Kirill Szerebrennyikov filmjében a házasság kilátástalanságát a sötét képi világ is érzékelteti
Fotó: képernyőmentés
A francia riviéra filmes mustrájának versenyprogramját az orosz Kirill Szerebrennyikov filmje nyitotta múlt héten annak ellenére, hogy a 75. cannes-i filmfesztivál nem fogad orosz delegációt. A kitiltás azonban nem vonatkozik a kormánykritikus orosz művészekre, így a kormánykritikus orosz rendező legújabb filmje, a Csajkovszkij felesége című történelmi dráma a hivatalos programban versenyez az Arany Pálmáért. A produkció, melyet mi is megtekintettünk, a laikus mozinézők körében nem ígérkezik túl népszerűnek.
2022. május 23., 13:122022. május 23., 13:12
Noha ukrán filmesek valamennyi orosz filmre nemzetközi bojkottot kértek a 75. cannes-i fesztiválon, Kirill Szerebrennyikov orosz rendező Csajkovszkij felesége című alkotásának levetítésével vette kezdetét a hivatalos versenyprogram szerdán, a film bemutatóján mi is részt vettünk.
A május 28-ig tartó filmes mustrán különösen nagy figyelmet kapott a filmes szakember, ugyanis Zhena Chaikovskogo/ Tchaikovsky’s Wife (Csajkovszkij felesége) című filmje annak ellenére is bekerült a versenyprogramba, hogy a fesztivál az ukrajnai háborúra való tekintettel nem fogad orosz művészeket, küldöttségeket.
Az orosz rendező több filmmel is ringbe szállt már az Arany Pálmáért, 2018-ban a Nyár (Leto) című filmje, tavaly pedig a Petrovy v grippe/Petrov’s Flu szerepelt a programban. A Csajkovszkij felesége egy frappáns és mondhatni divatos témaválasztásnak bizonyult, annak ellenére, hogy a közel két és fél órás film egy alapvetően hagyományos kosztümös dráma.
A produkció a bizonyos körökben mondhatni köztudottan homoszexuális orosz zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij és Antonina Miliukova, a megismerkedésükkor még csak fiatal, konzervatóriumot végző növendék elviselhetetlen házasságát mutatja be.
A házasság eleve halálra volt ítélve, a zeneszerző valószínűleg a társadalmi nyomás és/vagy valamicske hozomány reményében vette el a szinte őrülten szerelmes nőt, akivel már a házasság megkötésekor „tisztázzák”, hogy kapcsolatukban maximum testvéri szeretetről lehet szó. Ám Antonina ezt nem fogadta el, így a kapcsolat egyre inkább fojtogatta a zeneszerzőt, aki egy idő után már alkotni sem tudott, válni akart. A nő először beleegyezett a válásba, de végül teljesen elhatárolódott tőle, és bár szinte alig látták egymást, a zeneszerző 1893-as haláláig a felesége maradt.
Házasságuk a zenetörténet egy olyan epizódja, mely régóta várt egy megfilmesítést, ám sajnos egy olyan alkotás lett az eredmény, amelyet inkább a szakmai közönség fog értékelni némi fenntartással, és a laikus mozinézők körében nem lesz túl népszerű.
Kirill Szerebrennyikov azontúl, hogy a vászonra viszi a zenetörténet egy epizódját, egy olyan ódát alkot a zenéhez, amelyben a szép képek és a zene közösen fejezik ki a csodálatot, és éppen ezért rá kell hangolódni a megnézésére. Bár művészfilmként is tekinthetünk az alkotásra, a kritikusok már a bemutató után felrótták, hogy ahhoz kissé túl klisés és hatásvadász, figyelembe véve például a film végén a záró táncjelenetet.
A világhírű zeneszerző homoszexualitásának, a 19. századi homoszexualitásnak a megjelenítése a mai oroszországi viszonyok között bátor választásnak számít, ugyanis napjainkban, a „poszt me too érában” még mindig téma, hogy még a hollywoodi filmvásznakon is főként az eltárgyiasított női test jelenik meg meztelenül, a férfitest nagyon ritkán.
A nő korabeli helyzetének megjelenítése, a válás nehézkessége a vallásos és patriarchális orosz társadalomban szintén divatossá teszik a filmet. Nem lehet elmenni a film korhű látványvilága mellett sem. Az első gondolatunk az volt a moziteremben, hogy végre egy olyan film, amelyben az elegáns 19. századi otthonokban olyan fény van, amilyen a valóságban is lehetett a gyertyák fényénél.
A házasság kilátástalanságát a sötét képi világ is érzékelteti. Bár a Csajkovszkij felesége sokaknak nem lesz a kedvence, és valószínűleg nem viszi el a verseny fődíját, de Kirill Szerebrennyikov egy olyan filmet tett le az asztalra, amelynek ott a helye a francia riviérán a rendező nemzetiségétől függetlenül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Szövés, fafaragás, kosárfonás, fazekasság, kovácsmesterség vagy éppen cipészet – egyre többen tekintik meg a Mesterségek nyomában című videósorozatot, amely hónapról hónapra rövidfilmekben mutatja be a lassan feledésbe merülő foglalkozások világát.
Vajda Gergely nemzetközileg is elismert karmester irányítja idéntől a kolozsvári filharmónia zene- és énekkarát. Terveiről, a klasszikus zenének a közönséggel való megszerettetéséről, a zenekar és az énekkar sajátos karakteréről beszélt a Krónikának.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!