
Emléktábla jelzi immár Szatmárhegyen, hogy itt kezdte tanulmányait Páskándi Géza
Fotó: EMKE
Páskándi Géza Kossuth-díjas íróra, költőre, drámaíróra emlékeztek halálának 25. évfordulóján szülőfalujában, Szatmárhegyen. Kétnyelvű emléktáblát helyeztek el szűk körben annak az épületnek a falán, ahol az író iskolai tanulmányait kezdte. Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosának írása.
2020. május 19., 13:442020. május 19., 13:44
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére helyi szervezetek bevonásával az 1998-tól hagyományossá vált Páskándi-napok keretében idén is méltó módon akart emlékezni Páskándi Géza Kossuth-díjas íróra a szülőfalu, Szatmárhegy, valamint iskoláinak városa, Szatmárnémeti.
A járványhelyzet miatt a tervek nem valósulhattak meg, de szűk körben mégiscsak tartottak megemlékezést: Szatmárhegyen kétnyelvű emléktáblát helyeztek el annak az épületnek a falán, ahol az író iskolai tanulmányait kezdte.
Betartva a járvánnyal kapcsolatos hatályos szigorú intézkedéseket, Szücs Szabolcs, Szatmárhegy polgármestere, Huszti Gyula, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke, Muntán Antal pedagógus, a Páskándi-napok diákműsorainak mindenkori irányítója, valamint Marián Éva községi könyvtáros, valamint jómagam az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosaként az alkotó halálának 25. évfordulójára emlékezve Páskándi-emlékjelet helyeztünk el a szülőfaluban.
Az EMKE köszönetet mondott Benedek Piroska vállalkozónak a márványtábláért, a helyi RMDSZ-szervezetnek a Dicső Annamária által kivitelezett betűmetszésért, a községi önkormányzat építőmunkásainak pedig az emlékjel elhelyezéséért az épület homlokzatán. A szűk körű főhajtáson részt vett Pataki Csaba, Szatmár megye önkormányzatának elnöke is.
Az eredeti tervek szerint Páskándi Gézán kívül – az elmúlt évek sikeres megemlékezéseihez hasonlóan – Jakabffy Elemér és Dsida Jenő szellemi öröksége előtt is tisztelegni szándékoztunk többnapos rendezvény keretében. Az irodalmi tanácskozáson Páskándi Géza még élő neves ismerői (többek közt: Dávid Gyula, Láng Gusztáv, Márkus Béla és Bertha Zoltán irodalomtörténészek) részvételével került volna sor a negyedszázada félbeszakadt korszakalkotó tevékenység értékelésére.
Külön színfoltja kívánt lenni e rendezvénynek, hogy a drámaíró Páskándi szatmári iskolájának diákjai színielőadást, továbbá a szülőfalu könyvtárának és művelődési otthonának névadó ünnepséget terveztek. A márciustól tomboló világjárvány az elképzelések megvalósítását megakadályozta – a szervezők a rendezvény elhalasztása, későbbi megtartása mellett döntöttek.
Muzsnay Árpád
(A szerző az EMKE főtanácsosa)
A három műnemben is kezdeményező alkotó
Páskándi Géza (1933–1995) Szatmárhegyen született. 1949–1953 között az Ifjúmunkás hetilap, majd az Előre című napilap munkatársa volt. 1953-tól Kolozsváron tanult a magyar szakon, közben az Utunk című irodalmi lapnál is dolgozott. 1957-ben letartóztatták, és az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtönre ítélték. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. 1963 februárjában amnesztiával szabadult. Szabadulása után Bukarestben dolgozott könyvtári raktárosként és bibliográfusként. 1971 és 1973 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektoraként működött. 1974-ben települt át Magyarországra; itt a Kortárs című folyóirat főmunkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja volt. A Magyar Írók Szövetségének választmányi tagja lett, és 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjává, 2011-ben posztumusz a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választották. A budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Balázs Imre József irodalomtörténész korábban a Krónika megkeresésére úgy fogalmazott, az író, költő, drámaíró, publicista fiatalkori pályájának alakulását meghatározta, hogy Páskándi 1956-os politikai fogoly volt, így írói karrierjének felívelése megtört és lelassult. „Mégis három műnemben is kezdeményező jelentősége volt munkásságának az erdélyi irodalomban: előbb versekben, majd novellában, utóbb színművekben vált a magyar irodalom sajátos, a kelet-európai abszurdot magas színvonalon művelő szerzőjévé. Intellektuális paraboláit, etikai kérdéseket feszegető, meghökkentő történeteit ma is élvezet olvasni” – mondta el Balázs Imre József.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
szóljon hozzá!