
A mesterséges intelligencia óhatatlanul beszivárgott a vizuális kommunikációba is
Fotó: Mesterséges intelligencia/Gemini
Hogyan hat a vizuális kommunikációra a mesterséges intelligencia (MI/AI)? Elveszi-e a reklámgrafikusok munkáját? És mi a helyzet az eredetiséggel? Balázs Zoltán egyetemi adjunktussal, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) művészeti tanszékének vezetőjével jártuk körül a témát. Az AI hatásait vizsgáló, Ép ész vs. gép ész című cikksorozatunk legújabb részében szó esik többek között a Munkácsy-trilógiáról, Duchamp WC-csészéjéről és Milan Kunderáról is. Balázs Zoltán szerint nem szabadna félni az újtól, így a mesterséges intelligencia használatától sem.
2026. március 20., 19:082026. március 20., 19:08
2026. március 20., 19:172026. március 20., 19:17
Elég csak ránézni a közösségi médiára ahhoz, hogy kijelentsük, nem a jövő és nem science fiction, hanem a vizuális kommunikációban már tényleg a mindennapok része a mesterséges intelligencia. Hogy éli ezt meg a szakma? Hogyan és főleg mennyire lopózott be a mindennapokba az AI? – szegeztük neki a kérdést Balázs Zoltán vizuális művésznek.
„Nagyon gyorsan történik minden. Voltak már etapjai a digitális forradalomnak, amelyekhez fel kellett zárkózni, és döcögősen, így vagy úgy, de az emberek hozzá tudtak idomulni. Ám ez most olyan sebességgel zajlik, ami egyszerűen lekövethetetlen, és annyi vetülete van, annyi felületen történik, hogy nehéz így helytállni. Persze reagáltunk, reagálunk erre” – hangzott a válasz az AI előretörése kapcsán, ami nem csak a művészekben csapódik így le, hanem sokunk mindennapi valóságát körvonalazza.
Ami az eddigi tapasztalatokat illeti, Balázs Zoltán lapunknak elmesélte, hogy a művészeti tanszéken egyfajta ellenállást tapasztalt mostanáig a mesterséges intelligenciának a vizuális kommunikációban történő használata kapcsán:
„Én azt hittem, hogy erre mindenki valamilyen formában pozitívan reagál, vagy nyitott, de közben meg nem. Létezik egyfajta ellenállás a hallgatók részéről. Az oktatók részéről kevésbé érzem. Nem gondoltam volna, hogy pont a fiatalok részéről jön majd egy ilyen reakció. A mi generációnk, vagyis a tanárok számára inkább a folyamat nyomon követése a nehéz. Van egy-két hallgató, aki viszont nagyon beleáll és nagyon csinálja, viszont a többség ellenáll. Ez az eddigi benyomásom a tanszéken belül” – osztotta meg velünk az egyetemi adjunktus.
A PKE oktatója ugyanakkor abba is beavatott, hogy a művészeti tanszéken a mesteri szakon jelenleg két animációs projekt is fut, amelyek külső megrendelésre készülnek.
„Egyértelműen létezik ez a feszültség, hogy nem akarnak feltétlenül AI-jal dolgozni” – jegyezte meg Balázs Zoltán.

A vizsgaidőszak alatt, a tanulási folyamatban is erőteljesen „támaszkodnak” az egyetemi hallgatók a mesterséges intelligencia (AI, MI) nyújtotta segítségre – mondták el megkeresésünkre Kolozsváron tanuló diákok.
Akitől azt is megkérdeztük, hogy a művészettörténet folyamán emlékszik-e hasonló helyzetekre, amikor idegenkedve, vagy egyenesen eltaszítva fogadták a művészek a legújabb technológiát, technikát.
Ezzel szemben már a reneszánsz idején használták a camera obscurát (Porta Giovanni Battista nápolyi tudós lyukkamerája, a róla elnevezett Porta-féle sötétkamra – szerk. megj.), vagyis nem kezdett el hirtelen mindenki annyira jól látni térben, hanem a camera obscura segítségével rajzolták meg ezeket a perspektivikus tereket. Ez pedig nem negatívumként volt beállítva, hanem forradalmi dologként, technikai robbanásként, ami segítette a képzőművészeket abban, hogy jobb perspektívát hozzanak létre – erről egyébként ma keveset beszélnek.
– fejtette ki az egyetemi adjunktus, aki ebben az esetben sem emlékszik hasonló ellenérzésekre. Fenntartásra egyesek részéről igen, ilyen szintű visszautasításra nem.
Balázs Zoltán eszközként tekint a mesterséges intelligenciára
Fotó: Éltes Brigitta Noémi
„Igazából még nem történt meg a vizuális művészetek és az AI házassága, ahogy megtörtént korábban a filmmel, fotóval. Mert a film is úgymond periférikus dolog volt, amikor megjelent, vásári bohócságnak titulálták, nem volt egyből a magas művészet része, hanem kellettek olyan művészek hozzá, akik művészi szintre emelték. És szerintem itt is az fog történni:
– vetítette előre Balázs Zoltán, aki szerint már vannak próbálkozások, ám olyan „kinyilatkoztatás-szerű”, mint Marcel Duchamp WC-csészéje, még nem történt. Vagy ha meg is történt, még nincs mediatizálva. Ám ő maga úgy véli, ami késik, nem múlik.
Ami a félelmet illeti, Balázs Zoltán úgy látja, az ember mindig fél az új dolgoktól, mert nem ismeri őket, és sokan nem annyira a technikától, technológiától, a mesterséges intelligenciától félnek, hanem amiatt, hogy nem ismerik azt.
„Ha az ember domesztikálja vagy egyszerűen kicsit komfortosan kezdi el érezni magát, és érzi, hogy kontroll alatt tudja tartani, akkor szerintem megenyhül. Tehát ez nagyon sok technikai vívmánnyal ez így volt a múltban is. Úgyhogy én úgy látom, hogy a félelmek, szorongások inkább ezért vannak” – fogalmazta meg.

Az AI egyre látványosabban formálja a kreatív iparágakat, köztük a könyvillusztráció világát is. Az Ép ész vs. gép ész című cikkorozatunkban a többször díjazott grafikus, Orosz Annabella beszél arról, hogyan alakítja át az AI az alkotói folyamatot.
Annak kapcsán, hogy az AI-jal ma már gyakorlatilag bárki tud videót gyártani, akár mások külsejét, hangját imitálva, ezért termékeny táptalaja a fake news-gyártásnak, az egyetemi adjunktus úgy vélekedett, bár valóban mindenki erre számított, ma már a közösségi média világában inkább a vicces, karikatúrákra hajazó videók jönnek szembe. Legalábbis vele, hisz mindenki a saját digitális buborékjában mozog, amit az algoritmusok határoznak meg.
Felvetésünkre, hogy nem is olyan rég Mugur Isărescut, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnökét láthattuk egy átverős álhírben, megjegyezte: „Természetesen van csalás, és olyan is előfordul, hogy valakit kompromittálni szeretnének, de a tömegjelenség nem ez. Ráadásul ezeket nagyon könnyen le lehet nyomozni, és ilyen értelemben csak ideig-óráig lehet eljátszadozni a valósághamisítással, szerintem”.
„Kreatív folyamatokban nem tud kiváltani, de részfeladatokat el tud végezni. Ugyanakkor még tanulunk, és szerintem tud segíteni a kreatív folyamatokban is. Jól meg kell írni a promptokat, jól kell kommunikálni vele, és akkor segíthet. Adhat olyan ötletforrásokat, amivel könnyebben tudsz haladni egy projekttel” – fogalmazott kérdésünkre az egyetemi adjunktus, aki amúgy eszközként tekint az AI-ra, ami megkönnyíti a munkafolyamatot, legyen szó akár egy táblázat elkészítéséről, akár szakmai feladatról.
És mint a már említett camera obscura is egy ilyen volt. Itt az a kérdés inkább az, mint a kés esetében is, hogy vajat kenünk vele, vagy bűncselekményhez használjuk” – húzta alá.
De óhatatlanul felmerül az eredetiség kérdése, mint ahogy az is, hogy fel kell-e tüntetni, ha egy alkotás a mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
„Ez már egy mélyebb történet, nagyon nem egzakt, hogy mérni lehessen. Például ott van a fotós, aki megnyom egy gombot, és kész a kép. Régen még legalább még elő kellett hívni. Tehát itt inkább az a válaszom, hogy nem tudom, hol van a határ.
Úgyhogy igen, ezek jó kérdések. Mint említettem, még nem történt meg az integrálás. Amikor integrálódik az eszköztárba, és megtalálja a helyét, onnantól kezdve szerintem nem lesz kérdés” – fogalmazott Balázs Zoltán.
Használni vagy sem? Akad, akik szerint az eredetiség dilemmáját is felveti a mesterséges intelligencia használata
Fotó: Freepik.com
hogy a gesztusaink valamilyen mimézisből (a görög eredetű szó alapvetően utánzást, másolást jelent – szerk. megj.) fakadnak vagy genetikai eredetűek. Magamon is észrevettem, hogy hasonlóan gesztikulálok, mint olyan rokonaim, akikkel nagyon ritkán találkozom. Nem másoltuk egymást, ez egy genetikai minta. De ugyanúgy vannak olyan szokásaink, amiket a környezetünkből másolunk életünk során. Ez az eredetiség nagyon érdekes dolog, hogy akkor mi is számít igazából eredetinek. Hiszen mindannyian tanulunk és inspirálódunk” – tette hozzá.

A mesterséges intelligencia az elmúlt időszakban a zeneipar egyik legvitatottabb szereplőjévé vált: egyszerre kínál hatékony eszközt a mindennapi munkához és vet fel súlyos jogi, etikai kérdéseket. Halmen József DJ-vel, koncertszervezővel beszéltünk.
Mennyire valós a fiatalok félelme a mesterséges intelligenciától? Valós a veszély, hogy például egy reklámgrafikus nem kap megrendelést, mert a cégek a munkát letudják AI-jal? – tettük fel a sokakat foglalkoztató kérdést az oktatónak.
Ezen a téren is az érvényesül, ami mindig is a történelem során, hogy akik tudnak alkalmazkodni vagy akik tudnak akklimatizálódni, azok sikeresen abszolválják ezt a dolgot, akik pedig nem, azok lesznek a történet vesztesei” – hangzott a válasz.
De megkérdeztük a Google mesterséges intelligenciájától is, hogy megöli-e az AI a vizuális kommunikációt. Azt felelte, „nem öli meg, de gyökeresen és visszavonhatatlanul átalakítja”. Balázs Zoltántól pedig azt kérdeztük, egyetért-e a kijelentéssel.
„Abszolút” – hangzott a rövid válasz, majd bővebben kifejtve, rámutatott: a változás már bekövetkezett, már nem lehet visszalépni.

Az építőipar, vendéglátás és szolgáltatások területén az AI és a robotok nem tudják teljesen helyettesíteni az embert. A gyakorlati készségekkel és alkalmazkodóképességgel rendelkező fiatalok így biztos karrierre számíthatnak ezekben a szakmákban.
„Volt egy életünk, amire úgy gondoltuk, hogy ez így megy, és akkor hirtelen megváltozott. És bár egy darabig még szeretnénk ugyanúgy tolni tovább, de igazából már elgörbült a tér, muszáj beleállni. A jövővel kapcsolatos jóslatokba pedig szerintem nem nagyon érdemes belemenni, mert a jelenlegi helyzet kiválthat olyan reakciókat az emberekből, amire nem is gondolunk. Mindenképp lesz egy válaszreakció, amit most még nem látunk” – fejtette ki a szakember.
„Ahogy újragondolta magát a képzőművészet a fotó után. Azt se tudta volna senki előrevetíteni, hogy mi lesz. Ilyen értelemben az emberi kreativitás végtelen. A válaszreakció most még láthatatlan, de szerintem öt év múlva, tíz év múlva biztos fogjuk látni, hogy most mi formálódik. Ezek az izgalmas történetek, engem igazából ezek érdekelnének, ha lenne egy valamilyen szenzorom, amivel ezeket így tudnám érzékelni, de hát nincs” – tette hozzá.
De az újabb paradigmaváltásig nem lehet szemet hunyni afelett, hogy életünk részévé vált a mesterséges intelligencia, egyre okosabbak a robotok. Lehetnek ők a jövő grafikusai?
A félelmet amúgy sem tartom egy jó energiának, hiszen ha félünk, akkor már eleve hátrányban vagyunk. Szerintem nem szabadna félni. És nem csak az AI-tól, hanem úgy általában az újdonságtól” – adta meg a végszót Balázs Zoltán.

Új cikksorozatot indít a Krónika a jelenünket, mindennapjainkat talán leginkább átalakító „erő”, a mesterséges intelligencia (AI) témakörében: Ép ész vs. gép ész.

Új cikksorozatot indított a Krónika a jelenünket, mindennapjainkat talán leginkább átalakító „erő”, a mesterséges intelligencia (AI) témakörében: Ép ész vs. gép ész.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
A mérai magyar, román és cigány tánchagyományt is színpadra állítja a Cifra lelkek forrásvize című előadás, amely ugyanakkor tiszteleg minden egykori adatközlő, zenész, táncos és énekes előtt, akik a régió kulturális örökségét formálták.
Dede Franciska, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) kutatója tart előadást Kolozsváron arról, hogy milyen képek jelentek meg szobabelsőkről a 19-20. század fordulóján a nyomtatott lapokban.
Könyvbemutatóra hívják a közönséget március 23-án 18 órától a Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári székházába.
Elhunyt Halász Péter magyarországi néprajzkutató, a csángómagyarság kutatója, akinek csütörtökön nyílt meg életmű-kiállítása Csíkszeredában.
A millenniumi ünnepségek képzőművészeti jelentőségét és a nagybányai művésztelep megalakításának 130. évfordulóját mutatja be a Magyar Nemzeti Galériában nyílt két kamaratárlat
Az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb és legrejtélyesebb történelmi műtárgya, a 23 karátos aranyból készült „hősi sisak” szerepel az Artmark aukciósház március 31-i történelmi árverésének kínálatában.
Megtéríti az útiköltséget az opera azon nézők számára, akik vidékről és más városokból, szervezett csoportban érkeznek a Kolozsvári Magyar Opera előadásaira.
szóljon hozzá!