
Az előadásban az alvilági hétköznapokba süllyedt szereplők életképei villantak fel
Fotó: Facebook/Mihai Păcurar
Újszerű, kísérleti darabot vitt színre a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a premiert szerdán este láthatta a közönség. Egy szerb film színpadi adaptációja alapján készült a Szerelem és más bűntények című produkció, amely az alvilági élet nyomasztó hangulatát idézi meg, a nézőnek szegezve a kérdést: menekülhet-e az ember a saját sorsa elől.
2022. március 10., 21:542022. március 10., 21:54
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház ezúttal kísérleti jellegű, újszerű előadást mutatott be szerdán este. A produkció a választott szöveg és a formanyelv tekintetében is egyedinek számít a társulat történetében.
Az évad harmadik bemutatója a darab és a rendezővel való együttműködés szempontjából újdonságnak számít, a dramaturg és a társalkotók közösen találták ki az említett film forgatókönyvének színpadi változatát. A darab a belgrádi alvilági élet hangulatát sűríti egyetlen nap történéseibe, amelynek fő mozgatórugója Anica, a nyomasztó hétköznapok fogságából szabadulni vágyó fiatal nő, aki elhatározásával felkavarja környezetének jól bejáratott, titkokkal és terhelt viszonyokkal tűzdelt mindennapjait.
A történet színpadra állítását Theodor-Cristian Popescu rendező olyan különleges megoldásokkal oldotta meg, amelyek a színház és a film közt húzódó, vékony határmezsgyére helyezik az előadást.
– erős atmoszférateremtő jellegével ez utóbbi az előadás egyik meghatározó elemévé válik. Mihai Păcurar díszlettervező alapvetően statikus teret álmodott az előadásnak, amelyet a színészi játék és a háttérben zajló vetítés kelt életre.
A kifeszített vásznon pergő képkockák az valós időben rögzített felvételekből álltak össze
Fotó: Facebook/Theodor-Cristian Popescu
Az élő játékkal párhuzamosan, a háttérben kifeszített vásznon különböző képkockák pörögnek, amelyeket legtöbbször a szereplők rögzítenek valós időben telefonjaikkal, felhasználva a színpadon található díszletelemeket. Amellett, hogy visszaadja a filmre jellemző hangulatteremtő hatást – életszerűséget kölcsönözve a darabnak –, a vetítés valamelyest el is távolítja a nézőt a történésektől, hiszen a szeme előtt áll össze a színészek által rögzített installáció.
A színészek nagyrészt egyes szám harmadik személyben narrálják saját cselekvéseiket, valamelyest visszaszorítva a szereplők közti párbeszédet és a konkrét interakciót. Az általuk használt elbeszélői forma egyrészt a több szálon futó történetet teszi filmesebbé – a néző fantáziájára bízva az egyes mozzanatok megjelenítését –, másrészt egyfajta elidegenítő hatást kölcsönöz a darabnak, amelyben valamennyi figura az egymással párhuzamos, személyes életének magányos szereplőjeként jelenik meg.
A rendezői megoldásoknak köszönhetően a felszínes élettörténetek mögött húzódó, belső mozgatórugókba is bepillantást nyerhetünk.
Milutinnak (Pálffy Tibor), a nagyvárosi maffiavezérnek gengszterhez illő keménysége mögött egy-egy pillanatra felsejlik a szeretni vágyó, törékeny ember és a gondoskodó apa. Lánya, a szuicid hajlamú, tizenhat éves Ivana (Bocsárdi Panna/Kurkó Karolina) a történet néma szereplője, akinek állandó jelenléte épp a hallgatás által válik súlyossá. A maffiabanda-vezér legifjabb várományosának, Stanislavnak (Kónya-Ütő Bence) szintén felvillanni látszik érzékenysége az Anicával és az anyjával (Gajzágó Zsuza) való bensőségesebb viszonyában. Ott vannak többek közt a hentesbolt leharcolt eladónője, Nikolija (Vass Zsuzsanna), Tihomir nagybácsi (Erdei Gábor) és Marina (Szalma Hajnalka) néhány percre megjelenő figurái is, akinek gesztusaiban és megnyilvánulásaiban mind-mind egy tragikus élettörténet villan fel. Az előadás leglüktetőbb karaktere Anica (Korodi Janka), az alvilági lét fogságából kitörni vágyó fiatal nő, aki – elhatározva, hogy lezárja és hátrahagyja addigi életét – lendületbe hozza a történéseket, őszinte megnyilvánulásaival pedig felkavarja a többi szereplő mindennapjainak látszólag békés állóvizét.
Kifeszített mozdulatok és erős hangulatközvetítő képek tették filmszerűvé az előadást
Fotó: Tamási Áron Színház
A minimálisra csökkentett cselekvések, a tér változatlansága és a zene monotonitása azt az érzetet keltik a nézőben, mintha egy kifeszített tablót – vagy valóban egy filmet – szemlélne, amelynek a szereplői rövid időre megelevenedtek, hogy elmeséljék élettörténeteiket, majd visszatérnek a merev, „beállított képbe”, amely mellőzi bármilyen lényegi változás lehetőségét.
A bemutatón Stefan Arsenijevic filmrendező is jelen volt, aki az előadás végén elismerését fejezte ki a társulatnak a kísérleti előadásért.

Oidipusz történetét mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Andrei Șerban rendezésében pénteken és szombaton.
Spiró György Elsötétítés című drámájából készült előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából.
Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30. ̶ Debrecen, 1991. január 24.) szerkesztő, kritikus, prózaszerző életművére összpontosító, kétnapos konferenciát és irodalmi rendezvényt szerveznek Kolozsváron.
A nagybányai festőiskola ritkán látható alkotásait bemutató tárlat nyílik április 18-án, szombaton Nagyváradon, a római katolikus püspöki palotában – közölte a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtószolgálata.
Összesen csaknem háromszázezer nézőt vonzott eddig a Káel Csaba Magyar menyegző című filmje, amelyet Magyarországon több mint kétszázezren, a határon túl pedig kilencvenezren láttak eddig.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
szóljon hozzá!