Felújított Ilja próféta a sepsiszentgyörgyi színházban

Bocsárdi László rendező szerint egy Sepsiszentgyörgy méretű kisvárosban a színházi előadásokat egy-két évig lehet játszani, mert utána elfogy a közönség. Nyolc-tíz év után azonban felnő egy új generáció, amelynek még nem volt alkalma látni az előadást, így indokolttá válhat a felújítás.

A meghatározó jelentőségű produkciókat, mint A csoda, Kasimir és Karoline és most az Ilja próféta, a felújítással hosszabb ideig életben tudja tartani a társulat, ugyanakkor művészi kihívás ugyanazzal a szöveggel tetten érni az alkotókban és a társadalomban végbement változásokat.

Tadeusz Słobodzianek 1992-ben írt darabjának, az Ilja prófétának eredeti bemutatója 2001 decemberében volt Sepsiszentgyörgyön, az azt követő időszakban pedig A csoda mellett ez a produkció is jelentős sikereket ért el mind a közönség, mind a szakma körében. Az előadás 2002-ben elnyerte az ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztivál nagydíját, a Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XIV. Fesztiváljának nagydíját, Budapest Főváros Önkormányzatának különdíját mint a Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek rendezvénysorozat legkiemelkedőbb előadása. Ezenkívül 2002-ben részt vett a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon, a Pécsi Országos Színházi Találkozón, és 2003-ban Kolozsváron is bemutatták.

A darab alapjául megtörtént eset szolgált, az 1910-es években egy fehérorosz parasztember, Éliás zarándokútra indul a csodatevő pópához, hogy imáikkal megszabadítsák a környéket egy rablógyilkostól. Amíg Éliás úton van, a rabló meghal, ezért a környéken lakók szentként kezdik tisztelni, majd elhatározzák, keresztre feszítik, hogy hozzásegítsék a feltámadáshoz, magukat pedig az üdvözüléshez. Bocsárdi László szerint a felújítással a darab eszmevilága nem változott, viszont az új változat szikárabb, fojtottabb, kegyetlenebb. Az Ilja próféta a mi kegyetlenkedéseinkről, szeretetvágyunkról, a hittel kapcsolatos bizonytalanságról és szükségről szól, egy olyan világról, amelyben a konfliktusok elmélyültek, az antiszemitizmus kiéleződött, a türelmetlenség nőtt, és amely a külső szemlélőnek hihetetlenül nevetséges és értelmetlen, fogalmazta meg a rendező.

Bartha József díszlet- és jelmeztervező is az előadás egyszerűsödéséről számol be, amivel szerinte jobban felerősödik a szöveg. Még a plakát is más, mert a felújított előadás nem ugyanaz, mint az eredeti: változott a szereposztás, más helyre kerülnek a hangsúlyok, magyarázta Bartha. „Olcsóbb a régi ruhát elővenni, de nem elég csak leporolni, át kell szabni, a bélést kicserélni, új kiegészítőkkel újjávarázsolni, csak így lehet átmenteni, amiben hiszünk, mégis aktuálissá tenni a produkciót” – mondta a díszlet- és jelmeztervező. Az előadás hat új színész közreműködésével került színre. A zenét Könczei Árpád szerezte.