A 80 éves Kányádi Sándor Marosvásárhelyen

Az 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-díjjal kitüntetett költő március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vehette át. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság pedig idén Kányádi Sándornak ítélte oda az egyik Babits Mihály alkotói emlékdíjat.

Hétvégén, a Látó Irodalmi Színpadon a Látó főszerkesztője, Kovács András Ferenc költőtárs vendégeként a marosvásárhelyi közönséget kápráztatta el csodálatos mesélőkészségével – egy kétórás est keretében. Nem anynyira a költők párbeszéde volt ez, hanem Kányádi hosszú, szellemes, anekdotákkal teletűzdelt, öniróniával átitatott monológja – életről, költészetről, kortársakról, társdalomról. 

Kovács András Ferenc szerint Kányádi mesélőtehetségének kialakulásában valószínűleg szerepe volt annak, hogy valamikor színésznek készült, ilyen jellegű képzést kapott. Kányádi úgy vélte: azért nem lett színész, mert sem ritmusérzéke, sem hallása nincs. „Tulajdonképpen én fedeztem fel a playbacket, csak nem szabadalmaztattam, pedig ha megtettem volna, most Bill Gates elbújhatna mögöttem, olyan gazdag lennék”– anekdotázott a költő. Elmesélte, hogy már gyermekkorában egy iskolatársa énekelt helyette a függöny mögül egy előadáson, csak akkor még nem tudta, hogy ezt playbacknek nevezik. 

Mint mondta, élete több évtizedének meghatározó helyszínei a felolvasóestek voltak. Évente mintegy 100 író-olvasó találkozón vett részt idehaza és a világban, ahol magyarok élnek. „A földön mindenütt jártam, hiszen zömmel mindenütt magyarok élnek” – csillantotta meg sajátos humorát a költő. Több költeménye mellett az Öreg kút az utca szádán című verset is elmondta, mondván: „Ezt mindenütt elmondtam. Tulajdonképpen ezzel a verssel kacsoltam egybe a világ magyarságát.” Kányádi meggyőzően ecsetelte azt, hogy a Romániai Írók Szövetsége mindig demokratikus szervezet volt, ahol „pozitív diszkriminációban részesítették az erdélyi magyar írókat”. Úgy vélte: bárki bármit mond, a magyarságnak itt, Kelet-Európában, a Balkán térségében a román, a szerb, a szlovák néppel kell közösen, barátságban élnie, jövőt teremtenie magának.

Kovács András Ferenc szerint Kányádi kinevelte magának az olvasóit. Kányádi pedig úgy vélte: az a költő marad fenn, aki a legszebb, legközismertebb, különböző eredetű, ugyanakkor a magyar nyelv alapzatát képező szavakból alkotja verseit. „Petőfit ma sem kell magyarázni, de Aranyt már tudatosan meg kell szerettetni a fiatalokkal” – magyarázta.

Azt is elmesélte, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmából Budavár díszpolgárává avatták, és négyéves utánajárással sikerült Budán egy kutat állíttatnia Benedek Eleknek, amellyel azoknak a gyerekeknek állítottak emléket, akik az 1956-os forradalom áldozataiként nagyon zsenge korban vesztették életüket, ezért nem olvashatták Elek apó meséit.