Románul is bemutatták a Janka Festingerről szóló monodrámát Máramarosszigeten

A mű írója – Janka Festinger egyik fia, Oscar Speace rendező – elmeséli többek között a szigeti zsidók gettósítását, Auschwitzban megélt tragikus pillanatait, majd ezek után az Amerikában leélt éveit. Az országos ősbemutatóra a Festinger család valamennyi tagja a világ minden tájáról Máramarosszigetre érkezett. „Ausztráliából, Amerikából, Kanadából jöttek el az unokatestvérek, akik még soha nem voltak Szigeten, soha nem látták egymást, csak interneten tartották a kapcsolatot. Ez az esemény hozta őket így össze. Ittlétük alkalmából a temetőbe is kilátogattak őseik sírjaihoz” – mesélte Ioan Johny Popescu publicista, akinek sikerült a szétszóródott rokonságot összetoboroznia.

Itt volt Janka két fia, a menye Janice Noga színésznő is, aki a tavaly már előadta Máramarosszigeten angol nyelven rendező férje által írt monodrámát. Vallomása szerint valósággal beleszeretett a városba, az előadás alatt sírva fakadt. Ide jött többek között Janka unokatestvére, a New Yorkban élő, nyolcvanas éveiben járó Klára Novowitz is, aki maga is holokauszttúlélő. Személyesen is ismerte Jankát, gyermekkorukban többször találkoztak.

„Nagyon szerettem Jankát, Amerikában is tartottuk a kapcsolatot, többször meglátogattuk egymást. Ő Jersey-ben élt, én New York-ban” – mesélte Klára Novowitz, aki bevallása szerint szintén könnyek között hallgatta végig az előadást. „Elszomorított, hiszen én is ugyanazokat a szörnyűségeket éltem át, mint Janka” – mesélte az idős unokatestvér.

A szintén zsidó származású Maia Morgenstern színészi teljesítménye megérintette a közönséget. Többen éppen miatta jöttek el az előadásra. „A közönség olyan volt, mint egy szivacs, kitűnően reagált Maia Morgenstern színészi játékára. Nyilvánvaló volt, hogy neki is egy élmény, nem csupán munka” – vélekedett Ioan Johny Popescu. A főszereplő előadását végig zenei aláfestés és vetítések egészítették ki, amelyek a Festinger család életébe, a máramarosszigeti, valamint az auschwitzi gettókba nyújtottak betekintést.

A lágerből való szabadulása után Janka Festinger 60 oldalban, magyar nyelven írta le tragikus élményeit. A levelet nagybátyjának, Moritz Festingernek címezte. Ennek halála után Janka testvéréhez, Bettyhez kerültek a feljegyzések, aki közel 50 évig titokban őrizte a levelet. A levélről végül 1997-ben szereztek tudomást Janka fiai. Ezekből a levelekből írta meg a monodrámát Janka fia. A román fordítást Ioan Johny Popescu készítette, Toma Enache rendező pedig színpadra vitte. A produkciós költségeket a máramarosszigeti Rotary Club fedezte.

„Minden ember életében van egy pillanat, amely gyökeresen megváltoztatja addigi életét, és amely után tudja, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan – áll Oscar Speace egyik vallomásában. – Egyeseknek ezt a pillanatot a diploma megszerzése, másoknak a házasság napja vagy pedig első gyerekének megszületése jelenti. Az én életemben ez a pillanat 1997 nyarán következett be, amikor megtudtam, hogy nagynéném őriz egy levelet édesanyámtól. Ebben az ő és két lánytestvére által átélt eseményekről ír, amelyek 1944. május 15-én kezdődtek Máramarosszigeten. Részletesen ecseteli az Auschwitzban, Dachauban, majd Münchenben átélt szenvedéseket. Anyám meghurcoltatása 1945. május elsején ért véget egy elhagyott német vagonban” – részletezi Oscar Speace.

Röviddel ezután Janka Festinger hozzáment egy Németországban állomásozó amerikai katonához, Bob Speace-hez. Ez volt egyébként az első ilyen házasság, amelyet az amerikai hadsereg hivatalosan elismert. Janka férjével Amerikába költözött, a napsütötte Kaliforniában telepedett le, majd életet adott iker fiúgyermekeinek. „Ezt édesanyám a náci hatalom feletti győzelmének tekintette” – fogalmazott Speace.

Az Oscar Speace írta és rendezte monodráma után a főszereplő másik fia, David D. Speace nemrég könyvet is írt édesanyjáról Janka Festinger életének boldog pillanatai címmel. Janka Festinger 1994-ben, 78 éves korában hunyt el. Szülővárosába soha nem tért vissza.