszínházi előadásokat vigyen az ország különböző pontjaira és határon túlra, de az irodalmi művek és filmadaptációk viszonyát is körüljárjuk, székházunkban pedig kortárs képzőművészeknek is lehetőséget nyújtottunk a bemutatkozásra egy-egy időszakos tárlat erejéig. Vidéki programjaink feldúsítása azért is lesz roppant nagy jelentőségű, mert székházunk felújítása nem teszi lehetővé a helybeni rendezvényeket. Legjobb tehát, ha úgy tekintünk erre, mint egyfajta lehetőségre, most arra kínálkozik alkalom, hogy ezt kihasználva minél több helyre ellátogassunk Budapesten kívül.

•  Fotó: Vadócz Dávid Galéria

Fotó: Vadócz Dávid

 Az utóbbi években egyfajta megosztottság, szekértáborokba sorakozás volt tapasztalható az irodalmi életben, a különböző írói csoportosulások, tömörülések egymásnak feszültek elvek, politikai vonalak mentén. Ez a megosztottságot hogyan kezeli az Írószövetség, milyen a kapcsolata más írószervezetekkel?

 Kicsit olyan ez, mint a hullámvasút, olykor felerősödnek a feszültségek, máskor elcsitulnak. Az egymással való szembehelyezkedés bizonyos szempontból természetes, hiszen nem vagyunk egyformák, más az ízlésünk, másak a preferenciáink, politikai elképzeléseink, így nyilván nem érthet mindenki mindenkivel egyet. Én a korábbi esztendőkhöz képest egyfajta bölcs önmérsékletet érzékelek más írószervezetek részéről is. Megváltozott a hangulat: évekkel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy le tudjunk ülni egy asztalhoz, és értelmes párbeszédet, vitát folytassunk szakmai kérdésekről. Most úgy gondolom, hogy szakmai kérdésekről, ha szükséges, tudunk párbeszédet folytatni. A helyzet tehát normalizálódott. Az Írószövetség egyre jobb kapcsolatot ápol más írószervezetekkel, van, akikkel együttműködésünk kifejezetten szoros, egyenesen baráti, s van, akikkel inkább alkalmi, szakmai alapú. A mostani tisztújító közgyűlésen felemelő volt érzékelni ezt a széleskörű szakmai összefogást: olyan emberek álltak mögém és támogattak, akik a hétköznapokban köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ebből is látszik, milyen nagy jelentősége van a szakmai alapú együttműködésnek, még akkor is, ha egyébként nem értünk mindig mindenben egyet. De nincs is erre szükség. Milyen világ volna, ha mindenki mindenről egyformán gondolkodna? Az ellentétekből adódó dinamika előre visz.

Hirdetés
3 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 01., szerda

Értékmentő, -gyűjtő, -őrző és továbbadó munkát végez az Erdélyi Zeneszerzők Archívuma

Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.

Értékmentő, -gyűjtő, -őrző és továbbadó munkát végez az Erdélyi Zeneszerzők Archívuma
Hirdetés
2026. március 31., kedd

Fesztiváldíjas lett az Aradi Kamaraszínház Tatabányán, ahol bemutatták a „Harsányi-összest”

Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.

Fesztiváldíjas lett az Aradi Kamaraszínház Tatabányán, ahol bemutatták a „Harsányi-összest”
2026. március 30., hétfő

Gyermekoperát mutatnak be Kolozsváron ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében

Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.

Gyermekoperát mutatnak be Kolozsváron ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében
2026. március 30., hétfő

Meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító

Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.

Meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító
Hirdetés
2026. március 29., vasárnap

Kallós 100: nyitógálával rajtolt el az emlékév Kolozsváron

Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.

Kallós 100: nyitógálával rajtolt el az emlékév Kolozsváron
2026. március 27., péntek

Ment-e a színház által a világ elébb? – Bogdán Zsolt színművész világnapi kérdésfelvetései

Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.

Ment-e a színház által a világ elébb? – Bogdán Zsolt színművész világnapi kérdésfelvetései
2026. március 26., csütörtök

Színházi világnap: gazdag programkínálattal ünnepelnek Sepsiszentgyörgyön

Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.

Színházi világnap: gazdag programkínálattal ünnepelnek Sepsiszentgyörgyön
Hirdetés
2026. március 24., kedd

Kolozsváron és a közmédián is tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt

A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.

Kolozsváron és a közmédián is tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt
2026. március 24., kedd

Kritikusok emberközelben – Új beszélgetéssorozatot indít az Erdélyi Magyar Írók Ligája

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.

Kritikusok emberközelben – Új beszélgetéssorozatot indít az Erdélyi Magyar Írók Ligája
2026. március 23., hétfő

Szatmárnémetiben rendez Ionesco-darabot Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója

Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.

Szatmárnémetiben rendez Ionesco-darabot Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója
Hirdetés
Hirdetés