Erdély utolsó vándorszínésze: Botka László életmű-kiállítás nyílt Sepsiszentgyörgyön

Botka László (1927 – 2008) színművész életpályáját idézi fel a Szent György Napok keretében nyílt kiállítás

Fotó: Oláh Eszter

Életmű-kiállítással emlékeznek meg Botka Lászlóról, a sepsiszentgyörgyi színház egykori színészéről a város központi unitárius templomában, a tárlatot a Szent György Napok keretében nyitották meg. A keddi rendezvényen anekdotákkal és rövid élménybeszámolókkal emlékeztek meg a neves színészről.

Oláh Eszter

2022. április 27., 13:452022. április 27., 13:45

A szatmárnémeti származású Botka László 1927-ben született és már tizenhat évesen eldöntötte, hogy a gépészmérnöki pálya helyett a színház világát választja. Mielőtt Sepsiszentgyörgyre került volna, – ahol 57 éven át szolgálta a helyi közönséget – a nagyenyedi társulathoz szegődött, később Aradon, Temesváron, Perozsényben és Nagybányán is játszott.

A humor világában otthonosan mozgó színész 1951-ben került a sepsiszentgyörgyi társulathoz, nevéhez több mint 150 alakítás kapcsolható. A folytonos megújulásra és átalakulásra képes színész 1998-ban Szentgyörgyi István, 1999-ben A Kultúra Szabadságáért díjakat kapta meg, majd a város díszpolgárává avatva, Pro Urbe díjjal is kitüntették, halála előtt három évvel pedig a Magyar Játékszíni Társaság Hűség-díjában is részesítették.

Szebeni Zsuzsa az emlékezés rögzítésének fontosságára hívta fel a figyelmet

Fotó: Oláh Eszter

A közönség utoljára 2008-ban láthatta színpadon, a Bocsárdi László által rendezett Yvonne, a burgundi hercegnő című darabban Valentin, a lakáj szerepében.

A kiállítást a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének (SZMÚE) égisze alatt Huszár Szilamér, a szervezet fotó szakosztályának koordinátora állította össze. A megnyitón Galbács Pál nyugalmazott televíziós szerkesztő, az SZMÚE tiszteletbeli elnöke felhívta a figyelmet, hogy Botka László egyetlen filmben szerepelt, a Demián József rendezte Szivárványgömbök című alkotásban, melyben a színművész görög trombitást alakított.

Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője a rendezvényen megosztotta a résztvevőkkel, abban az örömben volt része, hogy Botka Lászlót rengetegszer láthatta a színpadon, az élményt a kritikákon keresztül rögzíteni is próbálta, de mint mondta, a színházi előadás efemer jellege miatt nem adható vissza egészében az élőben átélt tapasztalat. Kitért arra is, mekkora kincsnek tartja, hogy a színészről készült képeket összegyűjtötték és megőrizték az utókor számára, hogy ezáltal váljon átörökíthetővé egy ennyire illékony műfajban alkotó, kivételes színész munkássága.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet, mennyire lényeges rögzíteni az emlékezéseket, hiszen az „oral history” formájában átmentett információk óriási értékkel bírnak az utókor számára.

A színész 1951-ben került a sepsiszentgyörgyi társulathoz

Fotó: Oláh Eszter

„A színháztörténet folyamatából ezek a nem archívált elemek óiási veszteségek, de itt most épp ennek az ellenkezőjével találkozunk. Azt javaslom tehát mindenkinek, akinek vannak emlékei, hogy adják ki ezeket az „oral historyket”, hogy emlékezzünk az idősebb generációkról, hiszen ezek felbecsülhetetlen értékek nem csak a színháztörténet számára, hanem a helyi közösség és kulturális örökség szempontjából is” – osztotta meg Szebeni Zsuzsa.

A kiállításon megtekinthető fotókollázsok a színész életpályájának fontosabb szakaszait rögzítik kronologikus sorrendben. A tárlat május 19-ig, hétfőn és kedden 9 és 18, szerdától péntekig 9 és 13, szombaton 9:30 és 19:00 óra, illetve vasárnap 9:30 és 17:00 óra között látogatható az Unitárius templom nagytermében.