
Közönség: A járványügyi szabályok betartásával ünnepelte a váradi közönség a hét végén a premiert és a jubileumot
Fotó: Szigligeti Színház
Jubileumi alkalomra időzítette a nagyváradi Szigligeti Színház társulata a Hamlet bemutatóját. A hétvégi premier a járványügyi intézkedéseknek megfelelően, egyórás szünettel zajlott, a rendezés hagyott kívánnivalót maga után, a színészi alakításokat dicséret illeti.
2020. október 19., 08:272020. október 19., 08:27
2020. október 19., 08:382020. október 19., 08:38
Ünnepélyes alkalomra időzítette a nagyváradi Szigligeti Színház Shakespeare Hamletjének a bemutatóját: 120 éve adta át a városvezetőség az addig különböző helységekben játszó társulatnak ékszerdobozhoz hasonló otthonát, a mai városközpont díszeként álló színházépületet.
Czvikker Katalin főigazgató meghatottan emlékezett a hétvégi előadást megnyitó beszédében a 120 éves eseményre. Kár, hogy sem az ő szavaiban, sem a közösségi felületek szövegeiben nem említette senki, hogy
1798-ban ott még a Sas fogadó állt, melynek nagytermében kezdték el a váradi színháztörténetet.
A hétvégi eseményen meglepetés volt a minden belépőnek átadott kis iratköteg, az épület zárköve letételét megörökítő polgármesteri okirat fénymásolata. Az ünneplés során arról sem esett szó, hogy
Ezért is előzhette meg akkora várakozás a bemutatót, s bár eredetileg úgy tervezték, hogy négyórás lesz szünet nélkül, maszkosan, aztán annyival „enyhültek” a körülmények, hogy közölték: lesz mégis egy szünet. Aztán kiderült, hogy ez bizony egy órát fog tartani, és aki akar, színházzal kapcsolatos anekdotákat hallgathat közben a stúdió két termében. Aki részt vett, jól tette, mert jobbnál jobb színészi alakításokat láthatott, a négy óra is lecsökkent három és félre, s az anekdoták sem voltak öncélú poénkodások.
A rendezés viszont – amit Telihay Péter jegyez – sok kívánnivalót hagyott maga után. Kezdeném azzal, hogy nem a mai viselettel van bajom, hisz Shakespeare, az ókori görögökhöz vagy Molière-hez, Racine-hoz, Goethéhez hasonlóan nem azért örök érvényűen világirodalmi érték, hogy a szereplők milyen ruhában játszanak, hanem azért, amit játszanak, vagyis mindig mindenhol érvényes emberi problémákat. Arról nem is szólva, hogy
Ugyanez a helyzet az újrafordított szöveggel, amivel annál is kevésbé lehetne baj, hisz Shakespeare is saját korának nyelvén írt, nem pedig kora középkori régiesítéssel. Csakhogy amikor a világjárvány miatt bemaszkoltatják a nézőket, a bejáratnál lázat mérnek, és kezet fertőtleníttetnek, akkor a színészeket folyamatosan növekvő színpadi vízben tocsogtatni, fél évszázados divatú füstfelhőkkel fullasztgatni, illetve még meg is mártóztatni a vízben egy párszor, az a teljes értelmetlenség mellett enyhén szólva felelőtlenség. Nem lenne csoda, ha az átázott ruhákban játszó művészek beteget jelentenének, nem vírusfertőzést, de épp elég egy súlyosabb torokgyulladás, hogy ne károgjak rosszabbakat holmi vészmadárhoz hasonlóan.
Fotó: Szigligeti Színház
Az egyórás szünetet szellőztetéssel és fertőtlenítéssel indokolták, a szünet utáni újabb lázmérésen jót nevettem magamban: nem lettem két óra elteltével lázas, de vajon a színészek hogy bírják a túlélési show-kra hajazó megpróbáltatásokat?
Visszatérve a szellőztetésre: a pár éve beállt, megváltozott játékstílusra vonatkozóan kíváncsi vagyok,
De ha a konfliktust énekelgetéssel, táncikálással és iskolás fiúk mímelt birkózásaival oldja fel Telihay Péter rendező, akkor persze, hogy simán összejön a négyórás játékidő. Vagy ezek a „levegős”, üres jelenetek volnának a darab „szellőzőnyílásai”? Vannak darabok, amelyek ilyesmire szorulnak, de a Hamlet nem tartozik közéjük.
A színészek viszont szerencsére megmentették a paródiaszerűségtől az előadást, mert az egész csapat olyan jól játszott, amilyet rég nem láttam a váradi színpadon.
mindenekelőtt azért, mert Trabalka Cecília és Kardos M. Róbert lehetőséget kapott sokoldalú tehetségének különböző árnyalatait egy este során megmutatni. A több szerep felvállalása legyen mentségem kettejük elsődleges említésére, hisz egységesen volt jó mindenki játéka. Nagyon tetszett Sebestyén Hunor, Tóth Tünde és Dimény Levente hármasa, ahogy a főszerepeket alakítják, úgy véve vállra ki-ki a maga feladatát, hogy közben nem csorbítja a többiek erőbefektetését. Szabó Eduárd, Hunyadi István, Kocsis Gyula, Szotyori József és Gajai Ágnes karakterei úgyszintén maradandó alkotások, Tóth Zsófia, Tőtős Ádám és Dombi Dávid pedig megcsillantották, hogy adandó alkalommal rájuk is bizton számíthatnak jelentősebb szerepekkel.
hisz valójában sokkal inkább illett volna a Hamlet szellemiségéhez egy érdekes beszélgetés az Erzsébet-kori színházról, Shakespeare kortársairól vagy épp a Hamlet mellett egyéb darabjairól, mint viccelődni.
A Hamlet bemutatója után. A színészeknek lehetőségük nyílt tehetségük különböző árnyalatait megmutatni egy este során
Fotó: Szigligeti Színház
Külön dicséretet érdemel Lőrinc Katalin koreográfus a sokszor egyáltalán nem könnyű mozgás megszervezéséért, a díszlettervező Horváth Jenny. A jelmeztervező Florina Bellinda Vasilatos viszont egy kissé mintha időnként túl szabadjára engedte volna a fantáziáját, az ízlés kárára. Egészében véve érdemes volt megnézni a váradi Hamletet, azonban abban reménykedem, hogy ezentúl egy-egy színházi est nem fog ilyen soká tartani, és gondolom, ezzel a reményemmel nem is vagyok annyira egyedül.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
A Színházi Kritikusok Céhe levelet juttatott el Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin államtitkárnak, amelyben az Orbán János Dénesnek kifizetett összegek kivizsgálását kérik.
szóljon hozzá!