
Tompa Gábor számára különös jelentőséggel bírnak a román származású Ionesco művei
Fotó: Orbán Orsolya
Az elmúlt hetekben találgatások és plágiumvádak kísérték Tompa Gábor készülő Ionesco-rendezését, amelyet eredetileg a budapesti Nemzeti Színház számára terveztek. A Kolozsvári Állami Magyar Színház csütörtöki sajtótájékoztatóján azonban az alkotók elsősorban a készülő előadás művészi koncepciójáról beszéltek: A király halódik az emberi lét egyik alapvető tapasztalatát, az elmúlással való szembenézést állítja középpontba.
2026. március 05., 18:252026. március 05., 18:25
2026. március 05., 18:362026. március 05., 18:36
Eugène Ionesco A király halódik című darabját mutatja be március 11-én a Kolozsvári Állami Magyar Színház Tompa Gábor rendezésében. A teátrum csütörtöki sajtótájékoztatóján az alkotók arról beszéltek, miként közelítik meg az abszurd dráma egyik legismertebb művét – egy olyan darabot, amely a halál elkerülhetetlenségével, az emberi méltóság kérdésével és az elmúlás elfogadásával szembesíti a nézőt.
A kolozsvári bemutató hátterében egy hetek óta tárgyalt színházi ügy is áll. Eugène Ionesco A király halódik című darabját a kolozsvári rendező-igazgató eredetileg a budapesti Nemzeti Színházban vitte volna színre, a produkció azonban végül lekerült a műsorról. Mint arról beszámoltunk, a döntés körül különféle találgatások jelentek meg a sajtóban, köztük olyan felvetések is, amelyek szerint a rendezés túlságosan hasonlított volna Silviu Purcărete világhírű román rendező korábbi előadására, illetve hogy végül az áprilisi országgyűlési választásokra tekintettel nem mutatják be a magyar fővárosban.
Januárban a budapesti Nemzeti és a sétatéri színház közös nyilatkozatot bocsátott ki az előadásról, cáfolva a spekulációkat. Ugyanakkor Silviu Purcărete rendező is cáfolta a színházi premier elmaradásáról megjelent állításokat, miszerint felháborodott volna Tompa Gábor rendezése miatt.
A csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatón – melyen az igazgató-rendező mellett Both András díszlettervező, Boros Csaba zeneszerző, Sinkó Ferenc koreográfus és az előadás színészei vettek részt – mintegy bevezetésként elhangzott, hogy
Mint felidézte, pályája során több darabot is rendezett a szerzőtől, köztük A kopasz énekesnőt, amely az 1990-es évek elején a kolozsvári színház egyik emblematikus előadásává vált.
Daradics Hanna, Sinkó Ferenc és Szűcs Ervin színművészek a kolozsvári sajtótájékoztatón
Fotó: Orbán Orsolya
Tompa leszögezte, hogy szerinte az úgynevezett „abszurd színház” megnevezés félrevezető.
Tompa úgy látja, Ionesco művei az emberi kommunikáció kiüresedéséről, a szavak és tettek tartalmának elvesztéséről szólnak. Az emberek egyre gyakrabban beszélnek anélkül, hogy valóban lenne mondanivalójuk – ez a jelenség pedig ma talán még erősebben jelen van, mint a darabok születése idején.
Ezek a tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy most ezt a darabot állítja színpadra. Tompa szerint Ionesco műve egyszerre groteszk és mélyen emberi: a haldoklás folyamata tragikus, de gyakran komikus vagy abszurd helyzeteket is teremt.
Both András díszlettervező arról beszélt, hogy munkája során mindig a „drámai tér” érdekli: olyan színpadi környezetet keres, amely nem pusztán illusztrálja a történetet, hanem feszültséget hoz létre. Mint elmondta, A király halódik esetében is egy ilyen gondolati tér kialakítására törekedett, amely nem egyszerűen körülveszi a szereplőket, hanem a darab témáit – a hanyatlást, a mulandóságot és az átmenetet – is érzékelteti.
Boros Csaba zeneszerző mellett Varga Csilla és Váta Lóránd színművészek
Fotó: Orbán Orsolya
Elmondása szerint évtizedek óta gyűjt vizuális ötleteket és tárgyakat, amelyek később egy-egy előadásban új jelentést nyerhetnek. A mostani produkcióban is ilyen, korábban megszületett gondolatok térnek vissza új kontextusban. A színpadon megjelenő világ így inkább asszociációk és képek rendszere: olyan tér, amelyben különböző idősíkok és jelentések találkoznak, és amely a haldokló király történetének metafizikai dimenzióját is felidézi.
Boros Csaba zeneszerző a zenei koncepcióról beszélve egy történettel indított: XIV. Lajos francia király életének végéhez kapcsolódó orvosi beavatkozás után írt fanfárra utalt, amely később az angol himnusz dallamává vált. A példával azt kívánta érzékeltetni, mennyire abszurd módon kapcsolódhatnak össze történelmi és kulturális jelentések.
A zenei világ részben liturgikus hangulatú, de töredezett formában jelenik meg: mintha egy rítus darabjait hallanánk újra és újra. A hangzásban természetes zajok – például szél, repedő falak, szirénák – keverednek zenei motívumokkal, amelyek a remény és az átlépés lehetőségét is felidézik.
Az előadás egyik fontos eleme az egymásra hangolódás. A színpadon a szereplők egyfajta „együttlélegzésben” működnek: mindenki saját ritmusban létezik, mégis folyamatos kapcsolatban van a többiekkel. A koreográfus szerint ez a folyamatos figyelem és jelenlét adja az előadás színészi intenzitását.
A sajtótájékoztatón a szereplők is részletesen beszéltek a darabhoz való viszonyukról. A Berenger királyt alakító Szűcs Ervin elmondta: a történet lényege a halál elfogadása. A király kezdetben teljes hitetlenséggel reagál arra, hogy meg fog halni, de a darab során fokozatosan jut el az elfogadásig.
Varga Csilla (Margit) arról beszélt, hogy karaktere látszólag kegyetlenül szembesíti a királyt a halál tényével, de valójában ez egyfajta segítség: a haldoklót nem feltétlenül az könnyíti meg, ha környezete tagadja a helyzetet, hanem ha segít elfogadni azt. Albert Csilla (Mária) szerint a darabban a szeretet több arca jelenik meg: az önzetlenség és az önzés egyszerre van jelen, hiszen a király halála a hozzá közel állók identitását is megrendíti. Váta Lóránd (orvos) azt hangsúlyozta, hogy bár az általa említett karaktert hajlamosak valamiféle karikatúraként értelmezni, ő egyetlen szerepére sem tekint így, erre sem. Daradics Hanna – aki Juliette szerepét játssza – arról beszélt, hogy karaktere egyszerre praktikus és érzelmes: ápolónőként feladata a rend fenntartása, ugyanakkor emberileg is reagál a haldoklás folyamatára.
A sajtótájékoztatón a Krónika kérdésére Tompa Gábor azt is elmondta, hogy A király halódik budapesti próbafolyamata nagyon hamar megszakadt, így az alapgondolat, az alapötlet maradt, de más szempontból tulajdonképpen nem is lehet a budapesti és a kolozsvári előadással kapcsolatos elképzeléseket összehasonlítani, mert a magyarországi előadás legtöbb részlete még nem alakult ki.
Fotó: Orbán Orsolya
Mint felidézte, betegsége és két egymást követő műtétje miatt kénytelen volt félbeszakítani a munkát, így
Ebben a helyzetben inkább az alapgondolat és a szöveg ritmusa került előtérbe, a színpadi forma kialakítására már nem maradt lehetőség. A kolozsvári előadás ezzel szemben – hangsúlyozta a rendező – teljes színpadi térben készül, ami alapvetően befolyásolja az előadás alakulását. A díszlet, a zene és a mozgásvilág már a próbafolyamat elejétől jelen van, így a koncepció nem pusztán a szöveg felől, hanem a tér, a látvány és a hangzás együtteséből épül fel.
Ez szerinte jelentős különbséget jelent a budapesti kezdeti próbákhoz képest, ugyanakkor az előadás alapvető gondolati iránya változatlan maradt.
Ionesco műve ezért végső soron nem politikai vagy történelmi dráma, hanem az emberi lét egyik legalapvetőbb tapasztalatáról beszél: a halál elkerülhetetlenségéről. A rendező szerint a darab egyik legfontosabb kérdése az, hogy miként lehet szembenézni ezzel a ténnyel. A király haldoklása nemcsak fizikai folyamatként jelenik meg, hanem egyfajta lelki út is: a tagadástól és a kétségbeeséstől a fokozatos felismerésen át a belenyugvásig vezet.
miközben végig megőrzi azt a sajátos hangütést, amely Ionesco színházát jellemzi.
Tompa Gábor arra is kitért, hogy a darab súlyos témája ellenére számos groteszk és humoros elem is jelen van benne. A haldoklás pillanatai gyakran abszurd helyzetekkel és váratlan komikus mozzanatokkal keverednek, ami egyszerre teszi fájdalmassá és ironikussá a történetet. Éppen ez az ellentét adja az előadás egyik fontos dramaturgiai feszültségét: a tragikum és a groteszk folyamatosan egymás mellett létezik, miközben a darab végső kérdése mégis az marad, hogyan lehet méltósággal szembenézni az elmúlással.

A budapesti Nemzeti Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös nyilatkozatot bocsátott ki az előadásról, amelyet Tompa Gábor, a kincses városi teátrum igazgatója állít színpadra a magyar fővárosban, ám a bemutató elmaradt.
Ötnapos rendezvénysorozattal ünnepli fennállásának 113. évfordulóját a Maros Megyei Könyvtár. A november 23–27. között zajló Philobiblon könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozókkal és kulturális programokkal várja az érdeklődőket.
Kolozsvár és Nagyszeben évtizedek óta „szigetként” kapcsolja be Erdélyt a nemzetközi színházi vérkeringésbe.
Egy titokzatos ajándék, egy bátor kis emberke és egy fenyegető egérsereg: E.T.A. Hoffmann klasszikus meséjét, a Diótörőt állította színpadra a kolozsvári Puck Bábszínház.
Néptáncelőadások, koncertek, táncházak, kézműves foglalkozások és gyermekprogramok várják november 26. és 28. között a népi kultúra kedvelőit Kolozsváron, az immár huszonkettedik alkalommal megszervezett Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozón.
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
szóljon hozzá!