A Csíki Játékszín Csipike-előadásét november utolsó napjaiban és decemberben is láthatják a nézők
Fotó: Veress Albert
Garaczi László magyarországi író alkalmazta színpadra Fodor Sándor népszerű meséjét, a Csipikét. A mesejátékból készült előadást szerdán mutatták be Csíkszeredában. Garaczi László a Csipikéről, az erdélyi kulturális élethez fűződő kapcsolatáról, alkotói folyamatairól is beszélt a Krónikának.
2018. november 30., 14:382018. november 30., 14:38
2018. november 30., 14:442018. november 30., 14:44
– A Csíki Játékszínben szerdán mutatták be a Fodor Sándor meseregénye, a Csipike alapján készült előadást, a regényt ön alkalmazta színpadra. Hogyan találta meg önt ez az Erdély-szerte népszerű meseregény?
– Fodor Sándor meséje nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is népszerű. Fiatalkoromban is ismertem, nálunk a családi és baráti körben visszatérő motívum volt, hogy Csipike, a gonosz törpe, ezt mondogattuk egymásnak, amikor viccesen csipkelődtünk egymással. Tehát ismertem a mesét, aztán talán a 2000-es években felkért a Magyar Rádió, hogy írjak mesejátékot belőle: akkor kifejezetten rádiós verziót készítettem belőle. Fodor Sándor több mesét írt Csipikéről, öt csipikés mesét dolgoztam össze egy történetté. Az volt a felkérés, hogy egységes mesejátékot írjak, így született a rádiós verzió, aztán ebből készült később a színházi változat. Azt gondoltam, hogy a Csipike nagyon szép és nemes anyag. A rádiójátéknak megvannak a műfaji sajátosságai, persze nem pontosan ugyanazok, mint a színdarabnak, úgyhogy át kellett dolgozni, mikor színpadra alkalmaztam. Egyébként ismertem Sanyi bácsit (Fodor Sándor, 1927–2012 – szerk. megj.), Kolozsváron találkoztam vele többször is. Egyszer hosszan beszélgettünk, nagyon szerettem, rendkívül kedves volt, jó történeteket mesélt a régi Kolozsvárról.
– Szerteágazó a színház világához kötődő munkássága, az erdélyi színházakkal is kapcsolatot ápol. Mesélne erről?
– A székelyudvarhelyi színházban több darabomat is bemutatták, most is játsszák a Magyar mátrixot, idén ősszel került színpadra. Elég régre visszanyúló és eleven a kapcsolatom az erdélyi színházi világgal, és bár én nem teszek külön erőfeszítéseket ez irányban, az erdélyi színházak, különösen az udvarhelyi többször is megtalált már az elmúlt időszakban.
– Az elmúlt években több ízben is ellátogatott Erdélybe, beszélgetőestek keretében találkozott olvasóival, Kolozsváron is gyakorta járt. Követi a kortárs erdélyi irodalom mozgásait Budapestről?
– Nagyon sokszor jártam Erdélyben. Emlékezetes például egy pár évvel ezelőtti körutunk, amit Fekete Vince, a Székelyföld folyóirat szerkesztője szervezett nekem, akkor jártunk Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, Udvarhelyen, Kolozsváron is. Sokakat ismerek a kortárs erdélyi magyar irodalmi életből, a Látó folyóirattal aktív és jó a viszonyom, ismerem a szerkesztőit. Kovács András Ferenccel nagyon jóban vagyunk: egy napon születtünk, bár nem ugyanabban az évben, július 17-én mindig írunk egymásnak, és voltunk egy hosszú, másfél hónapos irodalmi túrán együtt Nyugat-Európában. De a fiatalabb írógenerációt is ismerem, próbálom követni az erdélyi irodalmi élet fejleményeit.
– Visszatérve Fodor Sándor Csipikéjéhez: bár a mű gyerekeknek íródott, a majdani felnőtthöz is szól. Az ön regényei közül többről – a lemúr-könyvekre gondolok, a Mintha élnél, a Pompásan buszozunk címűre –, az az olvasó érzése, hogy egy örökifjú beszélő, tinédzser szól hozzá emléktöredékeken keresztül. Mennyire „aktivizálódott” gyermeki alteregója vagy alkotói énje, amikor a Csipikét dolgozta át színpadra?
– Nagyon nagy öröm volt számomra a Csipikével foglalkozni. Egyébként valóban,
Aztán készült az Odüsszeuszból egy gyerekszínházi előadás, én írtam a szövegkönyvet, az előadást Budapesten adták elő bábszínházban. A Csipke izgalmas dramaturgiai feladat volt, hogy öt történetből hogyan lehet egyet készíteni: a mesében föllelhető egy énkeresési történet, Csipike keresi az énjét, helyét a közösségben, aztán van a szerelmi vonal, és van egy szabadságharcos vonal is: a közösséget megtámadja egy furcsa ellenséges erő, és védekezni kell ellene. Ily módon közösségi problémák is megjelennek Csipikében. Ezeket különböző történetekben mesélte el Sanyi bácsi, számomra izgalmas dramaturgiai feladat volt, hogy miként lehet ebből lineáris, összefüggő sztorit alakítani. Amúgy a mese világa, az, hogy állatok, különböző mesei lények szerepelnek a történetben, már az eredetiben is tetszett, és öröm volt ezzel az anyaggal dolgozni.
– A Csipike a Ceaușescu-korszakban jelent meg, üzenetét sokan „áthallásosnak” vélték, hiszen föllelhető benne a diktatúra képzete is a Rettenetes Réz Úr alakjában. A hatalomhoz való viszonyulás témája a színpadi átdolgozásban is megjelenik?
– Igen. Réz Úr, a Csipike házába beépített kilincs is ilyen fura, szürreális mozzanata a mesének, és aztán felbukkan a közösséget fenyegető, még félelmetesebb ellenség, amely el akarja pusztítani az erdő lakóinak társadalmát. Miután ezt az ellenséget megzabolázzák, foglyul ejtik, felmerül, hogy mi legyen a sorsa.
– Elsősorban regényeket, novellákat ír, de verset, drámát is, ezenkívül foglalkozik filmforgatókönyv-írással, műfordítással. Mi jelenti az ön számára a legnagyobb kihívást? Párhuzamosan alkot különféle műfajokban?
– Úgy érzem, most már eldöntöttem, hogy a próza az alapműfajom, a novellák és regények állnak a legközelebb hozzám. Különben meg „kirándulásokat teszek” más műfajokba, ezek nemcsak örömet szereznek, hanem tanulságokat is rejtenek magukban, amiket aztán prózaírás közben hasznosítok. Tanulok az olyan munkákból, mint amilyen például a Csipikéhez kötődő volt, de tanulok egy forgatókönyv megírásából is. Azt, hogy miként kell megszerkeszteni egy történetet, hogyan kell bánni a karakterekkel, hogy kell egy világot felépíteni, megteremteni egy hangulatot, egy problémát elemezni egy történeten keresztül. Ezek mindig tanulsággal járnak, de alapvetően regényírónak gondolom magam.
Garaczi László
Garaczi László író, költő, dráma- és forgatókönyvíró, műfordító 1956. július 17-én született Budapesten. Tanulmányait az Eötvös Gimnáziumban kezdte, majd 1976–1981 között magyar–történelem szakon tanult. 1982 óta szabadfoglalkozású író. 1983–1988 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakát végezte el. Tagja a Szépírók Társaságának, tiszteletbeli tagja a József Attila Körnek. A posztmodern irodalom képviselője. Műveit a nyelvi formákkal való kísérletezés és töredékesség jellemzi. Számos irodalmi kitüntetés birtokosa, megkapta többek közt a Déry Tibor-díjat, a József Attila-díjat, a Márai Sándor-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.
„Mekkorák vagyunk valójában?”
A Csíki Játékszín szerdán mutatta be Fodor Sándor Csipike, a gonosz törpe című mesejátékát Kányádi Szilárd rendezésében, a mesét Garaczi László alkalmazta színpadra. „Mekkorák vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot. Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel” – olvasható az előadás ismertetőjében. A Csipikét november végén, december elején számos alkalommal láthatja a csíkszeredai közönség. Részletek a színház honlapján, a csikijatekszin.ro honlapon találhatóak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!