A magyar drámairodalom egyik klasszikus darabjával, Molnár Ferenc Liliomjával nyitotta az idei évadot a nagyváradi Szigligeti Színház, és ha egy színház egy népszerű, száz éve világszerte kedvelt darabot vesz elő – ismeretes, hogy 1934-ben a neves német rendező, Fritz Lang Franciaországban filmet is forgatott belőle –, azzal nagyot nem lehet tévedni.
2014. október 13., 14:422014. október 13., 14:42
A váradi előadás is hozza az elvárhatót, Szikora János klasszikus megközelítésben vitte színre a darabot, ugyanakkor néhány kikacsintással, geggel, valamint a minimalizmusában is látványos, komplex díszlettel jelzi: 2014-et írunk.
A sztori ismert: a felszínen egy kültelki vagány, egy igazi jassz és egy cseléd tragikus szerelmi története játszódik, valójában azonban arról szól, hogy a főhős mindig és minden körülmények között felvállalja sorsát, önmagát, és az ésszerűnek, a könnyebbik útnak tűnő opciók helyett mindig azt a lehetőséget választja, amelyet ő maga tart a legjobbnak önmaga számára, nem azt, amit a külvilág.
A vidámparki hintát működtető, tehetős, rajongó özvegy helyett a szegény cselédet, a felkínált kényelmes házmesteri állás és a családi idill helyett a rablást, majd elfogatásakor az öngyilkosságot választja, hogy aztán a purgatóriumi „büntetés” letöltése után a Földre visszatérve a kötelező jócselekedet helyett „hirtelen felindulásból” megüsse saját lányát, ami akár örök elkárhozást is eredményezhet.
Molnár a karaktereken keresztül egyrészt a korabeli társadalom visszásságait mutatja be – a szituációk, a jellegzetes karakterek azóta sem változtak, minden bizonnyal ezért töretlenül népszerű és aktuális ma is a darab –, másrészt amellett teszi le a garast, hogy a „rendszer” ellen – függetlenül attól, hogy földi vagy égi – érdemes és kell küzdeni, még akkor is, ha ezzel a klasszikus értelemben vett földi boldogság elérhetetlenné válik.
A mű maga gyakran egyensúlyoz a melodráma és a burleszkszerű komédia határán, és a két műfaj közötti egészséges egyensúlyt, a két stílus ötvözését a nagyváradi előadásban sem mindig sikerült elérni. Mindazonáltal a főszereplők, Liliom és Juli jeleneteinél sikerült megteremteni azt az atmoszférát, ami emlékezetessé teszi őket – köszönhető ez elsősorban a színészek, Kardos M. Róbert és Tasnády-Sáhy Noémi átütő erejű játékának.
A kikacsintások, karikírozások néhol kimondottan jól sikerültek – például amikor a kispolgári konformizmust választó Hugó és Mari párosa a fényképezkedésnél dróton rángatott bábuként kezd el mozogni –, máskor viszont erős, de öncélúnak tetsző poénként jönnek át. Ilyen például az, hogy – mintegy újabb jutalomjátékként – Hollundernét Hajdu Géza játssza, aki láthatóan nagyon jól érzi magát a szerepben, és zseniális komikusi vénájával emlékezetes karakterré formálja az idős fényképésznőt, amivel gyakran el is viszi a show-t.
A színészi játék mindvégig erős, a díszlet kimondottan eredeti, és visszafogottságával még inkább a színészi teljesítményre irányítja a nézők figyelmét.
A zárás ugyanakkor – nem feltétlenül indokoltan – hepiend szerűre sikeredett: a főhős látványos feloldozása, vagy legalábbis annak ígérete meglehetősen túlmagyarázva, szájba rágósan jelenítődik meg, ami kissé didaktikussá teszi az előadás végét.
Molnár Ferenc: Liliom
Rendező: Szikora János. Szereplők: Kardos M. Róbert, Tasnádi-Sáhy Noémi, Tóth Tünde, Szotyori József, Hunyadi István, Meleg Vilmos, Fodor Réka, Magyari Izabella, Hajdu Géza, Ababi Csilla, Csatlós Lóránt, Dobos Imre, ifj. Kovács Levente, Kiss Csaba, Kocsis Gyula. Díszlet- és jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos, Dramaturg: Derzsi Pálma
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!