
Fotó: Boda Gergely
Életműdíjjal tüntették ki, amelyet többnyire a pályájuk végéhez közeledő alkotóknak ítélnek. Nem érkezett túl korán ez a kitüntetés?
Mindamellett, hogy nagyon örültem neki, őszintén szólva engem is meglepett. Hiszen egészen más, amikor egy nyolcvanéves művészt tüntetnek ki életműdíjjal. Czintos József szatmárnémeti színész barátom viszont azzal nyugtatgatott, hogy ő már négy éve megkapta, de ma is az élők és alkotók sorában van. A díjazók is elmagyarázták, hogy a pályafutásom mérföldkövének tekintsem a díjat, és ne afféle nekrológízű elismerésnek.
Hová illeszkedik ez a mérföldkő? Hogyan zárult az ön számára az évad, és mivel foglalkozik most?
Az elmúlt évben Marosvásárhely mellett Budapesten, Bukarestben és Craiován rendeztem, továbbá elkészítettem a Csatorna című drámám filmváltozatát. A filmes munkát folytatom, a héten nekilátok a Szegény Sudár Anna tévéfelvételeinek. Ugyanakkor a vásárhelyi színművészeti egyetemen kiváló évfolyammal dolgozhattam, ez olyan munka, ami nem engedi megvénülni az embert. És akkor még nem is említettem, hogy Kolozsváron alkalmam nyílt operát is rendezni. Mondanom sem kell: egyből beleszerettem a műfajba.
Vállalna továbbra is operarendezést?
Ha tőlem függne, és akár egyetlen szóval hívnának, holnap mennék operát rendezni. Egy prózai előadás próbáin szinte mindig meg lehet tapasztalni az alkotás kínját. Vagy te, a rendező nem érted a színészt, vagy ő nem ért téged. Vagy nem vagy biztos a dolgodban, vagy túlságosan is az vagy. Ezt a kínkeserves stádiumot nem szabad megkerülni. Az a jó, amikor a próba után csuromvizesen hagyod el a nézőteret. Az opera esetében viszont más a helyzet. Beülsz a sorok közé, felcsendül a csodálatos zene, és megszólalnak azok a kiválasztott emberek, akik valamit pluszban kaptak a Teremtőtől. Mindez együttvéve kiszorítja a rendezőből a kínt; csak a gyönyörűség marad.
A rendezés mellett a díj odaítélésében mekkora szerepet játszott drámaírói munkássága?
Az életműdíjhoz semmi köze nem lehet. Nem hinném, hogy a kommunizmus legsötétebb korszakáról írt drámakötetem a magyar kulturális minisztériumban kézről kézre járna. Nekem viszont nagyon sokat jelent a drámaírás. Csak azt sajnálom, hogy rendezőkollégáim még nem fedezték fel őket, noha már akadt szerző, aki hozzákezdett az angolra fordításukhoz.
Regényírással is foglalkozik.
Ha minden jól megy, az őszi könyvvásárra meg is jelenik az első munkám, a Soha, amely az ötvenes évek Marosvásárhelyéről szól. Közben készül a második regény is, amely egy valós szerelmi történetet dolgoz fel.
Mikor jut mindenre idő?
Egy teniszmeccs és egy horgászparti között. Ez a két dolog az, ami elviselhetőbbé teszi a rendezés, dráma- és regényírás gyakran önemésztő kínját.
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.