„Ha nem vagy átlátható, támadható vagy”. Fokozott felelősséggel jár az erdélyi történelmi egyházak gazdálkodása

Egyházi gazdasági válság: a holland kölcsön ügye

A kolozsvári Szent Mihály-egyházközség 1926-ban 600 ezer holland forint értékű – ma körülbelül 12 millió eurónak megfelelő összegű – holland kölcsönt vett fel veszteséges árfolyamon intézményeinek fenntartására, anyagi helyzetének javítására. (A holland forint, vagy gulden Hollandia fizetőeszköze volt a 17. századtól 2002-ig). A hitel feltétele a Szent Mihály-plébánia ingatlanjainak jelzálogosítása lett volna. Az akkori főgondnokra bízták az anyagi ügyeket, aki beférkőzve Hirschler József plébános kegyeibe, saját, nehézségekkel küzdő vállalkozásainak megmentésére „csoportosított”, játszott át, saját céljaira használt fel nagy összegeket, sőt az akkori püspök, Gróf Majláth Gusztáv aláírása nélkül kötötte meg a szerződést.

Márton Áron előbb a Szent Mihály-plébánia helyettes plébánosa lett, majd 1936-ban átvette annak vezetését, és rövid idő alatt a csőd széléről kellett visszarántania az egyházközséget.

„Emberfeletti erővel kifejtett munkásságával nagyon nehéz körülmények között sikerült következetes, felelős gazdálkodást folytatnia. 1939-ben történt püspökszentelése után a Szentszék jóváhagyásával felügyelte a kölcsön tartozásának törlesztését, tárgyalásokba bocsátkozott, és rengeteget jelentett a higgadtsága, amellyel végül sikerült 1945-re rendeznie az ügyet” – mondta el Kiss Endre.

Fehér Attila főtanácsos is úgy látta, nagyon kell vigyázni arra, hogy az ember ne kezelje sajátjaként az egyház vagyonát. Mint mondta, „a jó sáfárnak” meg kell próbálnia a közösség javára fordítani a vagyont, kihasználni a kedvező kölcsönöket, és a hosszú távú befektetésekre kell összpontosítani.

Láng Éva hangsúlyozta, hogy

a vagyon pedig eszköz az egyház különféle jövőteremtő céljainak a megvalósításához, mint amilyen például az oktatás.

Dácz Tibor arról beszélt, hogy ő maga közgazdászként 20 éve kezdte el az unitárius egyház gazdasági vezetését, és azonnal rájött, hogy amit az egyetemen tanult, abból az egyházi vagyonkezelés esetében semmi sem használható, hiszen ez a fajta tevékenység gyökeresen más, mint a profitorientált világi gazdálkodás. „Közösségi gazdálkodásról van szó, nem pedig magántőkéről, és ez teljesen más logikát kíván.

Fejlesztésekben, befektetésekben is kell gondolkozni, ugyanakkor tiszta kommunikáció és tisztánlátás szükségeltetik az egyház vagyonkezeléséhez kapcsolódóan” – mondta Dácz Tibor.

Bónis Endre is hangsúlyozta, hogy mennyire más az egyházi gazdálkodás, mint a világi. Ugyanis az egyháznak „hibrid modellben” kell gondolkoznia: míg a világi, profitorientált vállalkozások egyazon cél felé haladnak, addig az egyháznak egyszerre több területre kell figyelnie:

• az oktatási,
• szociális
• és pasztorális területekre is összpontosít.

„Az egyházi gazdasági szerkezet teljesen más, mint a világi, mi nem tudunk világi üzletágakat – például szállodákat – működtetni, mert belebuknánk. A mi gazdasági tevékenységünk tulajdonképpen az emberekbe való befektetés: oktatási ügyek, kollégiumok, a nagycsaládosok és idősek segítése, stb. Ez tulajdonképpen mondhatni emberekbe fektetett vagyon” – mondta a főgondnok.

Dácz Tibor úgy fogalmazott, azt is jó tudni, hogy a profitvállalatok esetében szűkebb a tevékenységi kör és sokkal több a gazdasági szakember; az egyházaknál tágabb, szerteágazóbb a gazdasági tevékenységi kör és kevesebb a szakember – ezért sem könnyű a terep.

Ugyanakkor kulcsfontosságú a bizalom és a hívek számára biztosított átláthatóság is az egyházi gazdasági ügyletek esetében a papoknak, lelkészeknek betekintést kell engedniük ebbe a területbe, hogy a közösség, a gyülekezet tudja, lássa például azt is, hogy miből veszi a püspök az autóját – mondta Dácz Tibor. Mint elhangzott, az egyházak esetében lényeges: „ha nem vagy átlátható, támadható vagy”.

A beszélgetés során az is szóba került, hogy a papoknak, lelkészeknek valamelyes

„Az anyagiak kérdése az evangéliumokban is több ízben felmerül: Jézust is megkérdezik, hogy fizet-e adót. Nem csupán akkor, amikor felmerül, hogy fizessen-e az ember adót a császárnak, hanem egy ízben a templomi adó kifizetésére is rákérdeznek. Ő pedig Pétert elküldi halászni, és a kifogott halban lévő érmével úgymond kifizeti az adóját (Máté, 17. fejezet – szerk. megj.). Amikor az adóról kérdezik, akkor azt mondja, az megilleti az Istent is, a világi vezetést is. Tehát egyértelmű, hogy

A Bibliában is benne van a »tized». Ma ehhez képest – és kérem, értsék jól ezt a felvetést – egészen szerények vagyunk: nem tizedet, hanem egy százalékot kér egyházunk a tagjaitól a fenntartásra” – fogalmazott kérdésünkre a főesperes-plébános.

Hozzátette, a test és lélek összetartozik, a lelki dolgok pedig intézményi keretek között valósulnak meg. „Mi közösség vagyunk, és közösségként kell működnünk, ami persze áldozathozatallal jár. Úgy gondolom, hogy ez természetes: ahogy a család sem tud másként működni és fennmaradni, ugyanúgy az egyház közösségének, a nagyobb családnak is meg kell találnia az egyensúlyt” – fogalmazott László Attila.

Fontosnak tekinti, hogy a teológián a lelkészeknek is tanítsanak gazdasági, pénzügyi ismereteket. „Pont azért, hogy ne »csússzanak meg«. Mert van, aki tehetősebb, van, aki tehetségesebb, van, aki ért a pénzhez, van, aki nem, de egy bizonyos alapismerettel adott esetben mindenki tudja, hogy hol van az a határ, hogy a pénz csak eszköz, és a közösség vagyonát soha nem szabad úgy megközelíteni, mint a saját vagyonodat” – fejtette ki Fehér Attila. Hozzátette, fontos, hogy a lelkész tudatosítsa a közösség tagjaiban, hogy a pénznek mi is, mekkora a valódi szerepe, vagy adott esetben még olyan intézkedésekre is fel kell hívnia a figyelmet, amit ő adminisztratív vezetőként ismer, és a közösség figyelmébe is tud ajánlani.

korábban írtuk

Márton Áron életművét bemutató, kétnyelvű tárlatok tekinthetőek meg a Kolozsvári Magyar Napokon

Három kiállítás mutatja be magyar és román nyelven a 130 éve született Márton Áron püspök életművét, szellemi-lelki örökségét a Kolozsvári Magyar Napok keretében.