HIRDETÉS

Aki finn lányneveket adott a nyírfáinak: Áprily Lajos

Kiss Judit 2017. május 13., 13:16
HIRDETÉS

Visszaemlékezésekkel, a költőt, a tanárt és az embert megidéző beszélgetéssel emlékeztek az ötven éve elhunyt Áprily Lajosra péntek délután a Minerva Ház Cs. Gyimesi Éva termében, a rendezvény a vasárnapig tartó kolozsvári Ünnepi Könyvhét programsorozatába illeszkedett.

Berényi Károly az Áprily Lajos személyiségét emlékirataiban megörökítő Weress Margitról beszélt

Áprily Lajos költészetéről, levelezéseiről, a vele való valóságos és szellemi találkozásokról Balázs Imre József, Berényi Károly, Liktor Katalin, Hantz-Lám Irén előadásain keresztül kaphatott képet a közönség. A hódmezővásárhelyi Berényi Károly a költő egykori barátja, levelezőtársa, tanártársa, az Áprilyval együtt a nagyenyedi kollégiumban tanító Weress Margit alakját idézte fel.  Berényi Károly felesége Weress Margit egyik leszármazottja, Berényi ennek okán végzett kutatómunkát az Áprilyval és Reményikkel is bensőséges kapcsolatot ápoló magyartanárról. Az 1920-as évek erdélyi magyar költészetének lelkes rajongójaként, kortárs versek szavalójaként is számon tartott

Weress Margit terjedelmes visszaemlékezést írt a költőkhöz fűződő bensőséges baráti kapcsolatáról, a velük folytatott rendszeres levelezéséről – ezt az emlékiratot ismertette Berényi Károly.

HIRDETÉS

Liktor Katalin, a huszadik század első felének erdélyi irodalmát kutató magyarországi szakember szintén az Áprily személyiségét, életútját, repatriálásának történetét és levelezését megörökítő Weress Margit alakját idézte fel, az emlékiratokból, levelekből vett idézetekkel bőven illusztrálva előadását. A 20-as évek erdélyi kulturális légkörét is felidéző Liktor Katalin kitért arra is, hogy Áprily és Reményik barátsága az “erdélyi irodalom egyik legszebb költőbarátságának tekinthető”.

Az előadók közül Hantz-Lám Irén földrajzi szakíró, fordító volt az, aki személyesen is több ízben találkozhatott a költővel, hiszen édesapjának, Lám Béla műszaki szakírónak, emlékírónak jó barátja volt Áprily és a két család évtizedeken keresztül bensőséges kapcsolatot ápolt egymással. Hantz-Lám Irén előadásának azt a címet adta, hogy Találkozásaim Áprilyval, mint rámutatott, egyrészt a valóságos találkozásait szeretné feleleveníteni, másrészt a költő halála utáni szellemi, lelki találkozásokat – itt arra utalt, hogy több kötetet is megjelentetett, amelyekben Áprily és Reményik alakját, költészetét is felidézi.

Az előadó élményszerűen ecsetelte Áprilyval kapcsolatos emlékeit, a költő Magyarországra költözését követő mély honvágyáról, természet iránti rajongásáról, tanári pályájáról is beszélt.

Budapestre költözését követően Áprily tíz évig a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója volt, diákjait Erdélybe is elhozta kirándulni. Hantz-Lám Irén elmesélte többek közt, hogy Áprily finn lányneveket adott három nyírfácskájának, hogy rövid és tömör leveleiben is minden alkalommal feltűnt egy-egy, a természet szépségére utaló költői kép. Egyik levelében például ezt írta: “a völgyre most hullámokban omlik a köd”.

Balázs Imre József irodalomtörténész az Áprily, Reményik és Tompa László neve által fémjelzett helikoni triász jelentőségéről is beszélt, kiemelte Áprily költészetének transzilvanista vonulatát – példaként említve a Tetőn, Az irisórai szarvas, a Pisztrángok kara című költeményeket. Az irodalomtörténész azt is alátámasztotta, hogy a költő munkássága miért és hogyan illeszkedik szervesen a modern magyar költészet Nyugatos vonulatába, illetve az Ady, Babits, Kosztolányi, Dsida neve által fémjelzett költészettörténeti vonulatba. Mint rámutatott,

Áprily költészetének zeneisége, esztétizmusa, a szépségeszményt középpontba helyező versei, a költeményekben bőven fellelhető szecessziós, szimbolista elemek miatt is a modern költészet vonulatába illeszkedik az életmű.

Példaként említette, az önmagáért való szépség csodálata és dicsérete jelenik meg az Ajánlás című versben.

 

Áprily Lajos
 

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Elemi iskoláit Parajdon végezte, középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte, 1899-ben családjával Kolozsvárra került. 1909-ben a kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerez magyar-német szakos képesítést. Nagyenyeden lesz tanár: előbb a Bethlen Kollégium tanítóképzőjében, 1910-től a gimnáziumban. Megszakításokkal tizenhét évig tanított a „dús hagyományú” városban, e „remete évek” alatt kiállt Ady költészete mellett. 1909-ben Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban jelentkezett. Verseit Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte az Új Erdélyben. Első költői sikerei után 1923-ban Dijonba ment, ahol a francia nyelv tanításához is diplomát szerzett. 1924-ben elfogadta Kuncz Aladár meghívását, s együtt szerkesztették a kolozsvári Ellenzék irodalmi mellékletét. 1926-ban családostul Kolozsvárra költözött, s a református kollégiumban tanította a magyar és német irodalmat. Ugyanebben az évben részt vett az erdélyi magyar írók első marosvécsi találkozóján, s az itt összegyűltek megbízásából az 1928-ban induló Erdélyi Helikon szerkesztője lett. 1929 őszén Budapestre távozott, ez a lépése megrendülést váltott ki tisztelői körében. Tíz évig a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója volt. 1935 őszén féléves tanulmányutat tett Észak- és Nyugat-Európában. 1943 szeptemberében, miután nem volt hajlandó az iskolájában a zsidótörvények szabta felvételi rendelkezéseket végrehajtani, felmondott, nyugdíjba vonult, s Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le. Hosszú éveken át csak fordításaival volt jelen az irodalmi életben, versekkel az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra. Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta. Nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban. 

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS