Gyapjas mamutok a piramisok tövében

Ami ugyanis érdekes, kis túlzással ismeretterjesztõ jellegûnek is tekinthetõ kalandnak indul, a történet során egyszer csak átcsap vad, rémálomszerû katyvaszba, amelyben minden, a történelemrõl és az állattanról meglévõ ismeret kap egy jókora tockost.
A sztori fõhõse D’Leh, a fiatal vadász, aki törzsével vélhetõen valahol az Alpok északi lejtõin igyekszik átvészelni az éppen vége felé járó jégkorszak viszontagságait. A lassú felmelegedés miatt a törzs eddigi életformája, és ezzel tagjainak élete veszélybe kerül, mivel a mamutok vándorlásuk során évrõl évre egyre késõbben ejtik útjukba a környéket. Ráadásul egyszer csak fölbukkannak egy titokzatos civilizáció képviselõi, akik lóháton közlekednek, és elrabolják a törzs több tagját, köztük D’Leh szerelmét, Evoletet is. Amit D’Leh persze nem hagy annyiban, és hamarosan egész kis sereg élén ered a rablók nyomába.
A történet láttán Erich von Däniken, az alternatív történetírás fenegyereke (aki azt tartja, hogy az emberi civilizáció az általunk ismertnél korábban, földönkívüliek közremûködésével alakult ki) minden bizonnyal hangos ovációban törne ki, az I. e. 10 000 szerint ugyanis az egyiptomi civilizáció 12 ezer évvel ezelõtt keletkezett, egy titokzatos, vélhetõen a csillagokból érkezett, fátyol mögé rejtõzõ istenség jóvoltából. És hogy a történészek mellett a paleontológusok is sikítófrászt kapjanak, a filmbõl kiderül, hogy a piramisokat gyapjas mamutok segítségével építették.
Az még a kevésbé észveszejtõ ökörségek közé tartozik, hogy a jégkorszaki körülményekhez alkalmazkodott ormányosok nem kapnak két órán belül hõgutát Egyiptomban: ahogy D’Leh és társai átkelnek az Alpokon, tengernek nyoma sincs, máris Afrikában, egy buja õserdõben találják magukat, ahol phorusrhacusok, háromméteres, dinoszauruszszerû ragadozó õsmadarak támadnak rájuk – annak ellenére, hogy ezek a túlméretezett szárnyasok valójában Dél-Amerikában éltek.
Hab a tortán, hogy D’Leh megmenti egy kardfogú tigris életét, amely ahelyett, hogy ezt követõen jóízûen elfogyasztaná az agyalágyult vadászt, késõbb, jó tett helyében jót várj alapon, a segítségére siet, amikor az bajba kerül. Nem kevésbé vicces, hogy az õsemberek olyan primitív akcentussal beszélik az angolt, mint egy frissen fölfedezett csendes-óceáni sziget lakói.
Színészi alakításról nem nagyon lehet beszélni, a hangsúly amúgy is a látványon van. Bár nem ártott volna, ha a látványeffektusokra szánt pénz (100 millió dollár) egy részét egy kevésbé blõd történet megírásába fektetik. Ennél ugyanis talán már egy cro-magnoni õsember is képes lett volna jobbat alkotni.

I. e. 10 000 (10 000 B. C.). Amerikai-újzélandi kalandfilm, 109 perc, 2008. Rendezte: Roland Emmerich. Szereplõk: Steven Strait, Camilla Belle, Nathaniel Baring, Tim Barlow. Írta: Robert Rodat, Roland Emmerich. Kép: Ueli Steiger. Zene: Harald Kloser. Értékelés az 1–5-ös skálán: 1.