Aiju Salminen, a laptervező animátor
Hogyan szerzett tudomást Finnországban a muuuviról?
A www.daazo.com honlapon keresztül. A daazo egy olyan honlap, amely animációkat és rövidfilmeket népszerűsít, több filmet is küldtem nekik. A muuuvi szervezői itt láthatták a filmjeimet, valószínűleg tetszett nekik, és meghívtak a fesztiválra.
Meg lehet élni az animációkészítésből Finnországban?
Néhány ember bizonyára jól él belőle, de nincsenek sokan. Gyanítom, Európa többi országában sincs sok olyan művész, aki kizárólag egy animációsfilmstúdióban dolgozhat. Inkább hobbiszinten készítenek animációkat az emberek. Én is szabadidőmben, kedvtelésből készítem a filmjeimet, a hétköznapokat teljesen más tevékenységgel töltöm. Grafikus vagyok, újságok, folyóiratok laptervét készítem, illetve grafikai elemeket tervezek. A közben készülő animációimmal pályázatokon és versenyeken veszek részt, de még nincs számottevő jövedelmem belőle.
Miért kezdett el animációkat készíteni?
Mert nagyon nehéz a kamera és az állvány. Gyerekkoromban nagyon szerettem moziba járni, imádtam a mozgalmas akciófilmeket, és arról álmodoztam, ha majd nagy leszek, én is ilyeneket készítek. Beiratkoztam a filmművészeti egyetemre, de hamar rájöttem, nem az én világom. Egy filmhez színészek kellenek, és borzasztóan bonyolult a kivitelezése. Az animáció teljesen más, ehhez nem kell kamerákat cipelnem, a „színészeket” pedig olyanná formálom, ahogy nekem tetszenek. Ráadásul akár egyedül, segítség és stáb nélkül is, egy számítógép és néhány egyszerű eszköz használatával tolmácsolni tudok egy történetet. Emiatt aztán átiratkoztam az animáció szakra és ott szereztem szakképesítést.
Az Elvis Turns in his Grave (Elvis forog a sírjában) című filmjével a legjobb animáció díját nyerte el a muuuvin. Számított rá, hogy nyerni fog?
Bíztam ebben a filmben, ezért is küldtem el a fesztiválra. Az Elvis Turns in his Grave című animációt megelőzően készítettem két másikat, mindkettő díjat kapott, és elnyerte a közönség tetszését. Érdekes módon Finnországban az Elvis senkinek sem tetszett, pedig jobbnak tartom, mint a két előző filmet. Örülök, hogy a megérzésem beigazolódott, és ez a film is elnyerte azt a szakmai díjat, amit már régóta várok.
Will Krause, a formatervezőből lett animátor
Hogyan jutott el egy gyergyószárhegyi filmfesztivál híre New Yorkba?
Finnországban élő barátnőm, Aiju Salminen hívta fel a figyelmemet rá. Meglepett, hogy Európa keleti csücskében filmfesztivált is szerveznek, ráadásul nagyon tetszett, hogy a muuuvi kizárólag a rövidfilmekről szól. Amerikában több filmfesztiválra is beneveztem, de ott együtt versenyeztetik a rövidfilmeket a nagyfilmekkel, ami hátrányt jelent.
A muuuvi előző kiadásaira is beneveztek az Egyesült Államokból érkező alkotók, ám ön az első, aki átrepülte az óceánt, és eljött a helyszínre. Miért tartotta fontosnak, hogy személyesen is részt vegyen a fesztiválon?
A kíváncsiság vitt rá, hogy eljöjjek. Számomra rengeteg ismeretlen tényezőt rejtegetett ez a fesztivál: új környezet, ismeretlen emberek vettek körül. Őszintén szólva eleinte kissé féltem nekivágni az útnak, végül Aiju és egy New York-i barátom győzött meg. Aiju nagyon határozott volt, kijelentette, hogy mindenképp jön. Én meg arra számítottam, ha nem felel majd meg az elvárásaimnak a fesztivál, legalább alkalmam adódik találkozni egy rég nem látott barátnőmmel. A New York-i barátomról tudtam, hogy az édesanyja Romániából származik. Együtt kerestük ki a térképen Gyergyószentmiklóst, a Gyergyószárhegyhez legközelebb eső várost. A barátom mesélte, hogy az édesanyja szülőfalujában van egy nagy sóbánya, ahová autóbusszal szállítják az asztmás betegeket kezelésre. Parajdnak nevezik a települést, ugye? Érdekes, hogy ilyen kicsi a világ: lám, olyan helyre kaptam meghívást, ahonnan egyik barátom származik. Persze ezenkívül még sok érdekes dolgot mesélt. Például azt, hogy a Drakula-legenda nem erről a vidékről ered, mint ahogyan az amerikaiak többsége tudja. Mindez épp elég érv volt arra, hogy megtegyem a tízórásnál hoszszabb repülőutat.
Hogy tetszett az ön számára ismeretlen vidék? És a fesztivál?
Imádtam. Számos olyan élményben volt részem, amiről nem is álmodtam. Például soha nem utaztam lovas szekéren, ilyet csak a régi filmekben láttam. Aranyos volt a tehén is, amit bevezetett a gazdája a kastélyba, ennyire közel még tehénhez sem kerültem. Másrészt, lenyűgözött a táj szépsége, a csodálatosan szép kastély, a falu. Rengeteg felvételt készítettem, lesz, amit mesélnem otthon. Ami a fesztivált illeti, színvonalasnak találtam, noha sok film szövegét nem sikerült megértenem. Sajnos, én nem beszélek annyi nyelvet, mint például az itteni szervezők.
A Cartoon Network animációs tévécsatornán több filmjét is játsszák. Hogyan került kapcsolatba ezzel a tévéadóval?
A történet ott kezdődik, hogy az ikertestvérem meg én külön szakokat választottunk: ő animációt tanult, én formatervezést. A testvérem néha elakadt egy-egy animáció készítésénél, és mindig hozzám fordult segítségért, én pedig e-mailben vázoltam az ötleteimet, amelyek jónak bizonyultak. Elkezdtünk együtt dolgozni, a filmjeinket fesztiválokra küldtük. A Cartoon Network is ezeken a fórumokon figyelt fel rájuk, és ők kerestek meg bennünket az ajánlatukkal.
Hogyan lehet elérni, hogy valakinek a filmjét bejátsszák ezen a tévéadón?
Nagyon egyszerűen: fel kell venni velük a kapcsolatot interneten keresztül. E-mailt kell írni nekik, filmet kell küldeni. Minden levélre válaszolnak. Ha nem tetszik a film, megírják, miért nem tetszik, ha meg csupán egy kis kiigazítanivalót látnak, tanácsokat adnak. Mindenképp érdemes lenne próbálkozni az itteni animációsfilm-készítők számára is. A muuuvin látott filmekből ítélve, komoly esélyeik lennének.
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.
Színes programkínálattal várják a látogatókat a szombaton tartandó Múzeumok éjszakáján a székelyföldi múzeumok: a tárlatvezetések és egyéb, a kiállításokhoz köthető események mellett gyermek- és szórakoztató programok is lesznek.
Újabb kötetét mutatják be B. Kovács András sepsiszentgyörgyi írónak Kolozsváron.
Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon is versenyez a 25. TIFF fődíjáért. A hatalom és az alkalmazkodás természetét vizsgáló pszichológiai thrillert hétfő este vetítették a Győzelem moziban a rendező jelenlétében.
Beválogatták az június 15–21. közötti magyar Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába az Aradi Kamaraszínház fesztiváldíjas monodrámáját, a Keant. Közös gyergyószentmiklósi–sepsiszentgyörgyi koprodukciót is látható.