Hirdetés

Torzító, ha a nem székelyek skanzenként tekintenek a Székelyföldre – Zsidó Ferenc író az „anti-Ábelről” szóló kötetéről

Zsidó Ferenc író: „a székelység is változik a világgal együtt, jó lesz ezt tudomásul venni, nem elég a hagyományos életforma eltűnésén keseregni” •  Fotó: Zsidó Annamária

Zsidó Ferenc író: „a székelység is változik a világgal együtt, jó lesz ezt tudomásul venni, nem elég a hagyományos életforma eltűnésén keseregni”

Fotó: Zsidó Annamária

Szereti a székelyeket, hiszen maga is az, ugyanakkor rühelli a melldöngető székelykedést, aminek manapság van egy divatja, álromantikája – ezt kívánja leleplezni újonnan megjelent, A fák magukhoz húzzák az esőt című regényében Zsidó Ferenc író, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. Mint a szerző a Krónikának elmondta, míg Tamási Ábelje hőssé válik a Hargitán, az ő regényhőse, Anti elhagyja a város biztonságos terepét, kiköltözik nagyapja eldugott vidéki birtokára, ahol igazából csődöt mond. A szereplőit bátran beszéltető író székely-magyar „kéziszótárt” is nyújt az olvasónak.

Kiss Judit

2024. február 12., 19:052024. február 12., 19:05

2024. február 12., 19:532024. február 12., 19:53

– Új regényed jelent meg A fák magukhoz húzzák az esőt címmel a csíkszeredai Gutenberg Kiadó gondozásában. Amint a könyv ismertetőjében olvasható, a főszereplő, Anti egyfajta antihős, ha úgy tetszik, anti-Ábel, aki kiköltözik nagyapja eldugott vidéki birtokára hagyományos székely életet élni, de rövidesen rá kell jönnie, hogy az a székely élet, amelyik az ő illúzióiban él, már a múlté. Előző regényed, a Huszonnégy úgynevezett „blokkregény” volt, egy nem feltétlenül emberi léptékű panelház világában játszódott. Tulajdonképpen miért foglalkoztat a kis és nagy, illetve a régi meg az új élettér, az élhetőség/nem élhetőség témája?

– Azt hiszem, szerzőként viszonylag „földhöz ragadt” vagyok, akit jobban érdekelnek az egyén problémáinál a közösségi problémák. Számomra ez a regény igazi terepe. Ilyen volt a Huszonnégy című regényemben a tömbházlakások mikroközösségeinek világa, és ilyen a mostani könyvem is, amelyben a székelység mai állapotáról írok: városi lét versus vidéki lét, hagyomány versus modernizáció. Hogy ez a kettősség milyen feszültséget okoz az egyénben – lám, csak eljutottunk az egyénig –, vagy akár a tágabb közösségben – mert úgy érzékelem, hogy okoz… Hogy milyen ellentmondásokat termelünk, ha góbéskodunk mögöttes tartalom nélkül, illetve – mert ez a dimenzió is felbukkan –, hogy miért torzító, ha a nem székelyek egyfajta zárványként, skanzenként tekintenek a Székelyföldre – és a székelyek önmagukra skanzenlakóként.

Hirdetés

– A fák magukhoz húzzák az esőt – lírai, ugyanakkor a természet kikerülhetetlen, de reménykeltő törvényszerűségeire utaló címet választottál új regényednek. Ha a történet spoilerezése nélkül kellene megfogalmaznod, miért ez a cím?

– A címbéli kifejezés az egyik szereplő szájából hangzik el, és ott abban a kontextusban konkrétan értendő, nem poétikus. De nyilván van metaforikus olvasata is, például hogy miként vonzzák magukhoz az érzelmileg stabil emberek a tévelygőket. De a falopás témája is megjelenik, hangsúlyos problémaként, ami megint ad egy új értelmezési lehetőséget a címnek.

– A székelység valamikori életformájának eltűnése, visszahozhatatlanságának gondolata hangsúlyosan jelenik meg a regényben. Miként látod, tapasztalod ezt a fajta – talán a mindennapokban is fellelhető – illúziószerű nosztalgiát, amivel regényhősöd visszavágyik városról vidékre?

– Szeretem a székelyeket, magam is az volnék, ugyanakkor rühellem a melldöngető székelykedést. Ennek pedig sajnos van egy divatja, álromantikája. Ezt kívánom leleplezni, ehhez viszonyulok kritikusan. Félreértés ne essék: nem azt a tendenciát utasítom el, hogy városról kiköltözünk vidékre, mert ez talán még egy jó forgatókönyv is lehet, amely a vidék visszaerősödéséhez vezethet. Kritikám inkább azoknak szól, akik megelégszenek a külsőségekkel, a hangos szólamokkal – ez sem áll távol a székelyektől –, de a tettekig jobbára el sem jutnak, vagy ha mégis, csődöt mondanak. A székelység is változik a világgal együtt, jó lesz ezt tudomásul venni, nem elég a hagyományos életforma eltűnésén keseregni, meg lehet próbálni feltámasztani (erre is vannak pozitív példák), vagy alkalmazkodni a változásokhoz. Na nem feltétlenül úgy, hogy Angolba’ megyünk mosogatni vagy Németbe’ áfonyázni… De nyilván sem én, sem könyvem hősei nem tudják a tutit, a regény felvillant történéseket, sorsokat, melyekre lehet rezonálni, vagy lehet értetlenkedni: mindkét olvasói attitűdnek meg lehet a maga „haszna”. Magánszemélyként egyébként optimista vagyok a székelység tekintetében, ezért is „merészelem” kritikával illetni szerzőként, és úgy általában is, bízom benne, hogy a társadalmi problémák megoldhatók. Könyvem tehát nem negatív, nem ítélkező, inkább csak ténymegállapító. Hú, de mi az, hogy tény, mi az, hogy igazság? Maradjunk annyiban, hogy realista.

– Ahogy az ismertetőben szerepel, Anti figurája egyfajta anti-Ábel. Hogyan, miként utalsz, vonatkoztatsz a regényben Tamási hősére, és 21. századi prózaíróként miért tartod bármifajta vonatkoztatási pontnak az Ábelt?

– Tamási Ábelje hőssé válik a Hargitán, az én Antim, elhagyva a város biztonságos terepét, kiköltözve nagyapja eldugott vidéki birtokára, igazából csődöt mond. Mégsem teljesen negatív figura, mert – és ebben sokat segít neki szomszédja, az öreg Bíró János, a regény másik kulcsfigurája – arra legalább rájön, hogy melldöngetés nélkül is lehet jó székely. Tamási nyelvi „bűbája” egyébként inspirálóan hatott rám, a feleselő párbeszédelés, melyet az Ábelben járatott csúcsra, nyomokban fellelhető az én könyvemben is. Mert ugyan sokat változott a székely – valószínűleg 50-100 évenként revideálni kellene a nemzetkarakterológiát, de ugratni, „csemerkedni”, kevés szóval sokat mondani most is szeret. Tamási másik védjegye, a mágikusság nem bukkan fel a regényemben, inkább egy kis lélektani vonulat: Anti önmagát keresve, mondhatni, a szülei elől menekülve költözik vidékre – és lám, már megint az egyén problémáihoz lyukadunk ki.

Zsidó Ferenc új regényének hőse, Anti egyfajta antihős, ha úgy tetszik, anti-Ábel, aki kiköltözik nagyapja eldugott vidéki birtokára hagyományos székely életet élni •  Fotó: Gutenberg kiadó/könyvborító Galéria

Zsidó Ferenc új regényének hőse, Anti egyfajta antihős, ha úgy tetszik, anti-Ábel, aki kiköltözik nagyapja eldugott vidéki birtokára hagyományos székely életet élni

Fotó: Gutenberg kiadó/könyvborító

– A regénybeli szereplők – ha jól sejtem – udvarhelyszéki ö-ző nyelvjárásban beszélnek, és a kötet végén egyfajta székely-magyar „kéziszótárt” is talál az olvasó. Mit gondolsz, egy olyan olvasónak, aki mondjuk Magyarországon vagy a Kárpát-medence más régiójában él, nehézséget okoz, hogy „lefordítsa” magának az általad belülről ismert, otthonos székely világ „akcentusát”?

– A történet nincs helyhez kötve, elvileg bárhol játszódhat a Székelyföldön, olyan (probléma)helyzeteket ábrázolok, amelyek minden székely régióban megjelennek, pontosabban a Székelyföldnek az eldugottabb, periférikus településein. Az ö-ző nyelvjárás, amelyben a szereplők megszólalnak, nyilván tájékozódásul szolgál lokális értelemben is, ugyanakkor bízom benne, hogy nem szűkíti be a lehetséges olvasatokat. A regény végén valóban van egy rövid Szómagyarázat, melybe olyan székely tájszavakat, illetve erdélyi regionalizmusokat vettem fel, melyek ismeretlenek lehetnek pl. a magyarországi olvasók számára. De ez a vonal nincs „túltolva”, nem hiszem, hogy a regény szövege komolyabb értelmezési nehézséget okozhatna az olvasónak. Szeretem beszéltetni a szereplőimet, az így létrejövő nyelvi közeg talán olykor még derűs perceket is okozhat az olvasónak – ha értjük még a székely típusú, „ingerkedős” humort.

– A Székelyföld folyóirat főszerkesztőjeként, íróként hogyan látod a jelenleg Székelyföldön megszülető kortárs próza mozgásait: foglalkoztatja-e a szerzőket, hogy újra meg újra, „megrajzolják” a székely ember, a székelység mostani körvonalait?

– Ilyen tendenciát nem tudnék „letapogatni” sem szerkesztőként, sem kritikusként vagy íróként, azért sem, mert jellemzője az irodalmi trendeknek is, hogy inkább utólag válnak nyilvánvalóvá. Azt viszont tudom, hogy vannak szerzők, akik foglalkoznak aktuális társadalmi kérdésekkel – költők és prózaírók egyaránt– , és amint erre már utaltam: én is közéjük tartozom. Szívesen vizsgálom az „itt és mostat”: ennek a regénynek a cselekménye 2014-ben játszódik le. Pedig tudom, veszélyes terep: mert a jelenről mindenkinek van véleménye. Pláné a székelyeknek! Várom is, hogy megkapjam a magamét: egyesek szerint túlságosan kritikus lesz, mások szerint nem lesz elég kritikus.

– Ha lehet ilyet kérdezni: következő projekted mi lenne? Maradsz a regénynél?

– Egyelőre nem tudnék következő projektről beszélni, elég keveset írok. Az ezt megelőző regényem, az imént emlegetett Huszonnégy 2017-ben jelent meg. Azt viszont tudom, hogy ez az év arról fog szólni: közönség elé viszem ezt a produktumot, könyvbemutatókra fogok járni ezerrel.

korábban írtuk

Visky András Kitelepítés című regényéből készül ősbemutató Budapesten Sebestyén Aba vásárhelyi színész főszereplésével
Visky András Kitelepítés című regényéből készül ősbemutató Budapesten Sebestyén Aba vásárhelyi színész főszereplésével

Színpadi adaptáció készült Visky András kolozsvári író Kitelepítés című regényéből, az ősbemutatót december 4-én tartják – olvasható a produkciót létrehozó Óbudai Társaskör Facebook-oldalán.

korábban írtuk

Több mint izgalmas regény: bemutatták gróf Boris Kálnoky háromszéki családjáról szóló, 800 évet átölelő könyvét Kolozsváron
Több mint izgalmas regény: bemutatták gróf Boris Kálnoky háromszéki családjáról szóló, 800 évet átölelő könyvét Kolozsváron

Regényként ható családtörténet, de egyben történelem is gróf Boris Kálnoky Őseim földje – A Kálnoky család története című könyve, amelyet a Kolozsvári Magyar Napokon mutattak be szerdán délután.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. november 20., péntek

A 113. évfordulóját ünneplő Maros Megyei Könyvtár ötnapos rendezvénysorozatot szervez

Ötnapos rendezvénysorozattal ünnepli fennállásának 113. évfordulóját a Maros Megyei Könyvtár. A november 23–27. között zajló Philobiblon könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozókkal és kulturális programokkal várja az érdeklődőket.

A 113. évfordulóját ünneplő Maros Megyei Könyvtár ötnapos rendezvénysorozatot szervez
Hirdetés
2026. november 18., szerda

Erdélyi szigetek a nemzetközi színházi térképen: három évtized, 38 miniszter, két fesztiválmérleg

Kolozsvár és Nagyszeben évtizedek óta „szigetként” kapcsolja be Erdélyt a nemzetközi színházi vérkeringésbe.

Erdélyi szigetek a nemzetközi színházi térképen: három évtized, 38 miniszter, két fesztiválmérleg
2026. november 16., hétfő

Titokzatos ajándék: karácsonyra hangoló premier a kolozsvári Puck Bábszínházban

Egy titokzatos ajándék, egy bátor kis emberke és egy fenyegető egérsereg: E.T.A. Hoffmann klasszikus meséjét, a Diótörőt állította színpadra a kolozsvári Puck Bábszínház.

Titokzatos ajándék: karácsonyra hangoló premier a kolozsvári Puck Bábszínházban
2026. november 14., szombat

Három éjjel, három nap húzzák a talpalávalót Kolozsváron

Néptáncelőadások, koncertek, táncházak, kézműves foglalkozások és gyermekprogramok várják november 26. és 28. között a népi kultúra kedvelőit Kolozsváron, az immár huszonkettedik alkalommal megszervezett Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozón.

Három éjjel, három nap húzzák a talpalávalót Kolozsváron
Hirdetés
2026. november 09., hétfő

Először részesült erdélyi magyar alkotó, egykori csúcspolitikus a Romániai Írók Szövetsége rangos elismerésében

Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.

Először részesült erdélyi magyar alkotó, egykori csúcspolitikus a Romániai Írók Szövetsége rangos elismerésében
2026. november 08., vasárnap

Nagy Ervin Kolozsváron: az erdélyi és magyarországi értelmiség egy és oszthatatlan kulturálisan

A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.

Nagy Ervin Kolozsváron: az erdélyi és magyarországi értelmiség egy és oszthatatlan kulturálisan
2026. november 04., szerda

Kolozsvári metszéspont: nagy visszatérőkkel, új vendégfellépőkkel jubilál az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál

Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.

Kolozsvári metszéspont: nagy visszatérőkkel, új vendégfellépőkkel jubilál az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
Hirdetés
2026. november 03., kedd

Kolozsváron lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház az operában

A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.

Kolozsváron lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház az operában
2026. november 03., kedd

Szatmári és nagyváradi színművész kapja megosztva a 2026-os Csíky András-díjat

A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.

Szatmári és nagyváradi színművész kapja megosztva a 2026-os Csíky András-díjat
2026. november 02., hétfő

Nagyszeben és Budavár összefog: hamarosan kezdődik a dél-erdélyi szórvány magyar ünnepe

Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.

Nagyszeben és Budavár összefog: hamarosan kezdődik a dél-erdélyi szórvány magyar ünnepe
Hirdetés
Hirdetés