Parti Nagy Lajossal beszélgetett Kovács András Ferenc Sepsiszentgyörgyön

 „Ha a fejem tetejére állok, ha ezentúl nem írok egy sor verset sem, akkor is költőnek tartom magam, a sűrítésre, a felerősítésre vannak kiképezve az ujjaim, az érdekel a nyelvben is, hogy lehet valamit markánsan és sajátosan elmondani” – fogalmazta meg a budapesti író hozzátéve, hogy 1990-ig nem is írt mást, csak verset, ám akkor belátta, az irodalom olyan hatalmas tartománya az életnek, hogy más területeire is el kell kalandoznia, hogy kipróbálja, hogyan működik ezekben.

A műfajok közötti átjárás egyre könnyebb, viszont a kedve egyre lassabban áll át, mondta, majd a drámaátírásokról kifejtette: csak olyan munkát vállal el, amelyben teljes szabadságot kap. „Csak a színházban lehetséges, hogy azt mondják, itt egy darab, és turbózzam fel nyelvileg, abszurd lenne ez versben vagy prózában, de a színházban lehetséges, ezért az én munkáim nem a drámafordítás, hanem a drámaátírás” – szögezte le az író.

Elmondta, ha beleakad a régi szövegeibe, lelkiismeret-furdalás nélkül átírja, hiszen nincs végleges olvasat, kész kézirat, ez is a nyelvhez hasonlóan mozgékony, és ezt a számítógép erősítette fel. „A számítógép, amely közelebb áll a kézíráshoz, mint az írógép, még a billentyűzet hangja is jobban hasonlít a ceruza percegésére, de a kockás papír mégis okosabb, mint a gép” – mondta Parti Nagy. Elárulta: átszoktatott balkezesként bal kézzel tanult meg „egerezni”, hogy jobbal tudjon jegyzetelni.

A találkozón beszélt még a Szódalovaglás című harmadik verseskötete összeállításáról: a padlón pasziánszozott a bőröndnyi cédulával, és az ablakot sem merte kinyitni. A versei megzenésítéséből készült Rutinglitang című Presser Gábor-albumot a szövegek „sajátos műfaji kitágítása, presszerezéseként” méltatta, majd verseket és meséket olvasott fel.

„Az irodalom egyre inkább visszaszorul, minden alkalom fontos, hogy az emberek ne csak könyveket, élő írókat is lássanak” – mondta a sepsiszentgyörgyi találkozón Parti Nagy Lajos.