Kellékül egy multifunkcionális fekete lebernyeget használ, ami egyformán jelképezi Török nagymamát az elején, a végén pedig önmagát, a halott költő özvegyét. Az, hogy naplójának a Vallomás a csodáról címet adta Csinszka, nem véletlen, hisz nem emlegeti ugyan sokszor a neki írott verseket, de valószínűleg kedvencei közé tartozott a tömörségében csodálatos Vallomás a szerelemről, amit Ady A halottak élén címen 1918-ban megjelent kötete szerelmes verseket tartalmazó ciklusának címévé is avatott. Érthetetlenül ritkán emlegetett ez a „csoda”: „Hetedhét országban / Nem találtam mását,/ Szeretem szép, beteg, / Csengő kacagását, / De nagyon szeretem. // Szeretem, hogy elbujt / Erős, nagy voltomban, / Szeretem hibáit / Jóságánál jobban, / De nagyon szeretem. // Szeretem fölséges / Voltomat e nászban / S fényes biztonságom / Valakiben, másban, / De nagyon szeretem.”

A végig feszített ritmusú, mélyen őszinte játékban elsősorban a költő fenti szavait ismétli meg, transzponálja prózai vallomásává Csinszka, de Mészáros Ibolya is

Egyértelművé teszi, hogy az élet megpróbáltatásai miatt magára erőltetett védőpáncél alól csak akkor engedi előbújni az unokája iránti szeretetét, amikor a kislány már elalszik, nehogy őt is úgy kelljen majd elveszítenie, mint a gyermekágyi lázba belehaló leányát.

Az előadás nem részletezte a házasságkötésük körüli, ma már szintén irodalomtörténeti pletykává „nemesült” huzavonákat sem, viszont hangsúlyozta a csucsai kastély lábánál a front felé és a front felől futó vonatszerelvények láttán Ady feltámadt fájdalmát: betegsége miatt nem sorozhatták be, ami talán még érzékenyebbé tette a költőt a tragédia felé rohanás átérzésére. Nem véletlen tehát, hogy az előadás zárszava egyben az Ady halála után, 1923-ban kiadott verskötetét befejező Üdvözlet a győzőnek utolsó szakasza, Csinszka pedig úgy mondja el ezt a négy sort, hogy a végén eldobja kezéből a tépett kis zászlódarabot: „Mi voltunk a földnek bolondja, / Elhasznált szegény magyarok, / És most jöjjetek, győztesek: / Üdvözlet a győzőnek.” Az egy órát tartó monológnak az elmondottakon kívül az is jelentős fegyverténye, hogy Mészáros Ibolya és Csinszka tökéletesen egybehangolódott, ahogy az Ady szavai is észrevétlenül olvadtak bele felesége szövegeibe.