A történelem história, nem pedig hisztéria – László László a békés szilágysági magyar–román viszony elősegítéséről

László László szerint Szilágy megyében is lehet magyar vonalon tenni, tevékenykedni, sőt meglátása szerint még inkább kell tenni, mint például Székelyföldön.

A románok felé hangsúlyosabban kell kommunikálni

A tény, hogy egy szórványtérségbe helyezték ki, meghatározta munkássága irányvonalát is, azaz hozzájárult ahhoz, hogy nagy figyelmet szentel a román–magyar viszonynak, hangsúlyt fektet a két nép történelmének hangsúlyos megismertetésére. Annak szemléltetésére, hogy a Szilágyságban milyen ambivalensen alakultak a dolgok a történelem folyamán, és mégis milyen sok a „közös találkozási pont”, azt említi példaként, hogy az iskola, ahol jelenleg tanít, Ady Endre költő és Iuliu Maniu román politikus iskolája is volt.

Törekvéseit nyitottan fogadta a helyi román sajtó, szívesen publikálták, publikálják a tanulmányait, melyeket elsősorban a román célközönségnek szán ismertterjesztő céllal, sőt többször ők kérik fel László Lászlót, hogy írjon nekik egy-egy téma kapcsán. Legutóbbi könyve is hasonló szellemben született, a Visul meu című (a cím Marthin Luther King 1963-as washingtoni beszédének címét parafrazálja) történelmi esszékötet román nyelven íródott, a román–magyar viszonyról szól. Véleménye szerint

– ami azért lehetséges, mert az előző rendszer „nacionalista-kommunista” szellemiségű tankönyvei komoly hatással voltak sok generációra, melyek néha hajlamosak tovább is örökíteni ezeket az „eszméket”. „Az előítéleteket le kell bontani kommunikációval” – vélekedik a történész.

A mai diákok tájékozottabbak

László László szerint a Szilágyságban nincsenek nagy konfliktusok, éles ellentétek a különböző etnikumok, közösségek között, viszonylag békésnek mondható az együttélés. Természetesen vannak kisebb összetűzések, apróbb összefeszülések, de főleg a rendszerváltás óta jó a kapcsolat, létezik párbeszéd is. László László szerint a mai gyerekek kevésbé manipulálhatóak, illetve mivel az internet világában nőttek fel, élnek, lehetőségük van bármit, amit hallanak, le is ellenőrzi, és gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel. Tapasztalatai szerint – román és magyar osztályokban is tanít – a mai diákok tájékozottabbak, és a magyarok irányába is nyitottak.

Lehetetlen közösen gondolkodni csak online

A történész szakember, tanár tapasztalatai, illetve véleménye szerint az online oktatás a történelemtanítás terén sem hatékony:

Azt is hozzátette, hogy bár többnyire arról beszélünk, hogy a diákoknak mennyire nehéz ez a helyzet, a tanároknak is sokat kell kínlódniuk attól elkezdve, hogy meg kellett tanulják a különböző programok használatát, addig, hogy tankönyveket, esetleg kiegészítő anyagként használt olvasókönyveket, munkafüzeteket kell digitalizáljanak – amelyeket felügyelet hiányában nem biztos, hogy elolvasnak a fiatalok.

– jelentette ki a szakember. A Szilágyságban él még a Báthory- és Wesselényi-kultusz is, mindkét család több szálon kötődik a térséghez, illetve több 1848–1849-es szabadságharcos emlékét is őrzik. Ezekhez a személyekhez kötődően nem csak megemlékezéseket, koszorúzásokat szerveznek, hanem ismeretterjesztő esteket, előadásokat is szoktak tartani.

Történelemismeret a jelenben

László László reméli, hogy a jövőben, majd ha pár éven belül nyugdíjba vonul, még többet foglalkozhat helytörténettel, illetve a magyar–román viszony jobbá tételéhez is hozzájárulhat ismeretterjesztő munkái írásai által. „Nekem az a véleményem, hogy a történelem tudomány. A történelem história, nem pedig hisztéria. Nem szabad hisztériakeltésre használni. Nem szabad sem a jelent visszavetíteni a múltra, sem pedig »visszamenni« az időben, a múltba révedezve élni. Az aktuális világban kell élni, de ismerni kell a történelmet, hogy nem követhessük el a múlt hibáit, bakijait újra” – összegzett László László.