Eredmények és tervek

– Napjainkban melyek a közművelődés legelterjedtebb formái a magyarok körében?
– A színjátszó csoportok és a kórusok jelentősek, utóbbiak talán szervezettebbek, mert az egyházközségekben is szép számmal újraalakultak a dalárdák. Különösen Maros megyében élénk a mozgalom, ott nagyobb hagyománya van: Marosvásárhelyen, a régi tanárképző főiskolán külön tanították a leendő pedagógusokat arra, hogyan szervezzenek és vezessenek kórusokat. A városban jelenleg kántorképző működik, amelynek végzősei az egyházközségekben szorgalmazzák a közös éneklést. Háromszéken és Hargita megyében is jelentős értéket képviselnek a kórusok. Fontos szerep jut a képzőművészetnek is, nyáron számos művészeti alkotótábort rendeznek. Galéria rovatunkban rendszeresen beszámolunk ezekről és a részt vevő művészek alkotásait is népszerűsítjük, de nemcsak hivatásosokat mutatunk be, hanem olyan alkotók megismertetésére is teret szánunk, akik civil munkájuk mellett foglalkoznak képzőművészettel.
– Főként a kórusok jelentőségét hangsúlyozta. Mitől népszerűek ma ezek a foglalkozások?
– A közös éneklés felszabadítja az érzelmeket, így kibontakozhat az ember egyénisége. Sokaknak örömet okoz, hogy magyarul énekelhetnek, és megőrizhetik elődeik szép kultúrájának hagyományait. Az ember társas lény, jól érzi magát a közösségben, ezért is sikeresek az önszervező csoportok. Egy részük a diktatúra idején is működhetett, amikor a közösségi lét mozgástere sajnálatos módon beszűkült. Napjaink uniformizálódó világában a kórus sajátos, egyedi színekkel gazdagítja tagjainak életét. A közösség igényét jelzik a kórustalálkozók, mint például a Nyárád menti, Küküllő menti rendezvények, vagy Kalotaszegen az évek óta rendkívüli népszerűségnek örvendő tordaszentlászlói kórustalálkozó, amelyet idén június 28-án, szombaton tartanak.
– Miért kiemelkedő ez a rendezvény?
– Idén rendezik meg tizenkilencedik alkalommal a Szent László-napi találkozót a Biblia évének és Hunyadi Mátyás királlyá választásának 550. évfordulója tiszteletére. A találkozó több szervezet anyagi vagy erkölcsi támogatását és védnökségét bírja, a rendezvény vonzó mind a világi, mind az egyházi kórusok körében. A találkozó révén erősödnek a gyülekezetek közti kapcsolatok, és Tordaszentlászlón a faluturizmust is fejleszti. A rendezvény hagyományossá vált jelmondata: „Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és művészetében érez a nemzet”.
– Hol értek el kiemelkedő eredményeket az amatőr színjátszók?
– A tanuló ifjúságot Magyar Diákszínjátszók Szövetsége (Madipo) fogja össze. Szép példa gyanánt Szilágycseh jut elsőként eszembe, az ottani lelkes csapat oroszlánrészt vállal a diákszínjátszók találkozóinak megszervezésében. A Sepsiszentgyörgyön működő Jádzó Egyesület munkája is kiemelkedő, figyelemmel kísérjük tevékenységüket.
– Milyen szerepeket vállal még a Művelődés?
– Neveljük és képezzük a közművelődés utánpótlását. Tavaly, év végén a néprajz, helytörténet és művelődéstörténet ifjú szakemberjelöltjei számára hatodik alkalommal tartották a háromnapos Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját (Tudek) Kolozsváron. A Művelődés februári és márciusi számának Műhely rovatában kilenc résztvevő dolgozatát is közöltük. Az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel (EME) együttműködve bekapcsolódtunk a Kolozsváron és Tordán szervezett konferenciák munkálataiba is, Aranyosszékről, Tordáról és Torockóról elhangzott előadásokból három lapszámnyit közölt a Művelődés. A konferencia teljes anyagából készült, Keszeg Vilmossal közösen szerkesztett Aranyos-vidék magyarsága című könyv a Kriterion Kiadónál jelent meg. Eredményesnek bizonyult a Mezőség hagyományait feltáró tavalyi konferencia is, amelynek szövegeiből remélhetőleg testes kötet lesz majd. Ugyanakkor értékes munka folyik a nagyenyedi és székelyudvarhelyi diákműhelyekben is.
– Melyek a további tervek?
– Nyáron a képzőművészeti táborokkal való együttműködésre fektetünk hangsúlyt. Csepei János, Zilahon élő mérnök szülőfalujában, a Szilágy megyei Ippen kezdeményezett alkotótábort 1996-ban, azóta szoros kapcsolat alakult ki a Művelődés és az IPPART között. Idén Sólyomkőváron augusztus 10–20. között gyűlnek öszsze a határon inneni és túli képzőművészek, hogy aztán Szent István napján megnyissák az új műveiket bemutató tárlatot. A tábor szakmai vezetője Szabó Vilmos zilahi festőművész.

Bajai Ernő