A hatalom nevetése

„Doktor Kopjáss István. Az ki?” „Senki!” „Akkor jó.” Ezzel a párbeszéddel „ismerkednek” a helybeli hatalmasságok a képzeletbeli Zsarátnok városának új főügyészével, aki annak köszönheti kinevezését, hogy Magyarországon soha nem valakiért, hanem valaki ellenében szavaznak. A Móricz Zsigmond egyik legjobb regényének tartott Rokonok egy tiszta, tehetséges, de puha ember drámája. A Szabó István rendezte Rokonok hasonlóképpen az, tiszteletben tartva a regény cselekményét, párbeszédeit, jellemeit, talán csak a fürdői jelenet hiányzik ahhoz az érzéshez, hogy egy tökéletes (film)képeskönyvet forgatunk.
A Kopjáss körül megjelenő vér szerinti és érdekrokonok egyfajta kényszerpályára helyezik a világmegváltó ötletekkel munkához látó fiatalembert, aki egyre-másra szembetalálja magát a kis- és nagykorrupció kóreseteivel. Csábítja a gazdagokhoz való tartozás folyamatosan felkínált lehetősége, miközben súlyos csatákat vív a „vonalas” felesége által is ébren tartott lelkiismeretével.
A móriczi erényeken túl a film elsősorban a részletek pontosságával tüntet. Például azzal, ahogyan a hatalom különböző szintű tagjai nevetnek. Ahogyan a minden szálakat mozgató polgármester (Oleg Tabakov) nevet, ahogyan a „hiéna” bankigazgató Kardics (Eperjes Károly) hahotázik, ahogy az elit társaságba vágyó, de attól egyben viszolygó Kopjáss (Csányi Sándor) nevetgél. A „hierarchikus” nevetések pontosan jelzik a státusokat, a helyezkedéseket, a „minden jó emberünknek élni kell” elv vezérelte mechanizmus működését.
A szecessziós környezetben zajló cselekmény tipikus magyar történet, amelynek megértéséhez azonban nem mindig elég magyarnak lenni. Az esetenként szinte riporteri pontossággal felskiccelt korrajz mellett csak meglehetősen felületes információkhoz jutunk például a sertéstenyésztő körüli panama ügyében, amelynek súlyosságára igazából csak Kopjáss öngyilkossága után döbbenhet rá a néző.
Az alkotók érezhető hangsúlyt fektetnek arra, hogy az utolsókat rúgó dzsentrivilágot ne a külsőségek, hanem az emberi viszonyok minőségének, a félelmek, szorongások vagy örömök ábrázolása révén mutassák be. Koltai Lajos képei az Alföld kiszáradt sárgájának dominanciájával, a mindegyre felkerekedő, porfelhőt kergető széllel, a szereplőkre tűző vagy csak a közvetlen környezetüket megvilágító napfénnyel sokkal inkább erősítik a „valami történik” érzést egy olyan alkotásban, amely alaphelyzetben alig haladja meg a szép kosztümös film kategóriáját.

Rokonok. Rendezte: Szabó István. Főszereplők: Csányi Sándor, Tóth Ildikó, Eperjes Károly, Marozsán Erika, Oleg Tabakov, Kállai Ferenc, Molnár Piroska, Madaras József, Pindroch Csaba, Sodró Eliza, Jiri Menzel, László Zsolt, Szarvas József, Ujlaki Dénes, Mácsai Pál. Operatőr: Koltai Lajos. Értékelés az 1–5-ös skálán: 4