Józsa Erikával és a TIFF-en kitüntetett Demian Józseffel szerveztek beszélgetést Kolozsváron

A házaspár a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál szervezőinek meghívására érkezett Kolozsvárra, Demian József ugyanis kiválóságdíjat vett át a filmes szemle szombati gáláján a negyven évvel ezelőtt Verespatakon forgatott Kőországi lakodalom (Nunta de piatră) című film operatőreként. Demian József annak idején a romániai filmszakma élvonalába tartozott, Cannes-ban is megfordult, majd a 90-es évektől az ausztrál főiskola film, televízió és média szakának volt egyik vezető tanára, az operatőri katedra dékánja.

Józsa Erika elmondta: a Kőországi lakodalmat máig a legjobb 10 román film közé sorolják, a negyvenedik évforduló alkalmából meghívták a TIFF-re többek között Helmut Stürmert, a film díszlettervezőjét – aki szintén kiválóságdíjat kapott –, valamint Dan Piţát, az alkotás egyik rendezőjét. Az operatőr Simonffy Katalin nyugalmazott televíziós műsorvezető, egyetemi tanár kérdéseire válaszolva elmondta: számára a negyven évvel ezelőtt készült film mára leülepedett, de az „aromája” megmaradt, a közönség a mostani vetítésen nagyon apró jelekre is reagált, többen könnyeztek.

A film egyébként világszerte ismert, a New York-i Modern Művészeti Múzeum is megvásárolta. Demian József elmesélte: a forgatás alatt a két rendező, Dan Piţa és Mircea Veroiu megharagudtak egymásra, így – mivel ők nem beszéltek egymással – rá maradt a feladat, hogy közvetítsen a két alkotó között. Arra is felhívta a figyelmet, hogy annak idején a jelenetet mindig az operatőr látta először a kamera keresőjén keresztül, a rendező csak később, a laborban tekinthette meg az elkészült felvételeket. „Manapság az a probléma, hogy a kamerákat apró kivetítővel szerelik fel, így a rendező már a jelenet felvétele közben beleszól az operatőr munkájába” – jegyezte meg.

Józsa Erika visszaemlékezett, hogy amikor 1985-ben kénytelenek voltak elhagyni az országot, hiszen a kommunista vezetés ellehetetlenítette a további munkájukat, szembesültek azzal a ténynyel, hogy minden szakmai siker, amelyet itt elértek, megszakad, itt marad, akárcsak a lakásuk és a személyes tárgyaik. „Új életet kezdtünk tehát külföldön, de szerencsére a régit sem kellett teljesen feladnunk, hiszen egy idő után ismét a szakmánkban találtunk munkát” – mondta. Az elején persze Demian József bútorrestaurálással is foglalkozott, felesége pedig fogszabályzókat készített. Az is igaz, hogy megérkezésük másnapján Demian József már rendezőként dolgozott, holott még nem tudott angolul.

„A repülőtéren várt minket egy ismeretlen producer, aki mint kiderült, ismerte a korábbi munkáimat. Felajánlotta, hogy lakjunk nála, és a kezembe nyomott egy forgatókönyvet, és azt mondta, hogy hétfőn filmezünk, és én vagyok a rendező” – mesélte, hozzátéve, hogy az ottani rendezők szövetsége azonnal tagjává választotta.

Józsa Erika később a melbourne-i SBS rádió magyar műsoránál kapott munkát, később pedig az ausztráliai Magyar Élet című lapnál dolgozott. Demian József pedig jelentkezett a Sydney-i Egyetem operatőri fakultásának élére. „Arra nagyon hamar rájöttünk, hogy nem érdemes szerénykednünk, hanem vakmerőnek kell lennünk. Akkor már jártunk angolórákra, de én még nem beszéltem jól. Az első interjú két és fél órát tartott, az állásra egyébként 104-en jelentkeztek, végül ketten maradtunk egy amerikai jelentkezővel, aki elnyerte az állást, mivel én rosszul beszéltem angolul. Pár hónapra rá azonban mégis megkaptam a munkát, mivel az amerikai jelentkezőnek gondja akadt, és haza kellett utaznia” – mesélte Demian.

Miután átvette a fakultás vezetését ismét bevezette a fotózást, amely akkor már nem szerepelt az egyetemi programban. Lapunk kérdésére a szakember elmondta: a magyarországi, illetve romániai filmes iskolákban főleg a tanár-diák kapcsolattal vannak gondok, míg Ausztráliában baráti, kollegiális viszony van tanár és fiatalok között, addig itt ez nagyon hiányzik. A sikeres román újhullám képviselői nem az egyetemen tanulták meg azt, amitől sikeresek lettek. „Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek sokat járnak külföldön, majdnem minden filmjük külföldről kap támogatást, amely jóval nagyobb, mint amit Romániában megkaphatnának. Emellett nemcsak önállóak, de nagyon magabiztosak is, hiszen már megszokták a fesztiválszerepléseket” – fejtette ki Demian.

Józsa Erika elmondta: férjét nagyon meglepte a TIFF-en kapott díj, hiszen eddig nem nagyon tüntették ki Romániában. „Az, hogy mi ’85-ben elmentünk, azt is jelentette, hogy mindazt, amit ő vetett, soha nem aratta le. Azok a művészek, akik itt maradtak, később élvezhették a munkájuk gyümölcsét, a sikert, de számára megszakadt a romániai pálya” – fogalmazott. A beszélgetésen Simonffy Katalin elmondta: könyvet szeretnének írni Józsa Erikával a hetvenes évek magyar televíziós adásairól, mivel az archívum nagy része elveszett, így lassan nem marad már forrása azok számára, akik a televíziózás eme szegmensének kutatásával kívánnak foglalkozni.