Interjú Gryllus Dániellel és Gryllus Vilmossal, az Erdélyben huszonöt éve koncertező Kaláka együttes tagjaival
Marosvásárhelyen tartotta jubileumi erdélyi turnéja első koncertjét csütörtökön este a Kaláka együttes. A Kossuth-díjas magyarországi zenekar huszonöt éve lépett fel először Erdélyben, az évforduló alkalmával szervezett körút során Székelyföldön, majd Kolozsváron és Nagyváradon is koncerteznek. A Kaláka „testvérpárjával”, Gryllus Vilmossal és Gryllus Dániellel (balról jobbra) a vásárhelyi koncert előtt beszélgettünk.
2006. szeptember 08., 00:002006. szeptember 08., 00:00
– Egy együttes életében negyed évszázad nagyon hosszú időnek, sőt mérföldkőnek számít. Nemzedékek váltakoztak, de Erdélyben a Kaláka fellépése azóta is emlékezetes maradt. Milyen emlékeket őriznek önök a huszonöt évvel ezelőtti koncertsorozatról? Gryllus Dániel: Az 1981-es koncertek nemcsak az erdélyi közönség számára maradtak emlékezetesek, de számunkra is. Nem is anynyira azért, mert két hét alatt huszonnégyszer léptünk fel, hanem sokkal inkább a koncertek hangulata miatt. Rendkívüli közönségünk volt, és mondhatni, hogy akkor – megalakulásunk után tizenkét évvel – ismerkedtünk meg igazából Kányádi Sándor csodálatos költészetével. A ’89 előtti időszakban többször is vissza szerettünk volna jönni, de a hatóságok nem engedték. Mindenfélét kitaláltunk, még focicsapatnak is kiadtuk magunkat, de nem sikerült a csel. Különben az akkori turné létrejöttének is figyelemre méltó története van: ahhoz, hogy felléphessünk, a nagyváradi színész házaspár, Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó a helyi színház produkciójaként „adott el” bennünket. – Eltelt az idő, és a mi nemzedékünk azt látja, hogy önök immár bácsikként játsszák a sok gyermekdalt. G. D.: Valóban, van némi infantilizmus bennünk! Gryllus Vilmos: Az az igazság, hogy pályafutásunk elején, amikor írogatni kezdtünk, nem is gondoltuk volna, hogy bizonyos versek a gyermekekhez éppúgy szólnak, mint a felnőttekhez. De ennek csak örülni lehet. G. D.: Éppen Kányádi Sándor mondta, hogy a jó vers olyan, mint a cipő, hiszen a költészet lelki lábbeli. Most még lötyög a viselője lábán, de a kölyök idővel belenő. Emlékszem olyan esetre, hogy a dalaink hatására a gyermek József Attila verseit kezdte olvasni, amiből akkor aligha érthetett valamit. A lényeg viszont egészen más volt: felkeltettük a líra iránti érdeklődését. Mert az nem baj, ha gyermekként nem értjük a felnőtteknek írt verseket, az életben annyi mindent nem értünk. – Bejárták a világ minden táját. Japánban például hogyan fogadták a magyar verseket éneklő együttest? G. D.: Megtapsoltak, majd egy év múlva vissza is hívtak. Minden idegen országban felkérünk egy irodalmi szintű fordítót, hogy tolmácsolja a verseinket. Bizonyára a japánok még így sem értették meg Szabó Lőrincet, de a dalból sok mindenre következtethettek. – A Kaláka a klasszikus és a népi hangszerek híve. Mindemellett a negyed évszázad alatt felszerelésük valamelyest „modernizálódott”. G. D.: Az alaphangszerek mellé évente szerzünk valamilyen új hangszínt adó mütyürt. Ami változott, hogy eleinte akusztikusan játszottunk, most pedig már mikrofont használunk. Nem azért, mert elvesztettük volna a hangunkat, ahogyan a pap sem ezért prédikál mikrofonba, hanem azért, hogy az is, aki az utolsó sorban ül, szépen, tisztán hallja. – Változott-e az évtizedek során a gyermekközönség? G. D.: Ha tökéletesen ugyanazt játszanánk nekik, mint a szüleiknek, biztosan értenék, csakhogy másként. G. V.: A mai gyerekek sokkal türelmetlenebbek, mozgékonyabbak, mint az ezelőtti nemzedék képviselői. Nehezebb lekötni a figyelmüket, mert hozzászoktak a televízió távirányítójához meg a számítógép billentyűzetéhez. Ha valami nem tetszik nekik, megnyomnak egy gombot, és más programba kezdenek. – A huszonöt év után létrejött erdélyi turné egy budapesti, koncerttel egybekötött élménybeszámolóval ér véget. Úgy érzik, hogy a magyarországi közönség kíváncsi lehet az önök erdélyi élményeire? G. D.: Szerintem igenis kíváncsi, hisz otthon már az indulás híre felkeltette az érdeklődést. Merem hinni, hogy az otthoniak jelentős részét érdekli, mi történik itt. Kiss Dénes, Szucher Ervin
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Premierekkel, díjnyertes produkciókkal és felújított alkotásokkal várják a közönséget a 19. Bukaresti Magyar Filmhéten, melyet november 10. és 16. között rendeznek meg a román fővárosban – tájékoztatta az MTI-t a Liszt Intézet bukaresti központja.
November 15-én a Kolozsvári Magyar Operában, a film kalotaszegi közreműködői részvételével mutatják be a Magyar menyegző című zenés, táncos, romantikus filmet.
Adódtak ugyan anyagi, szervezési nehézségek az elmúlt két évtizedben, viszont örömre ad okot, hogy jubilálhat a 20. alkalommal tartandó Ars HUNGARICA, Nagyszeben magyar kulturális fesztiválja.
A nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulata november 8-án 19 órakor mutatja be legújabb produkcióját: a Leenane szépe című, fekete humorral átszőtt drámát. A premiert a Transilvania színpadon tartják.
A mai Magyarország és Erdély között elhelyezkedő tájegység különleges táncait és énekeit, valamint híres költőinek gondolatait, verseit idézi meg legújabb, Partium – Az Értől az Óceánig című produkciójában a Duna Művészegyüttes.
Kifejezetten nagy érdeklődés övezte az idei évben a zalánpataki falumúzeumot, ahol népes csoportok is megfordultak a nyáron, ugyanakkor az időszakosan kiállított magyar Szent Korona hiteles másolata is számos látogatót vonzott a háromszéki faluba.
Elindította a Filmtett erdélyi filmes portál a Filmtárat, amelynek célja, hogy összegyűjtse, bemutassa a fellelhető, régebbi és újabb erdélyi alkotásokat.
A legendás színházigazgató és filmrendező, Janovics Jenő alakját és a némafilmek világát idézte fel Kolozsváron Bősze Ádám zenetörténész és Palojtay János zongoraművész.