A szatmári előadásban a három színésznő állandóan „átváltozik”, nemcsak alapkarakterüket formálják meg, de történetükben felbukkanó más figurákat – férfiakat, gyerekeket – is
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Csak néhány előadást láthattunk a Szatmárnémetiben szervezett Interetnikai Színházi Fesztivál (Ifeszt) gazdag kínálatából: akadt köztük nagyszerű, magával ragadó produkció, de olyan is, ami kevesebb vagy több kívánnivalót hagyott maga után. A szemlén szerzett „látleletünk” az általunk megtekintett előadásokra korlátozódik, és nem kritikusi, hanem nézői szemszögből közelítjük meg a látottakat.
2024. november 26., 19:092024. november 26., 19:09
2024. november 28., 23:072024. november 28., 23:07
Örvendetes, hogy volt alkalmunk megtekinteni néhány előadást a november 24-én záruló, idén újra Szatmárnémetiben tartott Interetnikai Színházi Fesztivál (Ifeszt) széles kínálatából, hiszen így ha röviden is, de egyfajta rálátást nyerhettünk a kisebbségi társulatok munkájára.
Gál Ágnes és Keresztes Ágnes a szatmári Harag György Társulat stúdióelőadásában, a Káoszban
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Tapasztalatunk szerint a szatmári magyar színház és a 11. alkalommal tartott szemle hatósugara sokakat elért, a közönség kedveli, kíváncsian várta napról napra, estéről estére, mit mutat föl a gazdag, összesen 25 produkciót felsorakoztató kínálat. Nemcsak a Harag György Társulat hűségesen színházba járó nézői kapcsolódtak be a kétévente szervezett fesztivál hangulatába, de a városba érkező vendégek, szakmabeliek is, akik közül szép számmal érkeztek kimondottan az interetnikai szemle kedvéért Szatmárnémetibe.
Három szatmári színésznő mint „átváltozóművész”
A házigazda Harag György Társulat természetesen több előadását is megmutatta a fesztivál közönségének. Az Ács Alajos színművészről elnevezett stúdiótérben a Martin McDonagh A kripli című darabjából, Bélai Marcel rendezésében készült produkciót, valamint Mika Myllyaho kortárs finn drámaíró Káosz című művéből készült előadást láthatta a közönség Csábi Anna rendezésében.
A Káosz című előadás valamennyi, jóval több, mint három figuráját három színésznő – Moldován Blanka, Keresztes Ágnes, Gál Ágnes – alakítja
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Csábi Anna magyarországi alkotó, aki Marosvásárhelyen végezte a rendezői szakot, biztos kézzel közelítette meg a kortárs finn drámaíró darabját, amelyet az elmúlt években magyar nyelvterületen több társulat mutatott be már, köztük a gyergyószentmiklósi Figura is.
Egy harmincasokból álló baráti társaság tagjai – Sofia, aki tanár; Emmi, aki újságíró, és Júlia, aki pszichoterapeuta – időről-időre megosztják egymással életük legfontosabb eseményeit és a bajban támogatni igyekeznek egymást. Amikor a világ gondjai túlzottan rájuk nehezednek, együtt próbálnak rájönni, mi az oka és következménye krízisüknek. Myllyaho drámájában a három nőt nemcsak kávézókban, hanem iskolában, hajókiránduláson és rendőrségi fogdában is látjuk, ahova részegen zárják be őket egy átmulatott éjszaka után. Mivel valamennyi figurát a három főszereplő alakítja,
Mindhárom színésznő kiváló „átváltozóművésznek” bizonyul, az előadás pedig egyfajta „tükörnek”, amelyben a hétköznapi problémák labirintusában csetlő-botló ember magára ismerhet, nevethet vagy sajnálkozhat is önmagán. Az előadás végén a rendezői koncepciónak megfelelően a színészek „levetik” szerepüket, és magánemberként osztják meg szerepükkel kapcsolatban ott és akkor felmerülő gondolataikat. Ez a rendezői ötlet felvetheti a kérdést: vajon egy színházi előadás végén
Ez azonban kérdés marad. A szatmári Káosz című produkció megtekintése pedig mindenképp bátran ajánlható a nézőknek.
„Semmit nem értettünk belőle. Talán a halálról szólt”
Akadt az Ifeszt kínálatában olyan előadás, amelyen a közönség soraiban sokan voltak jelen a fiatal korosztályból, de persze nem csak ők töltötték meg a nézőteret. Akárcsak a szemle legtöbb előadására, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának produkciójára is telt ház volt kíváncsi. William Shakespeare Macbeth-jét Nagy Botond (sok helyen Botond Nagyként szerepel a neve a plakátokon) rendezte a német társulatnál, az alkotó a Kolozsvári Állami Magyar Színházban több produkciót jegyzett az elmúlt években.
A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának előadása az Ifeszten
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Az egyébként rendkívül összetett történetszálakból alkotott zseniális darabnak egyfajta „csonkolt” verzióját láthatta a közönség – erősen megvágott változatot, de nem érthetőt. Távol álljon tőlünk, hogy „történetmesélést” várjunk el egy színpadi adaptációtól, nem erről van szó. Habár jól tudjuk, hogy az 1600-as évek elején született alapanyagot több milliószor többmillió-féleképpen dolgozták fel az idők folyamán világszerte, és hogy természetesen akad, aki untig ismeri,
Shakespeare Macbeth című művéből Nagy Botond rendezett előadást Nagyszebenben
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Mondjuk egy 15 évessel, vagy egy olyan nézővel, aki nem ismeri a Macbethet, illene legalább nagy vonalakban, világosan „közölni”, „sejtetni” az egyébként nem a legegyszerűbb sztorit: ki ki ellenében cselekszik, kinek ki az ellensége vagy bajtársa, melyik nagy horderejű döntésnek mi a következménye. Minimum sejtetni kellene a főszereplő cselekedeteinek indítékait, tragédiájának összetett „térképét”, a végzetes cselekedetek mibenlétét. Viszont kétséges, hogy mondjuk a jelenlévő tizenévesek, akik számára minden valószínűség szerint kevéssé ismert a pusztító erejű hatalomvágyba, a gyilkosság és erkölcsi fertő mocsarába süllyedt Macbeth története, kihámozhatták-e legalább a történet fő vonulatait a Nagy Botond rendezte előadásból.
A nagyszebeni rendezés sok kívánnivalót hagyott maga után: bár a színészi alakításoknak köszönhetően itt-ott megvillanhatott az elsöprő erejű mű mozgatóere, az akciódús, az emberi egzisztencia legmélyebb kérdéseit feszegető drámából a színpadon csak egy vizuális elemeket hangsúlyosan az előtérbe toló, főként statikus mozgásvilágú produkció maradt. Ha egy előadás hangsúlyosan a digitálisan megalkotott látvány- ás hangelemekre támaszkodik, az nem jelenti azt, hogy nem jó, nem befogadható. Sőt, a digitális látványelemek akár szépen illeszkedhetnek is a színpadi történésekbe, felerősíthetik, aláhúzhatják azokat.
A szebeni német társulat előadása. A pusztító erejű hatalomvágy a Macbeth című dráma egyik fő kérdése
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
De a szebeni előadás esetében nem így történt. Hiszen ha egy produkció a mozgóképek használatával párhuzamosan erőteljesen háttérbe szorítja a valódi színházi eszközöket és színházi nyelvet, a tragédia lélektől-lélekig tartó vonalon történő megszületését, akkor sajnos nem kelhet életre igazi színpadi történésként az egyébként örök érvényű shakespeare-i mű.
ilyenként valószínűleg erős látványbeli megformálásért kiált. Ugyanakkor öncélúnak tűnő, az előadás egészébe nem illeszkedő, elvarratlan szálakként tűntek föl rendezői megoldások. Ilyen volt a szexualitás indokolatlanul kihangsúlyozott ábrázolása, a – sejthetően az ukrajnai – háborúról készült képsorok hosszas felvonultatása, vagy a Jézus sebébe ujjait mélyesztő hitetlen Tamásról készült festmény felvillantása. Az egyébként nagyon rövid ideig tartó taps végén kíváncsiságból megkérdeztük a körülöttünk ülő középiskolás diákokat, miként vélekednek a látottakról, amire azt a választ kaptuk: „semmit nem értettünk belőle. Talán a halálról szólt”.
Ehhez viszont másképpen kellene közelíteni rendezőként egy produkcióhoz, másként kellene megmutatni, felmutatni, életre kelteni egy remekművet. Akár Shakespaere Macbeth-jét is. És nemcsak a tizenévesek számára kellene megközelíthetővé tenni, hanem minden néző számára. Magyarán azok számára, akikért egyáltalán létezik a színház.
Szatmárnémetiben zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál, amely a romániai kisebbségi színjátszást képviselő társulatokat, és azok reprezentatív előadásait vonultatja fel.
A zseni és az elszánt középszerűség harca
A Csíki Játékszín többek közt az Amadeus című előadást hozta el Szatmárra. Peter Shaffer brit drámaíró 1979-ben írt, nagyszerű darabját, amely Mozart és Salieri, azaz a törékeny tehetség és az elszánt középszerűség harcát állítja előtérbe, Alejandro Durán kolumbiai születésű rendező állította színpadra Csíkszeredában.
A Csíki Játékszín többek közt az Amadeus című előadást hozta el Szatmárra, a produkció Peter Shaffer brit drámaíró 1979-ben írt, nagyszerű darabjából készült
Fotó: Csíki Játékszín
a Miloš Forman által rendezett azonos című mozi 1985-ben Oscar-díjat nyert a legjobb adaptációért. A történet szerint Mozart, a fiatal zseni dallamaihoz képest Salieri zenéje átlagosan és konvencionálisan visszhangzik, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki ezt a páratlan és forradalmi tehetséget felismeri és valóban értékelni tudja.
Az átlagos, középszerű zeneszerző, Salieri szerepében Kozma Attila
Fotó: Csíki Játékszín
A csíkszeredai bemutatót tavaly októberben tartották, azóta talán volt, vagy lett volna ideje „megérni” az előadásnak. Ugyanis adott a nagyszerű darab, a remek lehetőség. A Csíki Játékszín sok ígéretes színészének azonban valószínűleg egy erősebb rendezői kézre, határozottabb színészvezetésre és világosabb koncepcióra lett volna szüksége ahhoz, hogy magával ragadhassa a nézőt az előadás. Annak ellenére, hogy karakteresen, szépen megmunkált színészi alakítások tűntek föl, a rendezésen sok múlik: nem tud eléggé gördülékenyen működni a dráma. Viszont összességében véve megtekintésre mindenképpen érdemes produkcióról van szó, hiszen közel hozza a közönséghez a meg nem értett, tragikus sorsú, örök érvényű értéket teremtő zseni „szükségszerű” pusztulását, és a középszerűség meg nem alkuvásának bár időleges, de makacs és gátlástalan előretörését.
a Mozart feleségét megformáló Tóth Jess alakítása, de Fülöp Zoltán vagy Fekete Bernadetta színpadi jelenléte is erősnek bizonyul.
A Salierit játszó Kozma Attila, a Mozartot játszó Nagy Gellért, valamint Fülöp Zoltán az előadásban
Fotó: Csíki Játékszín
A Mozartot alakító Nagy Gellért erőfeszítése is dicséretes, hiszen tehetséges fiatal művész áll a színpadon, viszont neki talán valószínűleg még határozottabban szüksége lett volna az erős rendezői irányításra. A csíkszeredai előadásnak esetleges hiányosságai ellenére vitathatatlan erénye, hogy arra vállalkozik, ami sikeresnek is mondható: beavatni a nézőt a törékeny tehetség és az elszánt középszerűség harcának feszült drámájába.
Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vajda Gergely nemzetközileg is elismert karmester irányítja idéntől a kolozsvári filharmónia zene- és énekkarát. Terveiről, a klasszikus zenének a közönséggel való megszerettetéséről, a zenekar és az énekkar sajátos karakteréről beszélt a Krónikának.
A nagybányai festőiskola megalapításának 130. évfordulója alkalmából rendeznek a legendás művésztelep első száz évét bemutató kiállítást a román fővárosban, a Liszt Intézet bukaresti központjában – közölte a szervező intézmény.
A Securitate, vagyis a román kommunista titkosszolgálat rengeteg mindent kilopott azokból a csomagokból, amelyeket külföldön élők küldtek romániai ismerőseiknek.
Elhunyt Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, érdemes és kiváló művész. A József Attila Színház örökös tagját 81 éves korában, szerdán érte a halál – tudatta a színház az MTI-vel.
Ádám Gyula grafikus, fotóművész Két világ emberei című fotókiállítását nyitják meg január 29-én, csütörtökön 18 órától a sepsiszentgyörgyi Lábasházban.
A magyar kormány meghirdette a Kós Károly Program 2026. évi pályázatát, melyet a Kárpát-medence területén működő tájházak támogatására indítottak el.
Harsányi Attila színművész, a Miskolci Nemzeti Színház és az Aradi Kamaraszínház tagja, illetve Kurunczi Ferenc informatikai mérnök, amatőr fotós, az aradi magyar épített örökség megörökítője, a közösségi élet képes krónikása vehette át az elismerést.
Pataki Adorján operaénekes, Borsodi L. László költő, kritikus, Egri István képzőművész, restaurátor és Szenkovics Enikő műfordító kapta meg az idén az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat.
Máramarosszigeten a közösségért munkálkodók kaptak elismerést a magyar kultúra napján – jelentette be csütörtökön az RMDSZ Máramaros megyei szervezete.
Laczkó Vass Róbertet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészét nemcsak a színház és a Kolozsvári Magyar Opera színpadáról ismerheti a kultúrafogyasztó erdélyi közönség: a zene, az irodalom és a fotóművészet terén is jeleskedik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!