Amikor a színész verseket ír – Kézdi Imola Miniallűrök című kötetét mutatták be Kolozsváron

Fotó: Simó Helga

Én nem értek ehhez, én érzek ehhez – vallotta Kézdi Imola Miniallűrök című verseskötetének kolozsvári bemutatóján. A Jászai Mari-díjas erdélyi magyar színésszel Balázs Imre József költő, irodalomkritikus, szerkesztő beszélgetett a Planetarium kávéházban csütörtök este. Arról, hogy milyen színészként verseket írni és, hogy milyen ennek a két művészeti ágnak a találkozása.

2022. március 11., 10:032022. március 11., 10:03

2022. március 11., 10:262022. március 11., 10:26

A csíkszeredai születésű Kézdi Imola a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, azonban költőként most debütált, ez az első verseskötete. Balázs Imre József ajánlotta a Koinónia kiadó figyelmébe a színész verseit, aki a könyv megjelenése előtt már publikált a Korunk és a Helikon folyóiratokban.

A szerző úgy érzi, hogy ennek a kötetnek a megjelenése nem egy váltás számára, egyik művészeti ágból a másikba, hanem valami újnak a kezdete. Valószínűnek tartja, hogy azért kezdett el éppen most verseket írni, mert a színház mellett, ami nagyon hangos volt nagyon sok ideig, nem történt meg az elcsendesülés, egészen 2019-ig, a pandémia kezdetéig.

Ebben a csendben hallottam meg ezeket a verseket, amelyek talán mindvégig ott voltak velem, csak nem volt elég csend, hogy meghalljam őket.”

– magyarázta a költő.

Aki elárulta azt is, hogy egy olyan világban élünk, amikor folyamatosan megosztunk mindent, a boldogságot és a szörnyűséget egyaránt, és álmodni sem merte volna, hogy ilyen formában publikálhatja majd a verseit. Hiszen már azt is nehéz volt elhinnie, hogy a Korunk és a Helikon korábban „lehozta” őket.

„Én nem értek ehhez, én érzek ehhez” – vallotta a szerző az alkotói folyamatról. Hozzátéve, hogy ugyanazt teszi, mint a színpadon. Ugyanúgy jár körül egy-egy gondolatot vagy képet. Amikor jöttek a versek, hallotta a fejében a hangokat, és ezeket le kellett jegyeznie.

Arról is beszélt, hogy többek között Demény Péter és Kovács András Ferenc szerkesztették a kötetét. Amikor az első 10 verset átküldte Demény Péternek, ő azt javasolta, tegyen úgy, mint amikor a színpadon dolgozik, legyen mindegyik költeményben egy-egy titok. „És valóban, szeretem, ha minden megformált szerepemben van egy titok, amiről lehet, hogy csak én tudok és nem derül ki a nézők számára, de olyan érzése van az embernek, hogy még egy sor nincs leírva. Azzal a szemüveggel, amit ő rám adott, fél óra alatt túl voltam a szerkesztési folyamaton” – számolt be a színházi felkészülés és a szerkesztői munka összekapcsolásáról.

Ahogy Balázs Imre József fogalmazott, egy lélegzetvételű versek jelennek meg a kötetben, amelyek a telefonon nagyjából egy képernyőnyi hosszúságúak. Legutóbb azonban egy „kokett-szonettet” kapott Kézdi Imolától.

Ez a színház, az életem és párkapcsolataim esszenciája, ez az első sóhaj, ami kijött belőlem”

– összegezte a költő a kötetét.

Ugyanakkor rengeteg személyes nyom található ebben a könyvben például, hogy kislánya rajzai is helyet kaptak benne. A kötetet egyébként Orosz Annabella illusztrálta.

Emellett a 200 vers közül végül egészen véletlenszerűen úgy sikerült válogatni 69-et, 3 ciklusra bontva, éppen akkor, amikor az édesapja 69 éves lett volna, és mivel ő volt a legnagyobb rajongója, így neki ajánlotta a könyvet.