Távoli, mégis közeli nyelvrokonok Kolozsváron: az Uralon túlról is jöttek vendégek a Finnugor Írók Szövetségének kongresszusára

Fókuszban a diaszpóra

„Az írókongresszus abban különbözik a finnugor népek világkongresszusától, vagy a Nemzetközi Finnugor Kongresszustól (CIFU), hogy utóbbiak tudományosak, szakmaiak, társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkoznak, az általunk szervezett 15. írókongresszus részben ötvözi ezt a kettőt. Vannak irodalommal kapcsolatos szakmai előadások, és alkotók olvasnak fel műveikből, tartanak előadásokat. Azért is izgalmas, hogy végre Kolozsváron tarthattuk meg az írókongresszust, mert az előző 14 mindig valamely finnugor nyelvet beszélő államban tartatott meg, most volt az első alkalom, hogy nem főként finnugor nyelvet beszélő országban tartottuk” – mondta el a Krónikának Varga P. Ildikó főszervező, a BBTE magyar nyelv és irodalom szakának adjunktusa, aki finn nyelvet és irodalmat tanít a kolozsvári bölcsészkaron. Kifejtette, ennek egyik oka, hogy

„Európa több sarkából és az Ural hegységen túlról is érkeztek résztvevők, a hagyományosan finnugor országokon – Magyarország, Észtország, Finnország és az Orosz Föderáció egyes tartományai, mint például Udmurtia – kívül voltak Csehországból, Franciaországból, Németországból is. Utóbbiak többnyire tudományosan közelítenek a finnugor kérdésekhez, nem anyanyelvi beszélőként” – mondta a főszervező.

„Valaki magyarul beszél,
csak épp nem értem”

Oroszország Uralon inneni és túli részéből is érkeztek résztvevők, a nyugat-szibériai Hanti-Manszijszk városból is: itt élnek a magyarok legközelebbi nyelvrokonai, a hanti (vagy az oroszoktól kapott néven osztják) és manysi (régebbi nevén vogul) népcsoport. Jöttek nyelvrokonok Udmurtiából, a Mari Köztársaságból – itt élnek a cseremiszek, akik a finnugor nyelvcsalád finn ágához tartoznak. Varga P. Ildikó elmondta, közvetítő nyelvek segítségével értekeztek a kongresszus résztvevői, angolra és oroszra fordították a rendezvényen elhangzottakat. A résztvevők alkotásaikból olvastak fel, de elhangzottak róluk szóló előadások, és személyes beszélgetéseken tudtak meg egymásról személyes információkat.

– mondta Varga P. Ildikó. Hozzátette, ezeknek a találkozóknak az is a lényege, hogy a nyelvrokonok egymás irodalmát fordítsák. „Mindig a nagy nyelvek irodalmairól beszélünk, az angol, francia, német irodalom fordításáról, és a finnugor közösségben is általában csak a nagy nyelvek, vagyis a finn, észt és magyar irodalom viszonylatában szokás fordítani. Holott a kis népek számára fontos, hogy megmutassák irodalmukat, legalább nyelvrokonaiknak” – összegzett a kongresszus főszervezője. A rendezvény vendégeit a Kolozs megyei Kalotaszentkirályra vitték a szervezők kirándulni, a messziről jötteket elbűvölte a kalotaszegi település szépsége, az ottani népművészet.