Kiállítás nyílt a százöt éves Lossonczy Tamás festőművész tiszteletére

Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a megnyitón kiemelte: a tárlatot az elmúlt öt év terméséből válogatta Dévényi István kurátor. „Évszázaddal a történelmet szoktuk mérni, az emberi élet, alkotói tevékenység a legjobb szándékkal is csak évtizedekben mérhető” – mondta a főigazgató születésnapi köszöntőjében, majd kifejtette, hogy Lossonczy Tamás élete, alkotókedve példaértékű lehet mindenki számára. „Meghatottan hajtunk fejet az életmű és annak alkotója előtt” – köszöntötte Bereczky Loránd a művészt, majd átadta az intézmény ajándékát, a Magyar Nemzeti Galéria bronzérmét, amelyet Víg Tamás képzőművész készített.

Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész laudációjában visszaemlékezett gyerekkorára, amikor édesapja elvitte magával a festőművészhez. A Széchenyi-díjas tudós beszédében méltatta a mester sokoldalúságát, gondolati nyitottságát, majd kifejtette: példa nélküli a művészettörténetben, hogy száz évnél idősebb művésznek friss alkotásokból nyílik tárlata. A méltató ugyanakkor kitért arra is, hogy Lossonczy Tamás életművére a ciklikusság jellemző, az, hogy a mester vissza-visszatér alkotásaiban ugyanazokhoz a problémakörökhöz, gondolatokhoz. Szerinte az új képekben az emlékezés folyamata is tetten érhető, például az, hogy Lossonczy Tamás mintha újraalkotná a második világháborúban megsemmisült képeit. (A festő Keleti Károly utcai lakását és műtermét bombatalálat érte.)

A tárlat kurátora, Dévényi István elmondta: az elmúlt évek legfontosabb és legjellemzőbb műveit válogatta ki a mester műtermében. „A kiállítás címe – 100 év után – tulajdonképpen félreérthető, mert a száz év Lossonczy Tamásnak nem jelentett korszakhatárt. Azt próbáltam a válogatással megragadni, hogy mi is a Lossonczy-festészet lényege” – mondta Dévényi István, hozzátéve, nem titkolt szándéka volt az is, hogy a kiállított anyagból a látogatók a mester humorát, bölcsességét és iróniáját is megismerhessék.

„Meg akartam mutatni, hogy ő milyen ember valójában. Azt, hogy mennyi erőt ad az embereknek kedvességével, okosságával. Példát mutat, hogyan kellene élni ebben a világban” – mondta Dévényi István, aki szerint az eddigi visszajelzések azt mutatják, ez a törekvése sikeres volt. A kurátor elárulta: bőséges anyagból kellett kiválasztania a tárlat műtárgyait, mert Lossonczy Tamás folyamatosan dolgozik. „Szerintem harmincezernél is több rajzot készített élete folyamán, az utóbbi évek rajzterméséből csupán 30–40 különösen jellemző darabot mutatunk be” – tette hozzá. Dévényi István ugyanakkor egyetértett Szegedy-Maszák Mihálylyal: szerinte a megsemmisült képek újraalkotása fontos elem a mester újabb munkáiban.

„Van egy Lossonczy-kép a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, amit a mester szinte biztosan nem látott már évtizedek óta. A múltkor hajszálpontosan ugyanazokkal a színekkel és formai megoldásokkal megfestett képet mutatott nekem. Úgy látszik, a belső látásából visszasejlett neki ez a kép” – mondta Dévényi István.

A szeptember 6-áig látható kiállításra egy katalógus is megjelent; a kétnyelvű kiadványba Somlyó György: Centenárium – Prelimináris című, Lossonczy Tamás 100. születésnapjára írt verse és Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus bevezető tanulmánya is belekerült.