„Nem PC” A varázsfuvola Tompa Gábor rendezésében a kolozsvári operában

Az előadásokat immár beltéren tartják, a kötelező óvintézkedések betartásával. „A kolozsvári zenés színjátszás 230 éve alatt világháborúk, forradalmak, bombázások ellenére mindig megtartották az előadásokat. Az 1944-45-ös évadban az amerikaiak bombázták a várost, német tankok vonultak, de több mint 200 előadást tartottak. Idén március 8-án mi bezártuk a kapukat, a járvány megakadályozta az opera működését” – mondta Szép Gyula. Hozzátette, A varázsfuvola – amely a Román Mozart Társaság és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciója – arra irányítja rá a figyelmet, hogy a bizonytalan időkben, a valós értékek válsága közepette mégiscsak van remény az őszinte emberi kapcsolatok megőrzésére.

A kor, amikor az ember a telefonjának hisz

Mozart utolsó művét, amely Shakespeare Viharjához, Dante Isteni színjátékához, Goethe Faustjához mérhető, nagy kihívás manapság színpadra állítani. „Egyrészt mert millió változatban vitték már színre, másrészt mert csak úgy valósulhat meg, hogy ha a rendező és a karmester ugyanazt gondolják az alapvető emberi értékekről” – mutatott rá Tompa Gábor. Kifejtette, A varázsfuvola színre vitelével több kérdést is meg kell válaszolni, ami a mai világban fölmerül, és az örök érvényű művet a mai emberhez kell közelíteni.

„A Mozart élete óta eltelt 260 évben sok minden megváltozott. A műben a felvilágosodás előfutára, a szabadkőművesség jelenik meg, ennek mai analógiáját kerestük. Akkor a szabadkőművességet a haladó értelmiség képviselte, ma persze már nem jelenti a szabadkőművesség a haladás eszméjét. De a kérdés: mi a felelőssége az értelmiségnek ma, egy olyan korban, amikor a profit lépett a hit helyébe, amikor a világ agyonmediatizálttá, az ember befolyásolhatóvá vált – hiszen jobban hisz az okostelefonjának, mint annak, amit maga körül tapasztal –. Amikor keveseket érdekel az úgynevezett igazság keresése” – fogalmazott a rendező.

Az önazonosság elvesztése

Tompa Gábor arra is kitért, a jelenlegi vírushelyzet elé is tükröt tart az előadás: sokan mondták, hogy túl nagy a népesség a Földön, valamit tenni kéne ennek visszaszorítására – ez is megjelenik a színpadképben. „A járványban, amikor félelemkeltő, manipuláló számadatok sorjáznak, felmerül, vannak-e olyanok, akik nem félnek, akik megpróbálnak politikailag semlegesek maradni? A Mozart-mű fiatal hősei eljutnak a szerelem, a zene, a művészet csodájának felismeréséig, ők azok, akik folytatják a az igazságkeresés, a hit útját, amely a lélek tisztaságához vezet” – hangoztatta Tompa.

Mint fogalmazott, a darab az erotikáról is szól. „Manapság sok diskurzus összezavarja a nemi identitást, ez pedig az önazonosság elvesztéséhez vezet. A varázsfuvola politikailag nem korrekt (nem PC), hiszen férfi és nő szerelméről, házasságáról szól, és azt a kérdést is felteszi: milyen lesz a kultúra, az önazonosságunk jövője” – mondta Tompa Gábor, megjegyezve, amíg Amerikában rendezett, az is megtörtént, hogy olyan táblázatot tettek eléje, amiben 78 féle különböző nemi identitásfajta szerepelt.

„Visszatérnek a remekművek az életemben. Húsz éve úgy rendeztem meg ezt a művet a kolozsvári magyar operában, hogy egy nagy művészgeneráció tagjai – Kele Brigitta, Sándor Árpád, Pataki Adorján – akkor léptek színre. Most is tehetséges fiatalokkal dolgozunk, számomra ajándék, hogy részévé válhattam a társulat történetének” – jelentette ki Selmeczi. Az előadásban szereplő fiatal művészek közül hárman – Gebe-Fügi Renáta, Erdős Róbert és Sándor Csaba – elmondták, nagy öröm és megtiszteltetés számukra, hogy ilyen nagy szerepeket játszhatnak el a Kolozsvári Magyar Opera színpadán. Az opera szövegét Selmeczi György és Szőcs Géza kolozsvári származású költő fordította újra.