Szent László és a kékfestők

 Nem véletlenül mondok munkát: heroikus erőfeszítés lehetett a megye több településén eleinte külön-külön próbáló amatőr néptánccsoportokat összehangolni, betanítani és végül egy igazán nagyszabású produkció benyomását keltő előadássá (ahogy a társulat vezetői mindig hangoztatják, nem néptáncműsorrá, hanem előadássá) öszszekovácsolni. A többségében fiatal táncosok Szent László és a kunok harcát elevenítik fel, jó néhány legendamotívummal, sőt pogány elemeket is megőrző, középkori falfestményekben még élő Szent László-mondákban fennmaradt elemmel megtűzdelve.

Az ősmagyar motívumokat felvonultató színpadkép és az előadás teljes vizuális arculatának különlegessége, hogy csupa batikolt kelméből építkezik. Szöllősi Boglárka vajdasági textilművésznő az eget kékfestővászonból, a világfát fehér drapériából álmodta meg, és a kézzel festett jelmezek között nincs két egyforma: nem egyenruhában, hanem színben és stílusban harmonizáló kosztümökben táncolnak a szereplők. Fábri Géza zentai származású kobzos-énekmondó egyéniségével, színpadi jelenlétével egyedül is elvitte volna a hátán az előadást, de szerencsére erre az égvilágon semmi szükség nem volt. Kobzával és dutárjával – mint kiderült, ez egy ősi ujgur hangszer –, kopott kabátjában, tiszta énekével mintha néhány száz évvel ezelőttről keveredett volna a váradi színház deszkáira.

Hasonló koncepciójú és hasonlóan ambiciózus – persze sokkal nagyobb költségvetésű – táncprodukciót csak a tavaly ősszel Váradon fellépő budapesti Experidance társulattól láthatott az itteni közönség. Amit azonban a Nagyvárad Táncegyüttes tett, egy kicsivel sem kevesebb, mint szolgálat. Szolgálat a hagyományok megőrzéséért, a „tiszta forrásból” származó muzsika és tánc megismertetéséért, és ez már önmagában tiszteletre méltó.

Épp ennyire szolgálja viszont a nem banális értelemben vett értékeket, a kortárs művészeti irányzatokat – táncot és képzőművészetet –, bátran elegyítve ősit a modernnel, népit a kreatívval, megmutatva, hogy mindennek semmi akadálya nem lehet, ha a mérce a művészi igényesség.

Nagyvárad Táncegyüttes: Fényességes csillag – táncos misztériumjáték, 2012