Négy nő, négy generáció történetei a Spectrum Színházban

A Gardénia az 1982-ben született fiatal lengyel drámaíró első drámája, négy nőről, négy egymást követő generációról, egy családról, a huszadik századról szól. „Férfidominanciájú társadalmunkban szükség van időnként arra is, hogy a női szempont, látásmód kerüljön előtérbe. Ráadásul ez a darab a múlt század és a századforduló összegzése női szemmel, amelyben nyilván a női szerepekről is sokat esik szó” – mondja Elzbieta Chowaniec drámájáról az előadás rendezője, Török Viola. Hangsúlyozza, ennek ellenére egyáltalán nem feminista darabról van szó.

A történetben anyák és lányaik keresik a boldogsághoz vezető utat, miközben végigélik szinte teljesen a huszadik századot. Az izgalmas, rendhagyó dramaturgiájú darab az első világháború idején kezdődik, a hatvanas évek munkás társadalomépítésén, majd a formabontó, szabad gondolkodást idéző rockkorszakon, az ezredfordulón keresztül vezet át a mába. Miközben megismerjük a négy generációt, saját sérelmeinkre is ráismerhetünk, s örök érvényű emberi problémák bontakoznak ki: párkapcsolat, csalódás, alkoholizmus, betegség, család, munka, gyermekvállalás, gyermeknevelés. Mindezeken átível az anya-lány kapcsolat ismétlődő motívuma.

„Az előadás központi kérdése, hogy tanulhat-e a mostani generáció a múltból. Ha tudja, hogy a dédanya, a nagyanya, az anya mit rontott el, mit kellett volna másként csinálnia, vajon hasznára válhat-e ez a mostani generációnak, vagy átörökíti ő is a kisiklott életek már-már sorsszerű modelljét” – fogalmazta meg Török Viola. A címbeli gardénia a menyasszonyi csokorra utal: a különleges szépségű és nagy törődést igénylő virág állítólag szerencsét hoz annak, aki azzal esküszik. Mind a négy nőnek eléggé bonyolult és sikertelen a párkapcsolata, a legfiatalabb előtt áll még az élet, ő talán még korrigálhat az elrontott életek sorozatának sorsszerűségén.

A nagyon sok vallomást, monológot, dialógust tartalmazó előadást a zene töri meg, amelyet Kelemen László jegyez, a muzsika. Felerősíti az érzelmeket, s olyan hangulatokat közvetít, amelyeket szóban nem lehet kifejezni. A lila színpadkép egyrészt a reményt jelképezi, másrészt az előadás álomszerűségét – tudtuk meg Takács Tímea díszlet- és jelmeztervezőtől. Az előadás premierjét december 17-én, szombaton 19 órától tartják a marosvásárhelyi Spectrum Színházban, majd december 18-án, vasárnap megismétlik. Az előadásban Szász Anna, Nagy Beáta, Márton Emőke Katinka és Czikó Juliánna látható.