Vers és installáció találkozása a színpadon: Bogdán Zsolt kolozsvári színművész új rendezéséről

Életük része volt a hangos ellenállás, majd néma túlélés a diktatúra idején, háború és fogolytábor, a „hároméves irodalom” eufóriája után a kitaszítottság, üldözöttek mentése és bújtatása. Bogdán Zsolt két évvel ezelőtt Bartis Attila marosvásárhelyi származású író novelláiból rendezett előadást, amelynek ő volt az egyetlen szereplője, ezúttal a magyarországi színésznővel ketten jelenítik meg a színpadon a költőnő és az író alakját.

„Szorcsik Kriszta régóta szeretett volna készíteni műsort Nemes Nagy verseiből, most pályázott és nyert, és engem hívott alkotótársnak. Eredetileg rendezőt is hívott, Árkossy Árpádot, aki aztán nem vállalta, így nagyon rövid idő alatt mi ketten készítettük el a produkciót” – mondta Bogdán Zsolt. Hozzátette, öt vagy hat kötet szövegeiből dolgoztak éjjel-nappal, prózából, verseskötetekből.

„Az előadás egyfajta korképet rajzol meg, a két ember előtti főhajtás. Megpróbáltunk olyan keresztmetszetet adni, ahonnan rálátás nyílik arra, ez a két ember hogyan dolgozott, milyen volt a kapcsolatuk, milyen volt a társadalmi közeg, mitől féltek, mit szerettek, hogyan játszottak, merre jártak a világban” – mondta a rendező.

„Ennek az ötvözetéből jöhet létre egy olyan színházi felület, ami nem úgy színház, ahogyan megszoktuk, valami új levegő, megközelítés van benne. A díszlet nagyon egyszerű, mi készítettük saját kezűleg. A szövegek közti összefüggés, a szereplők közti összefüggés, a szövegek mozgása, mozgattatása pedig színházszerű” – mondta a rendező. Hozzátette, a Bartis Attila-estben is azt tűzte ki célul maga elé, hogy installáció és vers találkozzon.

– fogalmazott a rendező.

A Nemes Nagy Ágnes költő (1922–1991) és Lengyel Balázs író, esszéista, irodalomszervező (1918–2007) szövegeiből készült előadásról az alkotók azt írták: „ahogy Nemes Nagy Ágnest a tenyerében tartott »igazi, de igaziból igazi szaharai homok« magával ragadja, és Krisztus előtti időkbe repíti Ekhnaton fáraóhoz, Lengyel Balázshoz, akihez, saját bevallása szerint: »gyöngéd szálak fűzik«, verseit olvasva úgy gyöngül szálanként a test is, a lélek is, roskad a játéktól, a széptől, az ismeretlen angyalok érintésétől, az erdélyi, boglyák aljában vermelt batul illatától, míg végül feloldódik a nagy Ismeretlenben”.

Bogdán Zsolt elmondta, az előadást Gyulán mutatták be augusztusban, a vásárhelyi közönség is láthatta már, és persze más erdélyi helyszínekre is elvinnék, ha hívnák őket, ugyanakkor azt szeretnék, ha Budapestre is eljutna a Két hold világa.