„Napnézőben” Gyergyó vidékén

Egy kisrégióról és hagyományos mesterségeiről szól ez a könyv: hogyan jellemezhető a gyergyói ember és a fenyőfa „kapcsolata”?
n Az itteni erdőségeket ez a fafajta uralja, és a fenyő szeretetéről, tiszteletéről, felhasználásáról itt sikerült összegyűjteni a legtöbb, erre vonatkozó ismeretet. Egyébként a könyv sok olyan információt tartalmaz, amely nemcsak Gyergyóra, hanem az egész Székelyföldre érvényes, viszont a begyűjtött helyi adatok sokasága döntötte el, hogy a témája és a címe végül Gyergyó és a fenyő legyen. Előzménye pedig az, hogy sikerült olyan gyűjteményt létrehoznom, amely a helyi népi építészetet mutatja be.
Mikor kezdte el ennek az átfogó gyűjteménynek az összeállítását?
n 1977-ben kerültem Gyergyószentmiklósra, és a következő két évben végigjártam a régió valamennyi települését. Nem volt olyan ház vagy telek, amellyel „ne néztem volna szembe”. A deszkakivágásokat – legyen az kerítésen, kapun, házhomlokzaton, tornácon, kúton, csűrön vagy más gazdasági épületen – lerajzoltam. Hatalmas anyag állt össze, ebből készült el az 1200 deszkakivágást számláló kiállítás, a gyergyószentmiklósi népművészeti alkotóház egyik állandó tárlata. A kollekcióm viszont jóval nagyobb, hiszen később Sóvidéket, Háromszéket, Csíkot és a Kászonokat is bejártam.
A munkáját összegző könyv meglehetősen későre jelent meg.
n A korábbi évtizedekben használatos nyomdatechnika, a szitanyomás rendkívül költséges volt, és a digitális technikának köszönhetem, hogy most megjelenhetett ez a könyv. De úgy érzem, nem teljes az anyag, annak ellenére, hogy 1004 rajz, 150 fotó és ennél is több tájnyelvi szó, népi szakszó került be a könyvbe.
Miért kerüli tudatosan a díszítés, díszítmény kifejezést?
n A népnek soha nem volt ideje, célja, szándéka díszítéssel foglalkozni. Nem díszekről, hanem jelképekről kell beszélnünk, amelyek spirituális, de használati értékkel is bírnak. A népi kultúra formavilága egységes. Ugyanazokat a motívumokat megtaláljuk a deszkán, a kerámián, a hímzésen. A nap-, a madár- és a napmadármotívum jelen van a székely kapukon, a hozományos ládákon, a szőtteseken, a varrottasokon.
Mi a jelentése ez utóbbi motívumoknak?
n Közismert a Nap éltető, de büntető ereje is, így lett az égitest az isteni természetű erők jelölője. A madár pedig a lélek jelképe, nemcsak nálunk, de más népek kultúrájában is. A székely kapukon sok a kettős nap, a felkelő és lenyugvó nap, ami a kettősség elvét fejezi ki. A hármas nap – a felkelő, delelő és lenyugvó nap – is igen elterjedt. Időnként az előbbiek mellett megjelenik az alvó nap is, amely az éjszaka nem látható napot jeleníti meg, ugyanis a népi hiedelem szerint éjszaka a nap alszik. Érdekes módon öt-hat vagy ennél több napot már nem találhatunk a kapukon. Az ácsokat sokat faggattam erről, de nem találtam olyan embert, aki ezt meg tudta volna magyarázni. A naptisztelet és napábrázolás múltja különben egész Belső-Ázsiát jellemzi, az egyiptomi kultúrában pedig külön szó jelölte a „naphelyzeteket”, így például a felkelő nap Heper, a teljes fényében ragyogó nap pedig Ré. Feltételezem, hogy valaha a magyarok szókészletében is léteztek ezek a megnevezések.