Bevallom, egy ideig csak nézegettem, gusztáltam a kis kötetet az íróasztalom sarkán. A cím száraz kattogása tartott vissza vagy az előző kötet emléke, nem tudom.
2018. november 14., 12:032018. november 14., 12:03
2018. november 14., 12:072018. november 14., 12:07
Szívesebben gondoltam vissza arra a táncos lábú, csengő hangú kamaszlányra, akit annak idején, a nyolcvanas évek végén, nem lehetett nem észrevenni a szép emlékű Brassai-líceum Bogáncs néptánccsoportjának színpadán, miközben tartással, méltósággal járja a mezőségit, szívmelengetően énekli a székely vagy csángó keserveseket…
Nos, az első kötet úgy él emlékezetemben, mint a megszaggattatott sors sötéten felbugyogó, feltartóztathatatlan lávaömlése, amelynek szétfröccsenő cseppjei életre szóló nyomot hagynak, fájnak, égetnek… Akkor mintegy önkéntelenül ugrott be számomra József Attila szállóigévé vált, cseppet sem derülátó sora: „Éltem – és ebbe más is belehalt már.”
Amikor végül felütöttem az új kötetet, a nyitóvers akarva-akaratlanul meghökkenést váltott ki belőlem (a sokat olvasó ember jól tudja, milyen zavarba ejtő tud lenni egy megnyitott és be nem zárt zárójel…), de a hökkenet egyben kíváncsiságot szül. Azt is láttam, hogy a szerző Csengének, másodéves színinövendék lányának dedikálja a kötetet, s ez valahogy megnyugtatott. Igen, úgy érzem, ez a kötet már nem annyira a sebek feltépése, a zsigeri fájdalom és kétségbeesés feltörése – bár olykor még fel-felbuzog a forrongó magma: záporoznak a megválaszolatlan kérdések, zakatol a kérdezz-felelek, velőbe hasít a kórházi falak vakító fehérsége… De tágul a horizont, érezhető a vihar utáni lecsendesülés, a tárgyak visszanyerik körvonalaikat, a súlypontok a helyükre rázódnak: gyerekek, család, mindennapi munka, apró-cseprő napi gondok, előtérbe kerül az élet.
Egyébként József Attila szinte a kötet elejétől végigkísér bennünket – hogy úgy mondjam, kibújik, mint szög a zsákból egy-egy sorok közötti olvasatból, összecsengő rímpárból (taní-tani), s úgy vélem, itt-ott felsejlik Hervay Gizella és Szilágyi Domokos, s más költőelődök árnya is, s persze a kortársaké, a költőbarátoké (akiket e sorok írója, sajnos, már kevésbé ismer…). De József Attilánál maradva: örömömre szolgál, hogy ez a kötet inkább a „születtem, elvegyültem és kiváltam” magabízóbb, bensőségesebb hangulatára hajaz.
S a kötet zárásaként a hátsó borító fülverséről már az irónia, akár a vaskosabb humor kíséri az olvasót, no meg a fényképről a szerző mókás félmosolya…
Jakab Márta
Lőnhárt Melinda, Szaggatott. Kiadta a Várad kulturális folyóirat. Nagyvárad, 2018. A kolozsvári költő második verseskötetét nemrég mutatták be a kincses városi Vallásszabadság Házában.
Közismert erdélyi magyar képzőművészeket bemutató sorozat részeként Jovián György Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja „corpus inane” című kiállítását nyitják meg április 18-án a Liszt Intézet bukaresti központjában.
A 80 éve született, 2021 februárjában elhunyt, Kossuth-díjas Farkas Árpádra emlékeznek a költészet napja alkalmából Sepsiszentgyörgyön, valamint a Hargita megyei Székelyszentmiklóson, ahol a költő a gyermekkorát töltötte.
Tiszteletbeli Arany Pálma-díjat kap George Lucas, a Csillagok háborúja-sorozat rendezője május 25-én, a 77. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál záróünnepségén – jelentették be kedden a szervezők.
Közkívánatra Agócs Gergely néprajzkutató tart interaktív képzést április 29–30. között a torockói Duna-Házban. A Magyar népmese – hagyományos mesemondás című foglalkozást elsősorban, de nem kizárólag pedagógusoknak ajánlják.
Japán sztrájkot hirdetett a Csíki Székely Múzeum, csatlakozva a CulturMedia – Kulturális és Média Szakszervezetek Országos Szövetsége, az Alfa Kartell Országos Szakszervezeti Szövetség tagja által elindított országos tiltakozáshoz.
Süli Attila magyarországi történésznek a Gábor Áron, a székely nemzet legendás hőse című kötetét mutatják be a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla termében április 11-én, csütörtökön 18 órától.
Újra költészetnapi verssétát szervez a nagyváradi Szigligeti Színház a tavalyi rendezvény nagy sikerére való tekintettel – közölte a társulat.
Első erdélyi helyszínként Marosvásárhelyen tartottak vetítéssel egybekötött közönségtalálkozót péntek este a Most vagy soha! című film alkotói.
„Kitelepítés című könyvem azt a kérdést feszegeti, vajon értelemmel bír-e az életünk, hiszen talán nem a szenvedés, hanem az értelmetlen szenvedés az, ami elviselhetetlen” – fogalmazott a Krónikának adott interjúban Visky András író, dramaturg.
Immár harmadik alkalommal szervezi meg a magyar filmnapokat a Cenk alatti városban a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest a brassói Secvențe Kulturális Egyesülettel és a Barcasági Magyarságért Egyesülettel közösen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!