HIRDETÉS

A hosszútávfutó irodalmár és mítoszai - Balázs Imre József költő, irodalomtörténész irodalmi estje

Kiss Judit 2017. november 22., 16:30 utolsó módosítás: 2017. november 22., 17:02
HIRDETÉS

Irodalmárként való indulásáról, kutatási területéről, költészetének vezérmotívumairól is beszélt Balázs Imre József költő, irodalomtörténész és -kritikus az Erdélyi Magyar Írók Ligája által szervezett kedd esti kolozsvári beszélgetésen.

Hogyan lett az udvarhelyi matekzseni diákból irodalmár, miként kezdett foglalkozni az erdélyi magyar avantgárddal, milyen volt a kapcsolata az Előretolt Helyőrség irodalmi csoportosulással és kiadóval, hogyan dolgozott a Korunk című lap főszerkesztőjeként, mik költészetének vezérmotívumai – többek közt ezekre a kérdésekre válaszolt Balázs Imre József költő, irodalomtörténész- és kritikus, egyetemi tanár, aki az az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) havi beszélgetéssorozatának vendége volt kedden este a kolozsvári Bulgakov kávéházban.

László Noémi kérdéseire válaszolva az 1976-ban Székelyudvarhelyen született irodalmár elmondta, bár a Tamási Áron Gimnázium diákjaként a reál tantárgyakhoz vonzódott,

HIRDETÉS

többek közt Szilágyi Domokos és angol irodalmi szövegek hatására döntött úgy, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakát választja, majd az egyetem elvégzése után tanárként a bölcsészkaron maradt. 

Fehér folt az irodalomtörténetben

László Noémi úgy fogalmazott, Balázs Imre József „matekes” múltja nem tagadható le, hiszen költőként, irodalomtörténészként- és kritikusként is a reálosokra jellemző következetesség, leleményesség, logikusság jellemzi. Szó esett arról is, hogy bár a meghívott az Előretolt Helyőrség irodalmi csoportosulás és kiadó tagja volt a kilencvenes években, első kötete a Mentor kiadónál látott napvilágot.

László Noémi felvetette, Balázs Imre költészete, irodalmi megnyilvánulásai diszkrétebbek voltak, elütöttek a Helyőrség vezéregyéniségeinek – Orbán János Dénes, Sántha Attila – harsányságától.

„A Helyőrségesek egyfajta ellenségképet kreáltak, ez is összetartotta őket, például nem szívlelték Esterházy Péter, Nádas Péter, Garaczi László műveit, nekem viszont nagyon tetszettek ezek a szerzők. Orbán Jánosék arra vágytak, hogy ők legyenek a vagányak, a Rejtő Jenő nyomdokain haladók, akiket mindenki titokban olvas a pad alatt. Bár szeretem a Helyőrségnél megjelent első köteteiket, én valahogy másképpen közeledtem az irodalomhoz. Az iskolában atletizáltam, már gyerekként is inkább a hosszútávfutást kedveltem, azt hiszem, e tekintetben nem sokat változtam” – mondta Balázs Imre József.

László Noémi és meghívottja, Balázs Imre József Fotó: Vallasek Júlia

Kitért arra is, hogy 2004-ben az erdélyi magyar avantgárdból doktorált, a téma fehér foltnak számított és talán számít ma is az irodalomtörténetírásban.

Bár először Ignotius Hugó kritikusról, a Nyugat első főszerkesztőjéről akarta írni dolgozatát, munka közben kiderült számára, hogy a költészeti antológiákban „üres” a Bartalis János és Horváth Imre születése közti 13 év, és épp ez az időszak az erdélyi magyar avantgárd, amit többek közt Becsky Andor, Becski Irén, Reiter Róbert neve fémjelez. „Úgy érzem, egyfajta jóvátételi gesztus volt, hogy az ő életművükkel foglalkoztam.

Mindig is érdekeltek a vakfoltok, ilyen az is, hogy a magyar kultúrából miért hiányzik az avantgárd, holott a román, cseh, franci, német irodalomban is nagyon markánsan ott van”

– mutatott rá a meghívott.

A vidra mitológiája

Az esten természetesen szó esett Balázs Imre József versesköteteiről – a gyerekei ihlette gyermekverskötetekről is, a szerző több verset is felolvasott a 2014-ben a Sétatér Könyvek kiadónál megjelent, Jung a gépteremben című, valamint a 2009-ben a Koinóniánál megjelent Fogak nyoma című kötetből. Költészetében hangsúlyos szerepet kap három visszatérő motívum: a buszsofőr, a vidra, és Jung motívuma, mint a szerző mondta, ezeket a mítosz fogalmával kötné össze. „Végül is buszsofőrmítoszt írtam meg a „ki viszi haza a buszsofőrt?” című ciklusban, ahogy vidramítoszt írtam a vidrakönyvben. Bizonyos helyzetekben a mítosz nyelve egyszerűbben köti össze az embereket, mint a ráció nyelve, hiszek abban, hogy vannak „jó” mítoszok is.

A vidrakönyvben az érdekelt, hogy meg lehet-e írni egy olyan lény mitológiáját, amelynek addig nem volt.

Aztán ráéreztem arra, hogy a mítoszban valahol ott kell lennie a földnek és víznek mint őselemnek, amelyekhez a vidrának köze van, és ezzel el is kezdődött egy hosszabb, jungiánus vizsgálódás, amelynek lényege, hogy a vidrában mintegy utólag, a könyv megírása után is magamra ismertem” – mondta el a Krónikának az estet követően a szerző.

A beszélgetésen az is elhangzott, hogy

Balázs Imre József hosszú ideje szorosan együttműködik a Korunk folyóirattal, az irodalmi-kritikai rovatot vezette és vezeti ma is, 2009-től négy évig főszerkesztője volt a lapnak.

Ez idő alatt, mint kifejtette, igyekezett a nyomtatott folyóiratot „mozgékonyabbá" tenni, elmozdítnai a már megkerülhetetlen online világ irányába, főszerkesztése ideje alatt a Korunk meghívására olyan szerzők látogattak el Kolozsvárra, mint Krasznahorkai László, Nádas Péter, Oravecz Imre, Závada Pál, Parti Nagy Lajos.

Fotó: Vallasek Júlia

Az esten szó esett arról is, hogy Balázs Imre József a dalszöveg versként való működését is vizsgálja, egyetemi hallgatói szakdolgozatokat írnak a témában.

A vershez a kamaszok például olyan dalszövegeken keresztül is közeledhetnek, mint amilyeneket például a Hiperkarma, a Kispál és a Borz vagy Péterfy Bori énekel”

– mutatott rá a meghívott, aki az est záróakkordjaként saját megzenésített verseit szólaltatta meg énekkel és gitárzenével.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS