Sötét képkockákon egy házasság kilátástalansága: orosz rendező filmjének is ott a helye Cannes-ban

A május 28-ig tartó filmes mustrán különösen nagy figyelmet kapott a filmes szakember, ugyanis Zhena Chaikovskogo/ Tchaikovsky’s Wife (Csajkovszkij felesége) című filmje annak ellenére is bekerült a versenyprogramba, hogy a fesztivál az ukrajnai háborúra való tekintettel nem fogad orosz művészeket, küldöttségeket.

Hagyományos kosztümös film divatos témaválasztással

Az orosz rendező több filmmel is ringbe szállt már az Arany Pálmáért, 2018-ban a Nyár (Leto) című filmje, tavaly pedig a Petrovy v grippe/Petrov’s Flu szerepelt a programban. A Csajkovszkij felesége egy frappáns és mondhatni divatos témaválasztásnak bizonyult, annak ellenére, hogy a közel két és fél órás film egy alapvetően hagyományos kosztümös dráma.

A produkció a bizonyos körökben mondhatni köztudottan homoszexuális orosz zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij és Antonina Miliukova, a megismerkedésükkor még csak fiatal, konzervatóriumot végző növendék elviselhetetlen házasságát mutatja be.

A házasság eleve halálra volt ítélve, a zeneszerző valószínűleg a társadalmi nyomás és/vagy valamicske hozomány reményében vette el a szinte őrülten szerelmes nőt, akivel már a házasság megkötésekor „tisztázzák”, hogy kapcsolatukban maximum testvéri szeretetről lehet szó. Ám Antonina ezt nem fogadta el, így a kapcsolat egyre inkább fojtogatta a zeneszerzőt, aki egy idő után már alkotni sem tudott, válni akart. A nő először beleegyezett a válásba, de végül teljesen elhatárolódott tőle, és bár szinte alig látták egymást, a zeneszerző 1893-as haláláig a felesége maradt.

Óda a zenéhez

Házasságuk a zenetörténet egy olyan epizódja, mely régóta várt egy megfilmesítést, ám sajnos egy olyan alkotás lett az eredmény, amelyet inkább a szakmai közönség fog értékelni némi fenntartással, és a laikus mozinézők körében nem lesz túl népszerű.

Kirill Szerebrennyikov azontúl, hogy a vászonra viszi a zenetörténet egy epizódját, egy olyan ódát alkot a zenéhez, amelyben a szép képek és a zene közösen fejezik ki a csodálatot, és éppen ezért rá kell hangolódni a megnézésére. Bár művészfilmként is tekinthetünk az alkotásra, a kritikusok már a bemutató után felrótták, hogy ahhoz kissé túl klisés és hatásvadász, figyelembe véve például a film végén a záró táncjelenetet.

Valóság és képzelet összefonódása a képkockákon

A világhírű zeneszerző homoszexualitásának, a 19. századi homoszexualitásnak a megjelenítése a mai oroszországi viszonyok között bátor választásnak számít, ugyanis napjainkban, a „poszt me too érában” még mindig téma, hogy még a hollywoodi filmvásznakon is főként az eltárgyiasított női test jelenik meg meztelenül, a férfitest nagyon ritkán.

A nő korabeli helyzetének megjelenítése, a válás nehézkessége a vallásos és patriarchális orosz társadalomban szintén divatossá teszik a filmet. Nem lehet elmenni a film korhű látványvilága mellett sem. Az első gondolatunk az volt a moziteremben, hogy végre egy olyan film, amelyben az elegáns 19. századi otthonokban olyan fény van, amilyen a valóságban is lehetett a gyertyák fényénél.

A házasság kilátástalanságát a sötét képi világ is érzékelteti. Bár a Csajkovszkij felesége sokaknak nem lesz a kedvence, és valószínűleg nem viszi el a verseny fődíját, de Kirill Szerebrennyikov egy olyan filmet tett le az asztalra, amelynek ott a helye a francia riviérán a rendező nemzetiségétől függetlenül.