Romboló hatású irodalmi kánonok

A nyolcvanas években Magyarországon például kialakult egyfajta kánon, amelyből kimaradtak olyan nyugati emigrációban élő jelentős írók, mint Márai Sándor vagy Cs. Szabó László” – fejtegette Pomogáts Béla (képünkön) budapesti irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság (Anyanyelvi Konferencia) elnöke Nagyváradon hétfőn megtartott szerzői estjén. Pomogáts visszatérő vendége Váradnak, ez alkalommal három erdélyi tematikájú könyvét, illetve az általa szerkesztett Cs. Szabó László-esszégyűjteményt ismertette Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatójának kérdései nyomán.

Az Erdély Adyja című válogatást már bemutatták Nagyváradon, először találkozott viszont a közönség a Sokarcú erdélyiség és a Változó világban című tanulmánykötetekkel, és Cs. Szabó válogatott esszéivel, melyhez Pomogáts írt utószót. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének munkatársaként dolgozó szerző elárulta, jelenleg egy hiánypótló erdélyi magyar irodalomtörténet megírásán dolgozik. Véleménye szerint a magyar irodalmat egyetemes egészként kell kezelni, nem lehet elválasztani a magyarországi irodalmat az erdélyitől, felvidékitől vagy délvidékitől. „Megjelent a közelmúltban olyan irodalomtörténet Magyarországon, amelyben nem szerepel Dsida Jenő” – mondta felháborodottan Pomogáts, hozzátéve, olyan erdélyi szerzők irodalomtörténeti munkáira tekint nagyrabecsüléssel, mint a Korunk folyóiratot szerkesztő Kántor Lajosé vagy a már Magyarországon élő Láng Gusztávé, akikhez jó barátság is fűzi, és sokra tartja Cs. Gyimesi Éva írásait és Cseke Péter eszme- és mozgalomtörténeti munkáit is. Az irodalom jelen helyzetére kitérve Pomogáts elmondta, egyik sarkalatos pontnak a magyar és román írók közötti párbeszéd megvalósulását tartja.