Vlagyimir Putyint az 1930-as évekre emlékezteti a mostani nemzetközi helyzet

Közösek bennük alapvető dolgok, köztük elsősorban a kultúra. Mint mondta, Európa legjelentősebb államférfijai egészen a közelmúltig szükségesnek nevezték Európa és Oroszország kapcsolatainak fejlesztését, rámutatva, hogy utóbbi kulturális és földrajzi értelemben része az előzőnek. Úgy vélekedett, hogy az orosz-európai kapcsolatok akkor lépnek majd pozitív szakaszba, amikor a felek a kétoldalú párbeszédhez becsülettel és az elmúlt századok fóbiáitól megszabadulva állnak hozzá.

„Mi készen állunk erre, erre fogunk törekedni. De szerelem nem létezik akkor, ha azt csak az egyik fél nyilatkoztatja ki” – mondta. Az orosz vezető nyilvánvalónak nevezte, hogy a központosított, egypólusú világrend kiépítésére irányuló kísérletek által jellemezhető korszak lejárt. Mint mondta, az ilyen monopólium természetéből fakadóan ellentétes az emberi civilizáció kulturális és történelmi sokarcúságával.

Putyin összefogásra szólította fel az országokat, mert mint mondta, a járvány nem ismer határokat. Figyelmeztetett annak veszélyére, hogy a fejlődésben szakadás következhet be, ami azzal fenyeget, hogy mindenki mindenki ellen fog küzdeni. Ez nemcsak az olyan hagyományos értékek pusztulásához vezethet, mint a család, de az olyan alapjogokéhoz is, mint a választójog és a magánélet sérthetetlensége. Mint mondta, a társadalmi és értékrendbeli válság már olyan negatív demográfiai következményekkel jár, amelyek miatt az emberiség „egész civilizációs és kulturális kontinensek” elvesztését kockáztatja.

Putyin destruktívnak nevezte azt az elképzelést, hogy a gazdasági fejlődés egymillió emberre vagy az „aranymilliárdra” – a leggazdagabb országokra – összpontosítson. Felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai elnökválasztási kampány során a nagyvállalatok nemcsak gazdasági óriásnak, de bizonyos vonatkozásokban de facto az állam vetélytársának is bizonyultak.