A 80 éve született Bretter György filozófusra emlékeztek Kolozsváron

Kettejük ismeretsége és barátsága 1974-ben, Egyed Péter első egyetemi évével kezdődött. Fontos műhelye volt a korszaknak a Gaál Gábor Irodalmi Kör, illetve a filozófusok Tamás Gáspár Miklós által alapított Diotima-köre, amelyben „Bretter volt a hangadó, az abszolút szaktekintély és az abszolút emberi tekintély”, de ott voltak legközelebbi kollégái, barátai, mint Ágoston Vilmos, Molnár Gusztáv és mások. Bretter egyébként a reformmarxizmus utolsó nemzedékének képviselőjeként, ideológiakritikusként határozta meg magát. Egyed Péter felidézte, Bretternek óriási könyvtára volt, 4-5 ezer szakmunkát gyűjtött össze, és bárki kölcsönkérhetett tőle könyvet, ha meg tudta indokolni, miért érdekli.

„Mindig ki tudott provokálni egy beszélgetést, hallatlan türelme volt az emberekhez, a diákokhoz, szókratikus kíváncsiság jellemezte, meg akarta tudni, hogyan gondolkodik a másik” – emlékezett vissza Egyed Péter. Mint kifejtette, Brettert elsősorban filozófusként tartják számon esszéi miatt, holott nyelvi megformáltságukban szépirodalmi jelentőségük is felsejlik. „A magyar irodalmi közeg ma sem alkalmas arra, hogy ezt a fajta esszét feldolgozza” – fogalmazott. „Az egyetemen semmit sem tanultam meg annyira, hogy 10 év alatt – ha olykor fáradságos munkával is – ne tudtam volna elfelejteni” – idézte Bretter egy halála után előkerült önéletrajzát Egyed Péter, hozzátéve, hogy tanulmányai után, már a kolozsvári Igazság tudósítójaként eltöltött évei alatt rengeteget olvasott.

„Felfedezte, hogy a mitológia és a mítosz rejti azt a médiumot, amelynek segítségével a kísérletező, de elbukó ember prototípusait megmutathatja” – mutatott rá Egyed, kiemelve például Bretter Laokoónról vagy Ikaroszról írt esszéit, amelyekben „úgy tudta felmutatni a legalapvetőbb emberi kvalitásokat, hogy az olvasó minduntalan magára ismert. Mint elhangzott, Bretter szeretett és tisztelt tanár volt, ugyanakkor sármőr férfi. Amikor a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumtól elindult hazafelé, népes tábor követte, filozófiai vitákat folytatva vele.

„Genetikusan ironikus ember volt, és ez a filozófiai irónia, a távolságtartás megóvta a nagy tévedésektől” – mondta Egyed Péter. Bretter György 1977-ben egy budapesti kórházban halt meg Kaposi-szarkómában, ugyanabban a betegségben, amiben bátyja is elhunyt. Egyed Péter szerint egy nagy életmű első, kompakt szakasza az, amit Bretter hátrahagyott, és amelyet korai halála miatt nem tudott kiteljesíteni, így ő feladatának érzi, hogy lehetőségeihez mérten hozzátegyen ehhez az életműhöz. Jelentős például nyelvfilozófiai munkássága is, filozófiai szempontból Bretter Kolozsvár brandje lehetne, de mint kiderült, irodalomkritikusként is tevékeny volt, korán felismerte például Szilágyi István vagy Bodor Ádám nagyságát.
-----------