Hirdetés

„A magyar irodalom hajléktalanjának éreztem magam” – Kenéz Ferenc nagyszalontai költő Arany János-díjáról, költészetről

Kenéz Ferenc:

Kenéz Ferenc: "munkálkodásom termését nem szülőföldemről, hanem „szülőegemről” takarítottam be"

Fotó: YouTube/Olvasat

Egyetlen díj sem képes arra, hogy az írói munkásság értékét megemelje – vallja Kenéz Ferenc nagyszalontai születésű, Magyarországon élő költő, aki nemrég kapta meg a Magyar Írószövetség Arany János-díját. A Krónikának adott interjúban úgy fogalmaz, a diktatúrában éppúgy születtek hiteles remekművek, mint ahogyan most, az úgymond szabadság idején naponta találkozni üres, közhelyes fércművekkel.

Kiss Judit

2020. november 17., 08:182020. november 17., 08:18

– Nagyszalontai születésű költőként kapta meg október 23-án a Magyar Írószövetség Arany János-díját. Hogyan értékeli, mi a jelentősége annak, hogy a költőóriás városának szülöttjeként éppen az Aranyról elnevezett elismeréssel tüntették ki?

– Elnézését kérve helyesbítek: a kérdés nem az, hogy miért éppen ezzel a díjjal, hanem hogy miért éppen engem? Válaszom ebben az esetben sem lehet más, mint amit a díjátadó után elmondtam: nagyszalontai író számára olyan megtiszteltetés, amit szinte illetlenség elfogadni. A puritán Arany minden kitüntetéssel szemben köztudottan elutasító volt, olyannyira, hogy a császári becsületrendet sem fogadta el 1866-ban, a belügyminiszter postán küldte el címére. Ám ezt a borítékot Arany, állítólag, soha föl nem bontotta. Hát akkor hogy vesszük mi a bátorságot, hogy e szent emberről elnevezett díjat nem átalljuk elfogadni?

Idézet
Egy kortárs író a klasszikusok néha rá vetülő fényét csak azzal a kétkedéssel fogadhatja el, vajon valóban megérdemli-e? Hiszen például, a házunkban járó vízvezeték-szerelő téziséhez igazodva még igazi író sem lehetnék.

Asztalomon látva munkálkodásom jeleit megkérdezte, hogy maga író? Mondom, igen, az vagyok. Na és miket ír, kérdezett tovább. Mutatom az egyik könyvem. Mi van benne? Mondom, versek. S az a másik könyv ott? Az is vers. És az ott? Azok is versek! Kicsit elmélázott, majd a hallottakat így összegezte: „Szóval akkor maga igazi könyvet nem is ír!” Jómagam abban sem vagyok biztos, hogy egykori szűkebb pátriámban, Nagyszalontán ismertnek vagy pláne elismertnek lehetne-e nevezni engem. Ezen egy-egy díj változtathat. Hiszen növelheti az érdeklődést. Ám egyetlen díj sem képes arra, hogy az írói munkásság értékét megemelje.

Hirdetés

– A Magyar Napló Kiadónál jelent meg A visszaírt betű – Válogatott versek (1972–2018) című kötete. Amint a kötet fülszövegében olvasható, szülővárosa, Nagyszalonta az ön számára „olyan hely volt, ahonnan az ember repülni kívánkozott”. E líra „nehezékét – amelynek révén, paradox módon szárnyalni is tud – valójában a szociografikus valóság adja”. Mi, az, amiért repülni kívánkozott onnan, és hogyan fogalmazná meg, mi is lírájának ez a „nehezéke”, amit a szociografikus valóság ad?

– Van nekem egy poémám, az Odafönn pingált űrhajó, amelyet fiatalkori lakóhelyünk, Mákófalva színjátszóinak ajánlottam. Hadd próbáljam ennek a versnek a genezisével megvilágítani, miként működik a szárnyalás és a szociográfia logikája a munkásságomban. A vers arról szól, hogy egy kalotaszegi faluban elterjed a híre: az ácsmester műhelyében „valami űrhajóféle” készül, amellyel fölszállhatnának a világűrbe. A falu népe különféleképpen viszonyul az új helyzethez, de bizonyos értelemben addigi életéhez is. Tulajdonképpen egy lehetetlen vállalkozásba viszem bele a falu népét, hogy a „fantáziavilágban” kissé megjáratva szemügyre vegye szokásait, hagyományait, esetleg átértékelje mindennapi életét.

Itt persze, nemcsak „a kalotaszegi falu”, vagy a Kalotaszeg népe lett belerántva a kalandba, hanem a hagyományos és törvényszerű életviteli sematizmus lett alávetve egy bizonyos fajta „feljebb emelkedési” késztetésnek.

Idézet
Lehet-e (föl)szárnyalni, bejutni valami igézetes, mennyei birodalomba kapával a kézben? Jog-e vagy éppen közösségi jog-e felemelkedni, ha életidegen egeket célozunk meg? A poéma tulajdonképpen érzelmi szimulációs gyakorlat, amely játékosan egy kisközösség alkalmazkodási, tűrőképességbeli erejét és radikális életformaváltási készségét veti próbatétel alá. „Szárnyaltatási”, azaz költői és dokumentarista módszerek segítségével. Nem oktalan próbatétel. Hiszen jómagam is, munkálkodásom termését nem szülőföldemről, hanem „szülőegemről” takarítottam be.


 – Díja átvételekor úgy fogalmazott: köszönettel tartozik munkásságáért annak az országnak, amelyből eljött, és annak az országnak, ahol él, az Arany János-díj oklevele pedig némiképp „honosítási garanciaként” is szolgálhat. Ha meg lehetne tömören fogalmazni: mit köszönhet költőként (is) a kommunizmusbeli Romániának, és mit Magyarországnak, ahová épp 1989-ben települt át?

– Igen, diktatúrában éltünk, ám ezzel kapcsolatban csak ismételni tudom egy minapi interjúm megfogalmazását: úgy éltünk, mint a szabad rabok, hogy a fiatalon elhunyt kortársunk, Nagy Gáspár kifejezését idézzem. Nem szabadság és rabság között, hanem ami a szabadságban rabság, s ami rabságban szabadság, aközött. S ez nem speciálisan költői élethelyzet volt, hanem a társadalom léthelyzete. Ám ez semmit nem változtatott a korabeli költészet létét, lényegét illetően. A diktatúrában éppúgy születtek hiteles remekművek, mint ahogyan most, a szabadságban naponta találkozni üres, közhelyes fércművekkel. 

Idézet
Nincs olyan diktatúra, amely felszámolhatná a költészetet, ám nincs olyan szabadság sem, amely azt megteremtené. Ez a költői erőművészet, melynek mutatványai néha nevetségesek, máskor gigantikusak.

Egyébként itteni beilleszkedésem annyira volt sikeres, hogy kissé eltúlozva, hosszú ideig a magyar irodalom hajléktalanjának éreztem magam.

– A szülőföld átrendezése címmel is írt verset. Rengeteg olyan erdélyi író, költő van, aki a rendszerváltás körüli években települt át Magyarországra, életművükben pedig hangsúlyosan megjelenik az „országváltás” témája (a középnemzedékből például Bartis Attila, Dragomán György vagy Tompa Andrea is közéjük tartozik). Az ön esetében miként „rendeződött át” a szülőföld, mit jelentett ez lelki, szellemi értelemben?

– A „szülőföld átrendezését” én a hetvenes évek elején elvégeztem. Mondhatnám, hogy amolyan „terheléses EKG-vizsgálatnak” vetettem alá magamban a szülőföld fogalmát, kíváncsi voltam, mennyire strapabíró oxigénhiányos környezetben. Abban az időszakban már felsejlett, hogy ha így haladunk, a jövőben ablakot kell felszakítani, és levegőért kell kiáltozni.

Hetvennyolcban az XYZ című poémámban aztán már kiáltottam is. Aztán mégis jött újabb tíz esztendő, amit úgy éltünk át, annyi levegővel, „amennyi a tüdőnkben” (ahogy egy másik versemben fogalmaztam)… Így nem csoda, ha elköltözésünkkor légszomjjal küzdve, oxigénkárosultakként kerültünk át a határon. Aki esetleg mindent „túlliheg”. És alig telt el néhány hónap, mikor beleütköztem anyaországi írótársamba, aki a legnagyobb döbbenetemre, légszomjra hivatkozva jelentette ki: kész, vége, innen el kell menni. Na de mármost miként is végezhettem volna el én a még meg sem élt anyaország „átrendezését” is magamban?

Jöhetett újra a terheléses EKG-vizsgálat, csak azt akkor már magamon kellett elvégeznem. 1992 és 1999 között volt hét esztendő, amikor nem írtam egyetlen verset sem. Most annak kapcsán beszélgetünk, hogy Arany János-díjat kaptam. A magamra vonatkozó „EKG-adatok” hitelesebbnek bizonyultak, mint amit az életterem vizsgálatáról kiállítottam. Úgy tűnik, strapabíró vagyok.

– Újságíróként, közéleti íróként is tevékenykedett itthon és Magyarországon is. Még itthon, Erdélyben riportkötetet is írt, behatóan foglalkozott szociográfiával. Ha kettéoszthatom a kérdést: újságírói, szociográfusi pályájából mi az, amire erdélyi, és mi az, amire magyarországi újságíróként emlékszik vissza legszívesebben?

– Otthoni munkálkodásom csak nagy jóindulattal, talán csak irányultságát, szándékát tekintve nevezhető „szociográfiai pályának”, ám egy lapon se említhető például Beke György, Cseke Péter, Cseke Gábor, Gálfalvi György, Tófalvi Zoltán, Gazda József munkásságával. Abban az egy vonatkozásban mutathat fel érdekességet vagy érdemlegességet, hogy én az ipari munkásság életterében mozogtam. Ám ennek bemérésére meglévő dokumentáció hiányában nem vállalkoznék.

Idézet
Mondjuk úgy: voltak érdemleges próbálkozásaim. Amelyek, főleg A munkásosztály a paradicsomba megy című olasz film nyomán valamiképpen a hatalom és az egyéni sors összefüggésrendszerére, viszonyának boncolgatására koncentrálódtak. Szerettem volna hű visszatükrözője lenni a fennálló, valós társadalmi viszonyoknak. (Ha már „átrendezője” nem lehettem). Átjövetelemmel más újságírói tereppályára kerültem.

Az Esti Hírlap kulturális rovatánál dolgozva három évig mondhatni csak figyelhettem az „átrendeződést”. A havi 25–30 flekknyi cikk, interjú, tv-jegyzet megírása három éven át kitűnő tanulópálya lehetett volna, mondjuk, pályakezdő életszakaszomban. Ám így, már ötvenhez közelítve, többé-kevésbé csak annak lett a lenyomata, mifajta szellemi érdeklődés mutatkozott meg bennem, s mifajta életművek, életpályák iránt. A köztársaság kikiáltása után én készítettem például az első interjút Petri Györggyel Szigligeten, az írószövetség nyaralójában. Petrinek halvány gőze sem lehetett róla, hogy én is író lennék.

– Visszatérve szülővárosára: tartja-e a kapcsolatot Szalontával, szokott-e hazalátogatni? A városban működik az Arany János Művelődési Egyesület, velük ápol-e kapcsolatot? És netán ha a járványhelyzetnek vége lesz, hazamenne egy író-olvasó találkozóra?

– A sóvárgás birodalma című „emlékkönyvem” megjelenése alkalmából találkozhattam egykori földijeimmel. Ötven év alatt ez volt az első alkalom, hogy meghívtak szülővárosomba. Talán szépséghibának mondhatnám, hogy azt a találkozót én „provokáltam” ki. Hogy lesz-e még találkozó, nem tudom. Az Arany János-díjamról szóló híradást az esemény másnapján elküldtem az Arany János Művelődési Egyesületnek. Megkapták, nem kapták, nem tudom. Mindenesetre a mai napig nem válaszoltak soraimra. Ki tudja, talán Mikszáth Kálmán mondásából indulnak ki: „Az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallani.”

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 11., szerda

Janovics Jenőről, az „erdélyi Hollywood” megalkotójáról elnevezett díjat hoz létre a TIFF

Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.

Janovics Jenőről, az „erdélyi Hollywood” megalkotójáról elnevezett díjat hoz létre a TIFF
Hirdetés
2026. február 11., szerda

Kallós 100: emlékév keretében tisztelegnek a néprajzkutató életműve előtt

Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.

Kallós 100: emlékév keretében tisztelegnek a néprajzkutató életműve előtt
2026. február 10., kedd

Visszavonta a művészekre vonatkozó vitatott rendeletét a kulturális miniszter, de az ügy még nem zárult le

Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.

Visszavonta a művészekre vonatkozó vitatott rendeletét a kulturális miniszter, de az ügy még nem zárult le
2026. február 10., kedd

Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen

Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.

Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen
Hirdetés
2026. február 09., hétfő

UNITER: „a kommunizmusban sem volt ekkora a bürokrácia, tiltakozunk a színháziak munkaidejének egységesítése ellen”

Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.

UNITER: „a kommunizmusban sem volt ekkora a bürokrácia, tiltakozunk a színháziak munkaidejének egységesítése ellen”
2026. február 07., szombat

Felhívás keringőre – Ötletgazdag színházi produkció Bulgakov halhatatlan művéből Szatmáron

Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.

Felhívás keringőre – Ötletgazdag színházi produkció Bulgakov halhatatlan művéből Szatmáron
2026. február 06., péntek

Elhunyt Vásáry Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester

Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.

Elhunyt Vásáry Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester
Hirdetés
2026. február 04., szerda

Erdélyi vetítővásznon Berecz András mesés világa

Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.

Erdélyi vetítővásznon Berecz András mesés világa
2026. február 02., hétfő

Születésnapi sorozat, a magyar és román tagozat közös produkciója a kolozsvári Puck Bábszínházban

Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.

Születésnapi sorozat, a magyar és román tagozat közös produkciója a kolozsvári Puck Bábszínházban
2026. február 01., vasárnap

Harsányi Attila: Aradon születtem újjá, innen számítom a színészi pályámat

A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.

Harsányi Attila: Aradon születtem újjá, innen számítom a színészi pályámat
Hirdetés
Hirdetés