Szász Endre-tárlat nyílik Csíkszeredában

A Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus, látványtervező grafikus, porcelánfestő Csíkszeredában született 1926. január 7-én, és a magyarországi Mosdóson hunyt el 2003. augusztus 18-án. „Van egy komoly gyűjteményem, amelyet haza akarok hozni” – nyilatkozta Szász Endre több alkalommal is. A művész felesége által gondozott vegyes gyűjtemény 2009-ben a miskolci Herman Ottó Múzeum kezelésébe került, s állandó kiállításon vált közkinccsé. A gyűjtemény legértékesebb egysége Szász alkotásait foglalja magában, a székelyföldi vándorkiállítás ez utóbbiakból nyújt válogatást. A művész korai periódusát a miskolci múzeum törzsgyűjteményéből válogatott rézkarcok illusztrálják – áll a múzeum közleményében.

Szász Endre munkássága különös része a magyar művészetnek. Az 1950-es években könyvillusztrációival aratott sikereket, majd érdeklődése egyre inkább a festészet felé fordult, és sajátos festőtechnikájával, képeinek szürrealisztikus világával hívta fel magára a figyelmet. Látvány- és díszlettervezőként a filmszakmában is letette névjegyét, de neve talán leginkább a 80-as évekbeli, Hollóházán végzett tevékenységével, a porcelán széles körű felhasználhatósága és népszerűsítése terén elért eredményeivel forrott össze.

Képi világának karaktere – nyilatkozatai szerint – annak az élményanyagnak a hatására alakult ki, amelyet Székelyföldön gyűjtött össze: „Az én szürrealizmusom a népdalokból ered, a hegyi emberek népdalaiból. A hegyi ember nem lát keresztül a sötét erdőn. Benn a rengetegben homályt tapasztal, különös gyökereket lát, misztikum környezi, és nem látja azt, ami a hegy mögött van. Ezért kitalálja, és olyankor képekben fantáziál. A Hargita-erdei ember képek révén jeleníti meg az érzékeivel meg nem tapasztalt titokzatosságot. Jelképeket használ. A szimbolika pedig a szürrealizmus teremtője” – vallotta a művész.