A kultúra felhajtóereje

A kezdetektől ugyanez a folyóiratneve. Gondoltak-e valaha névváltoztatásra?

’89 decembere után nyilvánfölvetődött a névváltoztatás kérdése,de végül a szerkesztőség úgy döntött,hogy érdemes a Korunk névnél maradni, mert –minden felmerülő kritika ellenére – ez olyanfelhajtóerőt képvisel a magyar, és ezen belülaz erdélyi magyar kultúrában, ami a jövőrenézve is meghatározó lehet.

A mindenkori Korunkra tehátjellemző valamiképpen a folytonosság, mégis,hogyan határozná meg az alapvető különbségetaz 50 évvel ezelőtti és a mai folyóirat között?

Nemcsak az a különbség,hogy akkor mások szerkesztették. Az 1957-esújraindulást az ’56-os nyári, őszi reményekjegyében tervezték meg, de amire az első lapszámmegjelent, már leverték a forradalmat, és apártpolitika jegyében az akkori szerkesztőkreolyanfajta hangvételt erőltettek rá, amely teljesenellentétes volt azzal a szándékkal, amiteredetileg érvényesíteni akartak. GállErnő, a Korunk egykori főszerkesztője Számvetés címűkönyvében ezt ki is fejti. Ma teljesen más ahelyzet, és nemcsak politikailag. Úgy gondolom, hogynagyon nagy a távolság az 1957-es és a 2007-eslapszámok között. Ha a mostani, januári–februáriszámot öszszeveti valaki az ötven évvelezelőttivel, kiderülhet számára, hogytartalmilag, formailag is sokkal közelebb állunk ma azolvasókhoz. ’57-ben a folyóiratnak nagy hiátustkellett betöltenie, hiszen akkor nem volt ilyen típusúfolyóirat Erdélyben, amelyben az irodalom mellett aművészet, a tudományos és közéletikérdésekről szóló írásokis helyet kaptak. Az 50. évforduló alkalmábóltartott ünnepségen Egyed Ákos emlékeztetett,hogy akkoriban a történészek számáraa magyar nyelvű közlés egyetlen lehetőségétjelentette a Korunk.

Milyen réteget szólítottmeg abban az időben, és kikhez szól most a Korunk?Mekkora az olvasottsága?

Akkor is az volt, és most isugyanaz a szándék: az értelmiségiolvasókat megszólítani. Emellett valószínűlegmár akkor is törekedtek arra, hogy a lap körévonzzák a fiatalokat, de mára ez mégerőteljesebbé vált. Nagyon sok a fiatal munkatársunk.A példányszám 1000–1200 körüliretehető, de az olvasótáborunk ennél jóvalnagyobb, hiszen a Korunknak előnyére vált az internetmegjelenése. Az on-line változatnak meglehetősen nagya látogatottsága, továbbá sokkal korábbanolvassák így a határokon túl is, ahovászintén eljut nyomtatott formában.

1990 óta tematikus lapszámokatszerkesztenek. Ezt a jövőben is így tervezik?

Igen, mert úgy tűnik, hogyebben sokféle kihívás rejlik, éstartósabb érdeklődést lehet fönntartani.1990 előtt csak alkalmilag voltak tematikus lapszámok,például ilyen volt az 1973. novemberi: KósKároly kalotaszegi kötődéseit boncolgatta, az író90. születésnapja alkalmából.

Mi lesz a következő lapszámoktematikája?

A márciusi számé anői szerepek, az áprilisi az írói művekutóéletéről szól, a májusilapszám tematikája pedig az alkalmazott etika.

Márton Éva

Szerkesztők emlékei
Egykori szerkesztők osztják meggondolataikat, emlékeiket az olvasókkal a Korunkfebruári számában. Az újraalapítás„koronatanúja”, a folyóirat egyik elsőszerkesztője, Benkő Samu az ötvenes évekre tekintvissza, azokat a történelmi-társadalmikörülményeket vázolja fel, amelyek lehetővétették 1957-ben a lap elindítását. AStockholmban élő Veress Zoltán a folyóirategykori, műszaki és természettudományosrovatáról ír, szerinte a mai Korunknak rálátástkellene nyújtania erre a területre is. Aradi JózsefMexikóvárosból küldte el líraivisszaemlékezését a jubileumi számba,amelyben továbbá Tóth Sándor, WeiszmannEndre, Jancsik Pál, Aniszi Kálmán, Kiss János,Jakó Klára és Salat Levente levele olvasható.A lapszámot Kántor Lajos főszerkesztőnek aszerkesztőség eddigi székhelyeiről – négykapujáról – szóló írásaindítja.