Bevallom, egy ideig csak nézegettem, gusztáltam a kis kötetet az íróasztalom sarkán. A cím száraz kattogása tartott vissza vagy az előző kötet emléke, nem tudom.
2018. november 14., 12:032018. november 14., 12:03
2018. november 14., 12:072018. november 14., 12:07
Szívesebben gondoltam vissza arra a táncos lábú, csengő hangú kamaszlányra, akit annak idején, a nyolcvanas évek végén, nem lehetett nem észrevenni a szép emlékű Brassai-líceum Bogáncs néptánccsoportjának színpadán, miközben tartással, méltósággal járja a mezőségit, szívmelengetően énekli a székely vagy csángó keserveseket…
Nos, az első kötet úgy él emlékezetemben, mint a megszaggattatott sors sötéten felbugyogó, feltartóztathatatlan lávaömlése, amelynek szétfröccsenő cseppjei életre szóló nyomot hagynak, fájnak, égetnek… Akkor mintegy önkéntelenül ugrott be számomra József Attila szállóigévé vált, cseppet sem derülátó sora: „Éltem – és ebbe más is belehalt már.”
Amikor végül felütöttem az új kötetet, a nyitóvers akarva-akaratlanul meghökkenést váltott ki belőlem (a sokat olvasó ember jól tudja, milyen zavarba ejtő tud lenni egy megnyitott és be nem zárt zárójel…), de a hökkenet egyben kíváncsiságot szül. Azt is láttam, hogy a szerző Csengének, másodéves színinövendék lányának dedikálja a kötetet, s ez valahogy megnyugtatott. Igen, úgy érzem, ez a kötet már nem annyira a sebek feltépése, a zsigeri fájdalom és kétségbeesés feltörése – bár olykor még fel-felbuzog a forrongó magma: záporoznak a megválaszolatlan kérdések, zakatol a kérdezz-felelek, velőbe hasít a kórházi falak vakító fehérsége… De tágul a horizont, érezhető a vihar utáni lecsendesülés, a tárgyak visszanyerik körvonalaikat, a súlypontok a helyükre rázódnak: gyerekek, család, mindennapi munka, apró-cseprő napi gondok, előtérbe kerül az élet.
Egyébként József Attila szinte a kötet elejétől végigkísér bennünket – hogy úgy mondjam, kibújik, mint szög a zsákból egy-egy sorok közötti olvasatból, összecsengő rímpárból (taní-tani), s úgy vélem, itt-ott felsejlik Hervay Gizella és Szilágyi Domokos, s más költőelődök árnya is, s persze a kortársaké, a költőbarátoké (akiket e sorok írója, sajnos, már kevésbé ismer…). De József Attilánál maradva: örömömre szolgál, hogy ez a kötet inkább a „születtem, elvegyültem és kiváltam” magabízóbb, bensőségesebb hangulatára hajaz.
S a kötet zárásaként a hátsó borító fülverséről már az irónia, akár a vaskosabb humor kíséri az olvasót, no meg a fényképről a szerző mókás félmosolya…
Jakab Márta
Lőnhárt Melinda, Szaggatott. Kiadta a Várad kulturális folyóirat. Nagyvárad, 2018. A kolozsvári költő második verseskötetét nemrég mutatták be a kincses városi Vallásszabadság Házában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!