Hirdetés

Mennyire bűvészmutatvány a más nyelvre való átültetés? – Vallasek Júlia műfordító munkájának kulisszatitkairól

Vallasek Júlia műfordító: „ egy alkotás fordítás által átlényegül, átalakul egy másik nyelven valamivé, ami egyszerre azonos az eredetivel, mégis más”

Vallasek Júlia műfordító: „ egy alkotás fordítás által átlényegül, átalakul egy másik nyelven valamivé, ami egyszerre azonos az eredetivel, mégis más”

Fotó: Deák Anita

Vallasek Júlia kolozsvári műfordító a nyelvek közti átjárásban leginkább arra szeret rácsodálkozni, ahogy az egymás mellett élés során bizonyos szavak átkerülnek egyik nyelvből a másikba, ahogy időnként jelentést, jelentésárnyalatot váltanak – mondta el a Krónikának adott interjúban. A műfordítót nemrég kapott szakmai díjáról, munkájának kulisszatitkairól kérdeztük.

Kiss Judit

2024. november 23., 08:272024. november 23., 08:27

– Fordítói díjjal jutalmazta munkásságodat októberben a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókja. Jöjjön rögtön a szokásos kérdés: mit jelent a műfordító számára ez a szakmai elismerés?

– A szokásos válasz nyilván az, hogy örömöt, megerősítést jelent, hiszen fordítókat azért viszonylag ritkán szoktak díjakkal kényeztetni. A fordítás, (ahogy a szövegek szerkesztése, gondozása is egyébként) jellegzetesen olyan munka, ami csak akkor válik igazán jól érzékelhetővé, amikor valamit elhibázunk. A hibák ugyanis roppant látványosak tudnak lenni. Ugyanakkor engem egy szakmai elismerés, de sokszor még egy egyszerű, magánszemélytől érkező visszajelzés is arra szokott késztetni, hogy kicsit végiggondoljam, leltározzam, mérlegre tegyem a saját munkámat.

Hirdetés
Idézet
Szóval egy díj nekem mindig plusz alkalom némi szakmai lélekvizsgálatra. Ennek keretében most például összeszámláltam, hogy eddig 33 különböző szerzőtől fordítottam.

Van, akitől több kötetnyit, van, akitől csak egy-egy rövidke részletet. Azt hiszem, tekintve, hogy végső soron „hobbifordító” vagyok, vagyis nem ebből élek elsősorban, ez azért tisztes eredménynek tekinthető.

Vallasek Júlia műfordítása •  Fotó: Vallasek Júlia archívuma Galéria

Vallasek Júlia műfordítása

Fotó: Vallasek Júlia archívuma

– Kicsit általánosabban közelítve a témához: a műfordítás mindig is ingoványos talaj volt és valószínűleg marad is: te magad fogalmaztál úgy, hogy a fordító bizonyos értelemben „áruló”, „garabonciás”, „ferdítő”. Szállóigévé vált Kosztolányi megfogalmazása, miszerint a fordítani annyi, mint „gúzsba kötve táncolni”. Te belülről, műfordítóként miként látod ezt a kérdést?

– Ez a fordítással kapcsolatban talán leggyakrabban idézett mondás, miszerint a fordítók árulók egy olasz nyelvű mondásra vezethető vissza: traduttori e traditori. Ennek eredete homályba vész ugyan, azt tudni, hogy Giuseppe Giusti 19. századi toszkán közmondásokat tartalmazó gyűjteményéből vált közismertté. Nyilván a közkedvelt fordításról szóló megállapításokban benne van az is, hogy kívülről nézve a fordítás kicsit kiismerhetetlennek, bűvészmutatványnak látszik, hiszen egy alkotás fordítás által átlényegül, átalakul egy másik nyelven valamivé, ami egyszerre azonos az eredetivel, mégis más. És mint ilyet, hajlamosak vagyunk egyszerre csodálni és gyanakvással figyelni.

Idézet
Persze belülről nézve meglehetősen prózai módon a szakmai tudáson van a hangsúly, nyelvi ismereteken, kulturális tájékozottságon, homályos utalások megfejtésén, időnként hosszan tartó online vagy offline kutatásokon, amelyek ahhoz szükségesek, hogy adott esetben egyetlen szó megfelelő értelmét megtaláljuk.

Sokszor megtapasztaltam azt is, hogy minden komoly fordítási folyamat során a szavak, mondatok fegyelmezett piszkálgatásán túlmenően mindig működésbe lép kicsit a varázslat is, például amikor sokat gondolkodom azon, hogyan tudnék megoldani egy adott fordulatot és váratlanul, többnyire nem is akkor, amikor konkrétan a fordítással foglalkozom, beugrik egy jó, frappáns megoldás.

– Az elismerést október közepén a magyar-román irodalmi kapcsolatok ápolásáért, a román irodalmi művek magyar nyelve való fordításért vehetted át. Azonban nemcsak románból, hanem angolból is fordítasz. Ha meg lehetne röviden közelíteni: melyik nyelvben – az angolban és a románban – miként érzed magad otthon? Különbözik-e a két nyelvben való „otthon léted”, és ha igen, miben?

– Mindkettőben otthonosan mozgok, napi szinten használom mindkettőt, de egyiket sem beszélem olyan jól, amennyire szeretném. Vagyis tökéletesen, hibátlanul, úgy, hogy közben (csak) azon a nyelven gondolkodjam.

Számomra nem a nyelvtől, hanem a konkrét lefordítandó szöveg nyelvi-stilisztikai viszonyaitól függ az, hogy mennyire érzem magam otthon benne. Ez nem eleve adott, ezt az otthonosságot mindig másképpen kell megteremteni, ahogy egy fizikai teret, egy új lakást is lassan és tudatosan formál otthonná az ember. Lehet kísérletezni például a szavakkal, próbálgatni, hogy hangzanak az adott kontextusban. Van, hogy egy egyszerű „illetve” vagy „netán” idegenül kong a mondatban, másként kell újraírni. A franciás hagyományú román esszényelv gyönyörűen felépített, sokszorosan összetett mondatait például miután kigyönyörködtem magam bennük, fel szoktam tördelni kicsit, mert magyarul nehézkesen vagy mesterkélten hatnának, és akkor éppen a lényeg vész el fordítás során: az hogy lehet okosat hosszan, könnyedén, elegánsan mondani.

Idézet
Izgalmas fordítói feladatot, és ezáltal remek játékteret biztosít az is, hogy míg a magyarban nincsenek nemek, az angolban és a románban vannak.

Azt, hogy egy adott jelenet szereplői közül nő vagy férfi mond egy bizonyos mondatot, azt magyarul nem tudom egyetlen névmással megoldani. Játszani kell a lehetőségekkel, és ezt nagyon szeretem.

Vallasek Júlia műfordítása •  Fotó: Vallasek Júlia archívuma Galéria

Vallasek Júlia műfordítása

Fotó: Vallasek Júlia archívuma

– Még egy általánosabb jellegű kérdés: mi jelenti a legnagyobb szépséget és nehézséget számodra a nyelvek közötti átjárásban?

– Azt hiszem, a korábbi példa részben megválaszolja ezt a kérdést is.

Idézet
Nemcsak fordítóként, mondjuk így, „civilben” is óriási előnynek érzem azt, hogy többnyelvű közegben élek, hogy mindig az volt a természetes számomra, hogy az anyanyelvemen kívül más nyelveken is beszélnek körülöttem.

Spontán módon, anélkül, hogy az ember különösebben odafigyelne, állandó edzésben tartják a „fordítói reflexeit”. A nyelvek közti átjárásban leginkább arra szeretek rácsodálkozni, ahogy az egymás mellett élés során bizonyos szavak átkerülnek egyik nyelvből a másikba, ahogy időnként jelentést, jelentésárnyalatot váltanak.

– Adja magát a kérdés, hogy a lassan az életünk szinte minden területére beszüremkedő mesterséges intelligencia világa és egy kattintásra való elérhetősége miként érinti – könnyíti vagy nehezíti meg – egy műfordító munkáját manapság?

– Magát komolyan vevő műfordító igényes szöveget aligha fordít mesterséges intelligencia által működtetett fordítóprogrammal. Ma még – tenném hozzá óvatosan. A dokumentálódást nyilván megkönnyíti a nagyfokú digitalizáció, hogy egy csomó információnak online könnyen utána lehet járni, de egyelőre még a jó fordítóprogramok is, ha nem is hibásan, de meglehetősen „szárazan” fordítanak. Amikor hibáznak, olyankor a hibáik viszont látványosak.

Idézet
Engem nem a mesterséges intelligencia, hanem a természetes ignorancia térnyerése szokott aggasztani. Számomra az a nagy kérdés, hogy vajon mi, kiadókat működtető közösségként, olvasóközönségként milyen minőségű fordításokat szeretnénk a jövőben kézbe venni?

Mi az, amiről a hatékonyság és gazdaságosság jegyében hajlandóak vagyunk lemondani, és mi az, amiről nem?

korábban írtuk

Egyik legnagyobb „álom írónk” – Vallasek Júlia irodalomtörténész a 38 éve elhunyt Jékely Zoltánról
Egyik legnagyobb „álom írónk” – Vallasek Júlia irodalomtörténész a 38 éve elhunyt Jékely Zoltánról

Úgy tud írni elmúlásról, halálfélelemről, hogy közben minden sorából árad az életigenlés és az érzékiség – fogalmazott a 38 éve, március 19-én elhunyt Jékely Zoltánról Vallasek Júlia irodalomtörténész a Krónikának. 

– Meg tudnál-e nevezni két-három olyan művet, amelynek magyarra való átültetése a legközelebb áll a szívedhez és miért?

– Azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert noha nem mindig én választottam ki a szövegeket, időnként „kiadói megrendelésre” is dolgozom, mégsem fordítottam soha olyan könyvet, ami valamiért ne állt volna közel a szívemhez. Minden egyes kötethez, sőt a folyóiratban megjelent fordításokhoz is általában kapcsolódik valamilyen emlék, élmény, ha kézbe veszem ezeket, óhatatlanul felidéződnek bennem. Nem szeretném egyiket sem kiemelni, ezért inkább legelső (és egyetlen francia nyelvből készült) műfordításomat említem. Talán tizedikes voltam, és a franciatanárnő nyomta a kezembe a magyar származású francia írónő, Christine Arnothy J’ai quinze ans et je ne veux pas mourir (Tizenöt éves vagyok, és nem akarok meghalni, 1955) című debütregényét, hogy fordítsak le belőle egy részletet az iskolai évkönyvbe.

Idézet
Arról szólt, hogy a pesti ostrom alatt egy kamaszlány felmegy a pincéből a találatot kapott lakásukba, magával akarja vinni a kedvenc könyveit, és miközben a faltörmelék alól szedegeti ki őket, egyszer csak leül olvasni. Az otthonosságnak ez a gesztusa a megsemmisült otthon közepén nagyon megragadott, úgy éreztem, ez az egyetlen normális reakció, én is ezt tenném.

Lehet, hogy ez villanásnyi felismerés volt az, aminek köszönhetően egy életre megszerettem a fordítást.

– Fordítasz kortárs és régebbi szövegeket is – utóbbira példa a Jane Austen levelei, amely külön „csemege” nemcsak az olvasóknak, de biztosan a fordítónak is. Mennyiben más a műfordító számára, ha mondjuk a kortársnál régebbi, 19. századi szövegbe kell mélyen belemerülnie?

Vallasek Júlia: „magát komolyan vevő műfordító igényes szöveget aligha fordít mesterséges intelligencia által működtetett fordítóprogrammal” Galéria

Vallasek Júlia: „magát komolyan vevő műfordító igényes szöveget aligha fordít mesterséges intelligencia által működtetett fordítóprogrammal”

Fotó: Deák Anita

– Azt hiszem, már a huszadik század első felének szövegvilágát is bátran idevehetjük. Amikor ilyesmit fordítok, számomra mindig az a legnagyobb kihívás, hogy sikerüljön megőrizni a szöveg temporális összetettségét, tehát az olvasó számára érzékelhető legyen, hogy nem kortárs szöveggel van dolga, ugyanakkor ne váljon az időbeli távolság idegenséggé, nehézséggé az olvasásban.

Idézet
Régebbi szövegnél nyilván felmerülnek olyan technikai kérdések is, hogy például egy adott szónak nem ugyanaz a jelentésárnyalata volt használt régen, mint most, vagy lehetnek utalások, tárgyakra, szokásokra, stb. amelyek ma ismeretlenek számunkra.

Érdekes, hogy időnként azzal is szembesültem, hogy az érzelemkifejezés egy régi szövegben a mai olvasó számára „túl sok”, ezért nem hiteles, akár még nevetségesnek is tűnhet, picit vissza kell belőle venni fordítás során.

– Vajon mi lesz a következő műfordítói munkád, mire számíthatnak tőled a közeljövőben az olvasók?

– Doina Gecse-Borgovan 2023-as debütkötetét (Rătăciri deliberate) fordítom éppen a Lector Kiadó számára. Érzékeny, finoman és precízen kidolgozott, nagy megjelenítő erővel bíró kispróza ez, sok figyelmet igényel, ezért igazi örömmunka számomra. A kortárs szöveg után pedig ismét régi következik majd, úgy néz ki, Austen-regényfordítóként is kipróbálhatom magamat.

Vallasek Júlia műfordítása •  Fotó: Vallasek Júlia archívuma Galéria

Vallasek Júlia műfordítása

Fotó: Vallasek Júlia archívuma

korábban írtuk

Tudós nők – Dr. Vallasek Júlia egyetemi docens: „Nőként nehezebb alkotónak lenni”
Tudós nők – Dr. Vallasek Júlia egyetemi docens: „Nőként nehezebb alkotónak lenni”

„Én nagyon bízom ebben a generációban, szerintem azon kell gondolkodni, hogyan tudunk nekik minél több terepet, lehetőséget adni” – mondja diákjairól Vallasek Júlia egyetemi docens, irodalomkritikus, műfordító. A női szerepeket is sokat kutató irodalom- és sajtótörténész szerint nőként nehezebb alkotónak lenni.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. december 03., szerda

Kézdi Imola: a költészet lehet buli, játék és mindenkihez szólhat

A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.

Kézdi Imola: a költészet lehet buli, játék és mindenkihez szólhat
Hirdetés
2025. december 03., szerda

Operamesék, kulisszatitkok: interaktív foglalkozások hozzák közelebb a komolyzenét a legkisebbekhez

Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.

Operamesék, kulisszatitkok: interaktív foglalkozások hozzák közelebb a komolyzenét a legkisebbekhez
2025. december 03., szerda

Erdélyi településeket is érintő adventi turnéra indul a Kaláka

Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.

Erdélyi településeket is érintő adventi turnéra indul a Kaláka
2025. december 01., hétfő

Lázár Ervin meséjéből készült előadást mutat be Mikuláskor a Nagyvárad Táncegyüttes

Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.

Lázár Ervin meséjéből készült előadást mutat be Mikuláskor a Nagyvárad Táncegyüttes
Hirdetés
2025. december 01., hétfő

A teljes Hunyadi-sorozat, több mint száz kortárs és klasszikus magyar film látható ingyen a Filmión

A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.

A teljes Hunyadi-sorozat, több mint száz kortárs és klasszikus magyar film látható ingyen a Filmión
2025. november 30., vasárnap

Erdélyi mozikba érkezik a Szenvedélyes nők című magyar film

Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.

Erdélyi mozikba érkezik a Szenvedélyes nők című magyar film
2025. november 29., szombat

„Nagy az adósságunk az Erdélyről szóló filmek terén”. Káel Csaba rendező Kalotaszegről, a Magyar menyegzőről (INTERJÚ)

Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.

„Nagy az adósságunk az Erdélyről szóló filmek terén”. Káel Csaba rendező Kalotaszegről, a Magyar menyegzőről (INTERJÚ)
Hirdetés
2025. november 27., csütörtök

Román író-rendező „székely öko-románca” a sepsiszentgyörgyi színházban

Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.

Román író-rendező „székely öko-románca” a sepsiszentgyörgyi színházban
2025. november 27., csütörtök

Idős népzenészekért indult jótékonysági kampány

Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.

Idős népzenészekért indult jótékonysági kampány
2025. november 26., szerda

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház
Hirdetés
Hirdetés