Fotó: Facebook/Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár
A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár online beszélgetéssorozatába illeszkedett a 100 évnyi transzilvanizmusról és arról, ami utána jön elnevezésű esemény, amelyen Markó Béla költő, irodalomtörténész meghívott vendége Balázs Imre József irodalomtörténész, Borcsa Imola első kötetes prózaíró és Vida Gábor író, a Látó főszerkesztője volt.
2020. november 13., 18:262020. november 13., 18:26
Markó Béla a csütörtök esti rendezvényen azt mondta, a transzilvanizmusnak jövőre lesz a centenáriuma, hiszen 1921-ben jelent meg a Kós Károly nevével fémjelzett Kiáltó szó, ami először hirdette meg az elvet, miszerint az erdélyi magyar közösségnek az impériumváltás váltás után kénytelen-kelletlen önálló életet kell élnie, fel kell építenie a saját kulturális, politikai életét és intézményrendszerét.
Ebben nem kell ellentmondást látni: egy nemzethez tartozunk, de ugyanakkor sajátos, különálló közösségi életünk is van. Az más kérdés, hogy mindez kényszerű ideológia-e, vagy van mögötte történelmi hagyomány” – mondta Markó Béla.
Markó Béla
Fotó: Veres Nándor
Hozzátette, a Kiáltó szónak, és annak, ahogyan ez az írás a köztudatban megmaradt, az is volt az üzenete, hogy az irodalom egyféleképpen legyőzte a politikát. „Patetikus hangvételű, de fontos szöveg, megfogalmazza az önállóság elvét, azt, hogy a közösségnek saját lábára kell állnia, saját intézményekkel. Az sikerült is, hogy az erdélyi magyarság saját irodalmi, kulturális életet élt, felépítette a maga viszonylag kielégítő intézményrendszerét, miközben nem szakadt el a magyar kultúra és irodalom egészétől” – fogalmazott Markó Béla. Kifejtette,
Egyébként a kiáltó szó megjelenését követő időszakban számos vita folyt az erdélyiségről, ezek a viták európaiságról, provincializmusról, modernitásról és hagyományról is szóltak.
Markó Béla azt is kifejtette, a kommunizmus időszakában az erdélyiséggel kapcsolatban más ideológia működött, kényszerek közt élt a magyarság, 1989 után ezek a kényszerek megszűntek.
– tette fel a kérdést.
Úgy fogalmazott, Erdély kialakította a saját irodalmát, kultúráját, sajátos jegyeit korábban is úgy, hogy közben nyelvileg sem szakadt le a magyar kultúra egészéről. „Jól látszik ez, ha az erdélyi emlékírókra gondolunk, Apor Péterre, Mikesre, rájuk is jellemző a sajátos nyelvfelfogás. És ott van a sajátos történelmi tapasztalat, amivel csak Erdély rendelkezett: több etnikum együttélése, több nagyhatalomnak való párhuzamos kitettség” – mondta Markó Béla.
Balázs Imre József arra kérdésre, hogy vannak-e megkülönböztető jegyei az erdélyi magyar irodalomnak, azt válaszolta, hogy annak idején első kötetes kritikusként úgy fogalmazta ezt meg, hogy
„Az irodalom erdélyisége attól is függ, hogy minden korszakban meg kell találnunk, mit jelentsen számunkra Erdély, hiszen száz év alatt nem volt mindig ugyanolyan az erdélyiség. Sajnos nem biztos, hogy egyszer és mindenkorra eltűnnek a kényszereink, valamint az sem, hogy szabadságaink egyszer és mindenkorra szabadságok. Az erdélyiségről is újra meg újra ki kell találnunk, mire jó nekünk” – mondta az irodalomtörténész. Hozzátette, rendszerváltáskor az volt a fontos, hogy legyünk együtt, a teljes magyar kultúra – azonban ez is egy szép utópia, ami nem biztos, hogy megvalósult.
Balázs Imre József
Borcsa Imola fiatal író egy székely kisváros, Kézdivásárhely életét hozza be az irodalomba, a székely nyelvhasználatot próbálja reprodukálni. Magnebéhat című novelláskötete immár több díjat kapott nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is.
– mondta Borcsa Imola.
Borcsa Imola
Fotó: Irodalmi Jelen
Markó Béla szerint Vida Gábor regényei többek közt azért is izgalmasak, mert az írónak sikerül az egyén identitásküzdelmét felmutatnia, ugyanakkor emögött ott húzódik a közösségi identitás problémája. Vida regényeiben sok az önéletrajzi utalás, mint egy helyen írja: „apám súlyosan magyar, anyám erdélyi meg székely”. Markó Béla úgy vélekedett, a Kisjenőn és Aradon felnőtt Vida regényei az „Erdély-regények” sorába illeszkednek. „A magyar irodalomnak nagyon fontos identitásképző szerepe van, mind személyes, mind kisközösségi, családi szempontból. Ne felejtsük el, a modern magyar kultúra a nyelvújítással indult, Kazinczyékkal. És végig fontos irodalmisága van annak, hogy nemzet, szabadságharc, kiegyezés” – mondta Vida Gábor, rámutatott,
„Az első világháborútól kezdve itt Erdélyben folyamatos egzisztenciális fenyegetettségben élünk, közösségileg, egyénileg. Ez is az identitáshoz tartozik.
– mutatott rá Vida Gábor. Hozzátette, az identitáshoz kapcsolódik az is, hogy mit gondolunk arról: hogyan fogunk itt élni, mit kezdünk a hiányainkkal, történeteinkkel, az emlékezetünkkel.
„Nagyapáink mindennapi beszélt nyelve közel állt még ahhoz, amit régi magyar irodalomnak nevezünk.
És ez a „nyelvtudás” egyfajta lehetőség, amolyan „direkt lejárás” a magyar irodalomba. A pestieknek mondjuk már Jókai nyelvhasználata is is sok, nekem nem sok” – mondta Vida. Mint fogalmazott, van ez a nyelvi lehetőségünk, amivel foglalkozni kell, ilyen értelemeben Mikes „kortársunk”.
Vida Gábor
Fotó: litera.hu
Markó Béla kifejtette, az identitás kérdéséhez kapcsolódik, hogy
Arról is beszélt, Babits, aki Fogarason tanított, úgy írja le erdélyi létét, mintha Szibériába száműzték volna, a világ végére, még ha szeretettel ír is erről – az ő optikáján át nézve Erdély periféria volt.
„Nincsen más megoldás számunkra, mint megpróbálni a hátrányból előnyt vagy erényt kovácsolni, a perifériát centrummá tenni. Egyébként ez történt folyamatosan az elmúlt száz évben. Ehhez vannak eszközeink is. Az erdélyiség nyelvi kérdés is – itt nem az értelmiség nyelvhasználatára gondolok, hanem a faluéra, vidékére, ami ma is nagyon gazdag” – mondta Markó Béla.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!